Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 13 6. tartozik bocsátani a választói névjegyzéket, e törvényes (kötelességének nem. tesz eleget, meg­tagadja a választópolgároknak a választói névjegyzék felmutatását és nem engedi meg 4 leírását, pedig^ a választási törvény errevonat­kozóan is határozottan intézkedik, amikor úgy rendelkezik, hogy délután két órától bat óráig ibárkinek jogában áll a választói névjegyzéket megtekinteni és leírni. Ez a jegyző azonban további önkényeske­déseket is megenged magának. így nem bo­csátja a választópolgárságnak rendelkezésére azokat a bizonylatokat, amelyeket a választási törvény értelmében ki kell, hogy szolgáltasson. Az iktatókönyvet nem fekteti fel. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez személyes ügy, ez nem budget. — Ügy \nan! a jobboldalon.) Ez éppen most aktuális, ez a községi életre vonat­kozik, s éppen ezért vagyok kénytelen ezt most felhozni. Elnök: Igaza van a belügyminiszter úrnak, ez nem tartozik a tárgyhoz, {vitéz Kozma Mik­lós belügyminiszter távozik a teremből. — Ra­kó vszky Tibor: Azért nem kell kimenni! Ez nem személyes kérdés, (az elnöki emelvény felé:) engem tessék letörölni a belügyi tárca minden címétől, nem beszélek! Ez közügy, nem személyes ügy! Ez nem húszár-bistória, ez köz­ügy! — Meizler Károly: Mindenütt előfordult ez! Ez csak egy példa! — Egy hang; a jobbolda­lon; A címhez kellene szólni! — Rakó vszky Ti­bor: {Mózes Sándorhoz)." 1 tllj le és ne folytasd!) Rakotvszky képviselő urat kérem, méltóztassék nyugalmát megőrizni! (Rakovszky Tibor: Hol vagyunk kérem?!) Mózes Sándor: A községi tisztviselőkről van szó! (Zaj a jobb és a baloldalon.) Mózes Sándor: En az illető községi tisztvi­selő visszaéléseit tettem szóvá a választási név­jegyzékkel kapcsolatban és ezzel kapcsolatban a belügyminiszter úr beavatkozását akartam kérni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter visszajön a terembe.) Itt egy konkrét esetről van szó, ahol a hivatalos hatalmával él vissza a jegyző, kérem tehát a belügyminiszter urat, méltóztassék a hivatalos hatalmával odahatni, hogy ne mondhassa azt egy ilyen jegyző, ami­kor a választópolgárok megjelennek előtte és hivatkoznak a törvény rendelkezésére, hogy: a törvényt pedig ebben a községben én magya­rázom és úgy magyarázom, ahogy nekem tet­szik. A törvény rendelkezései ránézve is mér­tékadók, ő is tartozik azokat megtartani s ter­mészetes» hogy ha a holnapi lapban azt fogja olvasni, bogy akkor, amikor én ezt szóvátet­tem, a belügyminiszter úr ahelyett, hogy meg­torlással élt volna ellene, kivonul és nem in­tézkedik atekintetben, hogy megtoroltassék ez az eljárás és a törvénynek érvény szereztessék: akkor természetesen politikumot kell, hogy lás­son ő is ebben a dologban és tovább folytatja azoknak a visszaéléseknek sorozatát, amelyek, sajnos, nem nyernek kivizsgálást, mert inter­pellációmban is hivatkoztam arra, hogy az ak­ták már hónapok óta ott fekszenek elintézetle­nül Pest vármegye alispánjánál és a .buda­pesti főügyészségnél,^ anélkül, hogy a jegyző ellen a fegyelmi eljárás és a büntető eljárás megindult volna. Tekintettel arra, hogy a kormányban és a belügyminiszter úrban nem látom azt a szán­dékot, hogy a közélet tisztaságát az élet min­den vonalán és a közigazgatás minden részé­ben érvényesíti és helyreállítja, a címet nem fogadom el. (vitéz Kozma Miklós belügymi­ülése 1936 május 27-én, szerdán. 