Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

260 Az országgyűlés képviselőházának 13 személyi kiadások csökkennek. Amikor költségvetésünkben általánosságban a személyi kiadások nagy tételeket foglalnak le, tulajdonképpen örvendetes volna a személyi kiadások csökkentése. Mindenütt tudnék ennek örülni, nem tudok azonban örülni a rendőrségnél, még pedig azért nem, mert a rendőrségnél olyan személyi igények és pedig abszolút jogos személyi igények várnak kielégítésre, amelyeknek elmulasztását még a megtakarítás sem indokolhatja. A mélyen t. belügyminiszter úr jobban tudatában van azoknak a jogos kívánságoknak, amelyek a rendőrtisztikar részéről támaszthatók, mint én, csak egyre kívánok tehát rámutatni és a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmét reá felhívni és ez az, hogy az előléptetési viszonyok a tisztikarban rendkívül rosszak, a várakozási idő olyan hosszú, hogy azt a tempót, amelyet joggal elvárhatna a nehéz szolgálatot teljesítő rendőrségi tisztikar, egyáltalában nem éri el. Csák rá kívánok mutatni arra, hogy 40—45 éves frontharcos és jogvégzett emberek vannak a X. fizetési osztályban, 10—15 évi hosszú szolg'álat után és még az előlépés lehetősége is nagyon távol esik tőlük, pedig szerény véleményem, szerint a helyzet javítására ímeg lehetne találni az egészséges utat azzal, ha a 'Személyi kiadások, terén mutatkozó megtakarításokból ezek faz anomáliák nyernének rendezést. Szerény véleményem szerint a rendőrség ellátásának és javadalmazásának éppen olyannak kell lennie, mint amilyen a osendőrségé, illetive a katonaságé. Ezt a kérdést különös melegséggel ajánlom a mélyen t. belügyminisizter úr figyelmébe, olyan értelemben, hogy addig is. amíg a költségvetés keretéiben ez az egyenlősítés, ez a nivellálás a csendőrséggel illetve a katonasággal, a közrend abszolút szilárd alapjainak biztosítása végett keresztül vihető lesz, méltóz- ' tassék módot találni arra, hogy az eddigi rendkívül hosszú várakozási idő megrövidítéslével a tisztviselők jól megérdemelt kiváló és példaadó munkásságuk folytán elérhessék azt az

1 előmenetelt, amelyet hosszú szolgálati idejük, jogvégzettségük és a legtöbbjénél még frontharcosságuk után minden tekintetben megérdemelnek. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra jelentkezik

1

? Szeder János jegyző: Senki sincs feliratkozva. , Elnök: Szólásra feliratkozva senki sincs. Kérdem a t. Házat, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Szólni senki sem kíván, a vitát bezáróan, a tanácskozást .befejezettnek nyilvánítom ós kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 9. címet elfogadni? (Igen!) Elfogadottnak jelentem ki. Következik a 10. cím. Kérem annak felolvasását. Szeder János jegyző (olvassa a 10. címet) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Senki szólásra feliratkozva nincs, a cím meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem, ki. Ezzel a Ház a belügyi tárca költségvetését részleteiben is elfogadta. Napirend szerint következik a külügyi tárca általános vitája. Lakatos Gyula előadó urat illeti

1 a szó. (Zaj.) Lakatos Gyula képviselő urat kérem, hogy mint előadó, ;kezdje meg beszédét. 6. ütése 19

S6 május Ê7-ên, szerdán. Lakatos Gyula előadó: T. Képviselőház! Parlamenti szokásunk az, hogy az egyes tárcáik költségvetésével kapcsolatban az illető tárcák, általános politikai kérdéseivel is foglalkozunk. A külügyi tárcával kapcsolatban én nem kívánnám politikai természetű előadással a Ház türelmét igénybe venni, tekintettel arra, hogy a külügyminiszter úr fog ennek a tárcának politikumáról, mint egyedül hivatott nyilatkozni Mégis, mielőtt áttérnék e tárca köletségvetésének pénzügyi vonatkozásaira, néhány szóval legalább azt az általános légkört kívánnám vázolni, amelyben a magyar külpolitikának jelenleg a maga működését ki kell fejtenie, hogy ebből azután megítélhesse a mélyen t. Képviselőház azt, vájjon az az intsrumentum, amelynek fenntartásához a pénzügyi eszközö,ket megszavazza» milyen nehézségekkel küzd, milyen viszonyok között, és milyen miliőben kell, hogy a maga ténykedését kifejtse. T. Képviselőház! Az a nemzetközi politikai légkör, amelyben jelenleg Európában minden államnak, de különösen a kisállamoknak kell a maguk külpolitikai akcióit lefolytatniuk, zavaros és nehezen áttekinthető. Az európai politika problémái annyira összekuszáltakká váltak, hogy még az expersek, az úgynevezett beavatottak sem tudnak abban tisztán látni, annál kevésbbé képes az átlagember a maga judiciumával ítéletet formálni azokról a tendenciákróL amelyek esetleg a^ kulisszák mögött léteznek, azokról a rugókról, amelyek az egyes hatalmak elhatározását irányítják. Annál kevésbbé, mert a sok hibaforráshoz, amelyet a jelen helyzet kialakulásában látunk, még hozzájárul hibaforrásként az is, hogy gyakran belpolitikai konsziderációk determinálják és döntik el a külpolitikai elhatározásokat. Talán másképpen festett volna az utóbbi év külpolitikai története, ha a legfontosabb elhatározások időpontjában Anglia nem áll általános választás előtt. Talán másképpen festene a következő külpolitikai tabló, ha Franciaországban nem állt volna be a legutóbbi választások eredményeképpen olyan világnézeti eltolódás a belpolitikában, amely eshetőleg — csak példaképpen hozom ezt fel — a külpolitikára is rá fogja nyomni a maga bélyegét. (Farkas István: Eeméljük a legjobbat!) Az világnézet kérdése, hogy reméljük-e. Mi nem reméljük, (Farkas István: Ez csak óhaj!) Az elmúlt év történetében, t. Képviselőház, tagadhatatlanul domináns szerepe volt az olasz-abesszín viszálynak. Olaszország igényei a természetes evolúció vonalában feküdtek. (Farkas István: No, no!) Emlékeztetem a t. Házat és annak baloldalát is, hogy a nyolcvanas évek végén Olaszország és Abesszínia között szerződés jött létre, amelyben Abesszínia Olaszország protektorátusát ismerte el. Ez volt 1889-ben a Menelikkel kötött szerződés. De tovább mehetünk, mert gyakran érdekes az aktuális problémákkal kapcsolatban a történelmet is tanulmányozni. 1891-ben és 1894-ben két szerződés is jött létre Olaszország és Anglia között, amelyben Anglia Olaszország érdekszférájához tartozónak ismerte el Abesszíniát. Gyakran fordul elő a történelemiben, hogy az evolúciónak a természetes iránya írott szerződéseknek betűjével ellentétbe kerül és — sajnos — az ilyen helyzeteket a történelem eddig nem tudta másképpen, mint kirobbanásokkal megoldani, éppen azért, mert még nem tudott az emberiség olyan jogi rendszert meg-