Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-136
Az országgyűlés képviselőházának 13 6. tartozik bocsátani a választói névjegyzéket, e törvényes (kötelességének nem. tesz eleget, megtagadja a választópolgároknak a választói névjegyzék felmutatását és nem engedi meg 4 leírását, pedig^ a választási törvény errevonatkozóan is határozottan intézkedik, amikor úgy rendelkezik, hogy délután két órától bat óráig ibárkinek jogában áll a választói névjegyzéket megtekinteni és leírni. Ez a jegyző azonban további önkényeskedéseket is megenged magának. így nem bocsátja a választópolgárságnak rendelkezésére azokat a bizonylatokat, amelyeket a választási törvény értelmében ki kell, hogy szolgáltasson. Az iktatókönyvet nem fekteti fel. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez személyes ügy, ez nem budget. — Ügy \nan! a jobboldalon.) Ez éppen most aktuális, ez a községi életre vonatkozik, s éppen ezért vagyok kénytelen ezt most felhozni. Elnök: Igaza van a belügyminiszter úrnak, ez nem tartozik a tárgyhoz, {vitéz Kozma Miklós belügyminiszter távozik a teremből. — Rakó vszky Tibor: Azért nem kell kimenni! Ez nem személyes kérdés, (az elnöki emelvény felé:) engem tessék letörölni a belügyi tárca minden címétől, nem beszélek! Ez közügy, nem személyes ügy! Ez nem húszár-bistória, ez közügy! — Meizler Károly: Mindenütt előfordult ez! Ez csak egy példa! — Egy hang; a jobboldalon; A címhez kellene szólni! — Rakó vszky Tibor: {Mózes Sándorhoz)." 1 tllj le és ne folytasd!) Rakotvszky képviselő urat kérem, méltóztassék nyugalmát megőrizni! (Rakovszky Tibor: Hol vagyunk kérem?!) Mózes Sándor: A községi tisztviselőkről van szó! (Zaj a jobb és a baloldalon.) Mózes Sándor: En az illető községi tisztviselő visszaéléseit tettem szóvá a választási névjegyzékkel kapcsolatban és ezzel kapcsolatban a belügyminiszter úr beavatkozását akartam kérni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter visszajön a terembe.) Itt egy konkrét esetről van szó, ahol a hivatalos hatalmával él vissza a jegyző, kérem tehát a belügyminiszter urat, méltóztassék a hivatalos hatalmával odahatni, hogy ne mondhassa azt egy ilyen jegyző, amikor a választópolgárok megjelennek előtte és hivatkoznak a törvény rendelkezésére, hogy: a törvényt pedig ebben a községben én magyarázom és úgy magyarázom, ahogy nekem tetszik. A törvény rendelkezései ránézve is mértékadók, ő is tartozik azokat megtartani s természetes» hogy ha a holnapi lapban azt fogja olvasni, bogy akkor, amikor én ezt szóvátettem, a belügyminiszter úr ahelyett, hogy megtorlással élt volna ellene, kivonul és nem intézkedik atekintetben, hogy megtoroltassék ez az eljárás és a törvénynek érvény szereztessék: akkor természetesen politikumot kell, hogy lásson ő is ebben a dologban és tovább folytatja azoknak a visszaéléseknek sorozatát, amelyek, sajnos, nem nyernek kivizsgálást, mert interpellációmban is hivatkoztam arra, hogy az akták már hónapok óta ott fekszenek elintézetlenül Pest vármegye alispánjánál és a .budapesti főügyészségnél,^ anélkül, hogy a jegyző ellen a fegyelmi eljárás és a büntető eljárás megindult volna. Tekintettel arra, hogy a kormányban és a belügyminiszter úrban nem látom azt a szándékot, hogy a közélet tisztaságát az élet minden vonalán és a közigazgatás minden részében érvényesíti és helyreállítja, a címet nem fogadom el. (vitéz Kozma Miklós belügymiülése 1936 május 27-én, szerdán. 253 niszter: Azt, amit most mondani méltóztatott, a leghatározottabban visszautasítom!) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Meizler Károly. Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. r MeMer Károly: T. Ház! A régebbi kormányzatok nem tagadták egy pillanatig sem, hogy a törvényalkotások iránya az autonómiák ellenében halad előre és minden egyes olyan törvény, amely a közigazgatással kapcsolatos, le-lecsíp t egy-egy darabot az autonómiák jogköréből és növeli a miniszteriális hatáskört. Vannak tagadhatatlanul olyan intézkedési körök, amelyek inkább az államnak gondozásában valósíthatók meg, mint az autonómiák gondozásában, azonban ugyanakkor, amikor az állam jogosan és helyesen bizonyos hatásköröket magához von, az autonómiákban megmaradó hatásköröket annál szabadabban és bátrabban kellene rábíznia magukra az autonómiákra. Jelen kormányzatunk az autonómia mellett nyilatkozott meg számtalan esetben, így a legutóbbi közigazgatási tanfolyam megnyitása alkalmával a belügyminiszter úr és a miniszterelnök úr is, de a belügyminiszter úr mai beszédében is azt mondotta, hogy az autonómiák lényegéhez senki sem akar hozzányúlni; Ki kell azonban jelentenünk, hogy ez nem ele gendő. Nem elegendő hozzá nem nyúlni az autonómiák lényegéhez, hanem az a fontos, hogy ha egyszer már felismertetett az a tény, hogy az autonómiákra igenis szükség van, akkor szükség van arra is, hogy az autonómiák tevékenysége elősegíttessék, azokat az intézkedéseket, régi törvényeket, amelyek az autonómiák működését m,a már akadályozzák, igenis revízió alá kell venni. Az igazi egészséges autonómia a helyes ügyvitelben, de ugyanakkor nemcsak az ügyr vitelben, hanem a helyes, pontos ellenőrzésben is áll. Tehát a helyes ügyvitel és a teljes ellenőrzés a lényeg. Ennek az ellenőrzésnek tehát nemcsak a minisztérium részéről kell fennáll ania, hanem az autonómia részéről is. Már ma szóvátétetett a belügyminiszter úr, de mások által is, hogy igenis vannak az ügyvitel és az ellenőrzés körül tagadhatatlan bajok. Ilyen baj, hogy a városoknál a vagyonkezelés kérdésében hibák merültek fel. Egy pillanatig senki nem vonja kétségbe, hogy helyesen tette, sőt mindenki hálás a belügyminiszter úrnak azért a nagytakarításért, amelyet elvégzett egyes városokban, azonban nemcsak a városokban van baj, hanem a községekben is. (Ügy van! bálfelől.) Ha csak egyetlen egy napnak híranyagából kiemeljük az erre vonatkozó anyagot, azt látjuk, hogy a sátoraljaújhelyi ügyészség egy napon két vádiratot volt kénytelen kiadni két községi jegyző ellen. Ugyanezen a napon két másik községi jegyző öngyilkos lett. Ugyanakkor a pilisszentlászlói főjegyzőt két és félesztendei elzárásra ítélték. ugyanezen; a napon látott napvilágot Baranya vármegye alispánjának jelentése, amely szerint a berkesdi, egyházasharaszti, erdősmecskei és yersendői körjegyzők, a hosszúhetényi segédjegyző, az egerági körállatorvos, a kökényi és szajki községi bírák, a, versendí községi pénztáros ellen fegyelmi eljárást kellett folyamatba tenni és nagyon sokat közűlÖk fel is függesztettek. Pest vármegyében a fegyelmi esetek száma most olyan nagy',, hogy kénytelen a vármegye még a tiszteletbeli