253 niszter: Azt, amit most mondani méltóztatott, a leghatározottabban visszautasítom!) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Meizler Ká­roly. Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. r MeMer Károly: T. Ház! A régebbi kor­mányzatok nem tagadták egy pillanatig sem, hogy a törvényalkotások iránya az autonó­miák ellenében halad előre és minden egyes olyan törvény, amely a közigazgatással kap­csolatos, le-lecsíp t egy-egy darabot az autonó­miák jogköréből és növeli a miniszteriális ha­táskört. Vannak tagadhatatlanul olyan intéz­kedési körök, amelyek inkább az államnak gon­dozásában valósíthatók meg, mint az autonó­miák gondozásában, azonban ugyanakkor, ami­kor az állam jogosan és helyesen bizonyos ha­tásköröket magához von, az autonómiákban megmaradó hatásköröket annál szabadabban és bátrabban kellene rábíznia magukra az auto­nómiákra. Jelen kormányzatunk az autonómia mel­lett nyilatkozott meg számtalan esetben, így a legutóbbi közigazgatási tanfolyam megnyi­tása alkalmával a belügyminiszter úr és a mi­niszterelnök úr is, de a belügyminiszter úr mai beszédében is azt mondotta, hogy az autonó­miák lényegéhez senki sem akar hozzányúlni; Ki kell azonban jelentenünk, hogy ez nem ele gendő. Nem elegendő hozzá nem nyúlni az autonómiák lényegéhez, hanem az a fontos, hogy ha egyszer már felismertetett az a tény, hogy az autonómiákra igenis szükség van, ak­kor szükség van arra is, hogy az autonómiák tevékenysége elősegíttessék, azokat az intézke­déseket, régi törvényeket, amelyek az autonó­miák működését m,a már akadályozzák, igenis revízió alá kell venni. Az igazi egészséges autonómia a helyes ügyvitelben, de ugyanakkor nemcsak az ügyr vitelben, hanem a helyes, pontos ellenőrzésben is áll. Tehát a helyes ügyvitel és a teljes ellen­őrzés a lényeg. Ennek az ellenőrzésnek tehát nemcsak a minisztérium részéről kell fenn­áll ania, hanem az autonómia részéről is. Már ma szóvátétetett a belügyminiszter úr, de má­sok által is, hogy igenis vannak az ügyvitel és az ellenőrzés körül tagadhatatlan bajok. Ilyen baj, hogy a városoknál a vagyonkezelés kérdésében hibák merültek fel. Egy pillanatig senki nem vonja kétségbe, hogy helyesen tette, sőt mindenki hálás a belügyminiszter úrnak azért a nagytakarításért, amelyet elvégzett egyes városokban, azonban nemcsak a váro­sokban van baj, hanem a községekben is. (Ügy van! bálfelől.) Ha csak egyetlen egy napnak híranyagából kiemeljük az erre vonatkozó anyagot, azt látjuk, hogy a sátoraljaújhelyi ügyészség egy napon két vádiratot volt kény­telen kiadni két községi jegyző ellen. Ugyan­ezen a napon két másik községi jegyző öngyil­kos lett. Ugyanakkor a pilisszentlászlói fő­jegyzőt két és félesztendei elzárásra ítélték. ugyanezen; a napon látott napvilágot Bara­nya vármegye alispánjának jelentése, amely szerint a berkesdi, egyházasharaszti, erdős­mecskei és yersendői körjegyzők, a hosszúhe­tényi segédjegyző, az egerági körállatorvos, a kökényi és szajki községi bírák, a, versendí községi pénztáros ellen fegyelmi eljárást kel­lett folyamatba tenni és nagyon sokat közű­lÖk fel is függesztettek. Pest vármegyében a fegyelmi esetek száma most olyan nagy',, hogy kénytelen a vármegye még a tiszteletbeli

Next

/
Oldalképek
Tartalom