Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-136
Az országgyűlés képviselőházának 136, A helyzetet részben súlyosabbá teszi az is, hogy a hadikölcsönkárosultak részére megállapított összeg már nem a tulajdonképpeni célra, a tényleges hadikölcsönjegyzők kártalanítására szolgál, hanem időközben más karitatív célok megoldására is felhasználták, nevezetesen az elértéktelenedett takarékbetétek, a gyámpénztári betétek valorizálására s a,zt hiszem, ennek az alapnak^ a terhére történt az elértéktelenedett árvapénzek 15% -os valorizálása is, sőt amint az újságokból tudjuk, még a fővárosi kölcsönköt vény birtokos okát is ennek az alapnak a terhére segélyezték. Mindennek következtéiben a segély természetesen mind kisebb és kisebb lett. Eredetileg meglehetősen merev jövedelmi értékhatárt állapítottak meg: a családfőnél 1500 pengőt, a feleségnél 700 pengőt, a hozzártatozáknál 300 pengőt. Ezt azután a belügyminiszter úr később liberálisabban kezelte és 50%-nyi jövedelemtöbbletet is elfogadtak. Ilyen esetben azonban természetesen úgy alakult a helyzet, hogy amilyen százalékban emelkedett a jövedelem, olyan százalékban csökkent a segélyezés. T. Képviselőház! Körülbelül 9'5 milliárd címletre tehető a nosztrifikált, kintlévő hadikölcsön. Segélyezésre körülbelül másfélmilliárd értéket reprezentáló cimlettulajdonos jelentkezett., Elismerjük, hogy az összes cimleteket kiizetni az állam mai anyagi helyzete mellett lehetetlen. Bizonyos megoldás lenne, ha a kötvények után 2% -os kamatot biztosítanának, amihez körülbelül 20—25 millió pengő kellene. Ezzel a hadikölcsönkötvényeket forgalmi értékűvé tudnók átalakítani és így a tényleges visszafizetést az idők végtelenségéig el lehetne halasztani. Ha azonban ez nem lehetséges, az esetben is lehetséges r a fennálló rendelkezéseken pár gyakorlati módosítást kerseztülvinni. így elsősorban arra kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék lehetővé tenni az 1000 pengőnél kisebb cimieteknek a beváltását, amelyeknek tulajdonosai jelenleg semmiféle segélyesben nem részesülnek. Ez természetesen statisztikai munkát jelentene, össze kellene írni, hogy hány ilyen nosztrifikált ezer pengőnél kisebb cimlet van. Ez a megoldás különösen a szegény kisembereket érdekli. Ezek után az összegek után azonban nem segélyt kellene adni, hanem úgy, amint az elértéktelenedett árvapénzekkel tették, az egész összegnek bizonyos, 10 vagy 15%-át ki kellene fizteni. Ezek a kisemberek, akik pénzükről bár elkeseredve, de mégis lemondtak, igen hálásan vennék, hacsak részbeni visszatérítést is kapnának. Fontos volna ennél a megoldásnál, hogy a protekcionizmus fel ne üthesse a fejét. Elképzelhetetlen, hogy az ezer pengőn aluli címleteket egyszerre váltsák be; ezeket 10—15—20 esztendőre felosztva kellene beváltani, s ezt máskép nem lehet elképzelni csak úgy, hogy az állam sorsolás útján váltana be egy-egy csoportot. Méltánytalanság az is, igen t. belügyminiszter úr, hogy egyformán segélyezik mindazokat, akik a jövedelmi határt megütik. Egy 5000 pengős címletre például 58 pengőt kap az is, akinek családtagjaival együtt 3000 pengő a jövedelme és ugyancsak 58 pengőt kap az is, aki már majdnem a szegényház lakója, tehát abszolúte semmiféle jövedelme nincsen. Ennek korrigálása nem ütköznék különösebb nehézségbe. Természetesen ez is munkát adna, mert statisztikai összeállítást, feldolgozást kíván, azonban méltányos kívánalom, ha ezt a kulütése 1936 május 27-én, szerdán. 259 csőt még a megállapított jövedelmi vonalon felül is megfelelő módon az illető jövedelméhez méltóztatnék arányosítani. Ezenkívül azonban van egy másik sérelem is, amely 1935-től datálódik, 1935-ig t. i. azok az özvegyek, akik 1924 június 30-a utáni időben mentek férjhez, most már nem kapják meg a férjüket illető hadikölosönök után a támogatást. Ez méltánytalan dolog, azonkívül ellenkezik a magánjog rendszerével is, amely ismeri az özvegyi jogot. De nem találjuk különösebb indokát egyébként sem, hogy ezek az özvegyek, akik már férjük életében is megkapták a támogatást, ha férjük elhalt, miért ne kapják meg továbbra is a hadikölcsönük után járó, egyébként is meglehetősen szűkös támogatást. Tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék ezeket a kívánalmakat a lehetőség szerint honorálni. Nem felfokozott, hanem egészen reális és könnyen teljesíthető kérések ezek. Ismételten kérem a t. belügyminiszter úrtól, méltóztassék összeiratni azokat a kötyénycímleteseket, akiknek ezer pengőnél kisebb értékű címlet van a " birtokukban. Ha pedig úgy méltóztatnék találni, hogy ezeknek százalékszerű végleges kielégítést nem lehetne adni, az esetben segélyt kegyeskedjék számukra juttatni, mert lehetetlen, hogy éppen a r legrászorultabbak maradjanak ki a segélyezésből. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Horváth Zoltán! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: Horváth Zoltán képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Következik? Szeder János jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Feliratkozva senki nem lévén, kérdem a t. Házat, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e a 6. címet elfogadni? (Igent) A Ház a 6. címet elfogadta. Következik a 7. cím. Szeder János jegyző : (olvassa a 7. és 8. címeket, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 9. címet.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Drobni Lajos! Drobni Lajos: T. Képviselőház! Ügy vélem, mindnyájan osztozunk abban a meleg elismerésben, amely a belügyminiszter úr részéről is ismételten megnyilatkozott rendőrségünk nehéz időkben teljesített kiváló szolgálatai iránt. Ezt különösen átérzem ém mint kimondottan ipari város képviselője. Az a közrend, amelyre olyan büszkék vagyunk, a városokban kétségkívül nagyrészt a rendőrségen nyugszik. A rendőrségnek tehát szilárd erkölcsi és anyagi bázison kell állania. Az előbbi minden vonatkozásban megvan, a második azonban, a szilárd anyagi bázis, bizonyos kívánnivalókat hagy maga után. Megállapítani kívánom, hogy a személyi járandóságoknál 501.400 pengő megtakarítás jelentkezik, ellenben a dologi kiadásoknál már emelkedés észlelhető éspedig az 1. tételnél a beszerzési költségeknél körülbelül 200.000 pengő, az elhelyezési költségeknél, a helyiségek fűtési, világítási költségeinél pedig 36.000 pengő. Amíg tehát a dologi kiadások emelkednek, addig a
