Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

254 Az országgyűlés képviselőházának 1 ügyészeket és főügyészeket is megbízni azok kivizsgálásával, mert másképpen nem tudják lebonyolítani a fegyelmi esetek kivizsgálását. Hangsúlyozom, hogy ezeket senki sem hozza fel a tisztviselők elleni éllel. Itt igenis mélyebbre kell nyúlni, az autonómiák funkcionális kérdéseibe kell behatolnunk és azt kell mondanunk, hogy az autonómiáknak jelen szervezete nem alkalmas arra, hogy hatáskörüket betölthessék. Beteg az autonómia kétségtelenül, tehát nem elegendő hozzá nein * nyúlni az autonómiához, hanem szükséges, hogy igenis ennek a tevékenysége minden vonalon elősegíttessék. Mik tehát azok az okok, amelyek ezeket az eseteket tömegesen előidézik? Az első ok az, hogy községi törvényünk teljesen elavulit. (Ügy van! half elől.) Most ötvenesztendős jubileumát üli ez a törvény. A mostani rohanó életben, amikor közigazgatásunk átalakulóban van, s a régi egyszerű közigazgatás helyébe a szociális közigazgatást kell bevezetni, teljesen hasznavehetetlen ez a törvény. Hasznavehetetlen azonban elsősorban az ellenőrzés szempontjából. A másik ok az, és ezt igazán szóvá kell tennem, bár nagyon sokan beszéltek róla, hagy közigazgatásunkat a politika teljesen átitatta. (Ügy vem! bal felől.) Ez nagyon helytelen két szempontból. Elsősorban azért, mert az ellenőrzést sok tekintetben lazává teszi. Az a főszolgabíró és az a főispán, aki bizonyos politikai cselekményeket követ el és néha odáig megy ia követelésben, hogy a községi tisztviselőtől azt követeli, hogy a törvénnyel helyezkedjék szénibe, ugyanakkor nem követelheti meg tőle, hogy a törvényt más vonatkozásban viszont száz százalékig megtartsa. Az ellenőrzés terén így kétségtelenül lazaságok és hiányosságok fognak beállni. A másik dolog laz, hogy a szelekció kérdésiben is igen nagy hibák vannak éppen politikai szempontból. Ugyanis nem a legalkalmasabb, nem a legjobb, nem a legtökéletesebb, nem a legszorgalmasabb tisztviselő fogja elnyerni azt az láUást, hanem az, aki erre politikailag nagyobb érdemeket szerez. Ez az állapot természetszerűleg a legsúlyosabb visszaélésekre vezethet. Csak egy példát hozok fel. Ne méltóztassanak azt igondolni, hogy ez a példa az egyetlenegy eset. Nem. Ez nagyon sok esetben fordul elő. Hévízszentandrás községben most töltötték be az állatorvosi állást. Az egész községi képviselőtestület egy fiatalember mellett állott. Az történt azonban, hogy a választás előtt egy órával megkapták a főispán táviratát, amelyben a főispán egy másik jelöltet ajánlott ia képviselőtestület figyelmébe. Nem azt mondom, hogy a főispán úrnak ez a távirata törvénytelen volt, hanem azt, hogy — és ez a szomorú — a képviselőtestület rögtön a másik jelölt mellett foglalt állást egyhangúlag, mert olyan nagy a kollektív presszió, amely a képviselőtestületre is ránehezedik, hogy nem is kontrollálták le, hogy csakugyan à főispán küldte-e le azt a táviratot. Lehet, hogy kortesfogás volt az egész, tény azonban az, hogy egyszerre (megválasztották a másik jelöltet egyhangúlag, aki történetesen álláshalmozó, nem úgy, mint iá másik jelölt, akinek ez az állás adta volna mag: a kenyerét T, Ház! Közigazgatásunkban ez a rendszer, amely ezeket a politilkai kiválogatásokat ,az antiszelekciót lehetővé teszi, sajnos intézményesen van^ biztosítva a kandidálás jogával. A ikandidálás joga ebben a formában, ahogyan azt 6. ülése 1936 május 27-én, szerdán. gyakorolják, egyszerű kinevezés, sőt ennél rosszabb, mert a kinevezésnél mindenki megvan nyugodva, hogy a törvény értelmében jártak ©1, ,a kandidálásnál viszont mindenki azt hiszi, hogy választójoga van a képviselőtestületnek. Természetesen nagy a visszatetszés, amiikor rájönnek, hagy a kandidálási jog helyett tulajdonképpen egy egyszerű kinevezéssel állnak szemben. Közismert a gyakorlat a jegyzőválasztásoknál. A jegyzőválasztásnál a másik két jelöltet kandidálás után el szokták tanácsolni. Hol van ma olyan jelölt, ajki szembe tmer szállni az eltanácsolással^ Ugyanígy van a községi bírói állások betöltésénél is, Amellé a jelölt mellé, iaki a község 95%-ának nem tetszik, de akit a főszolgabíró be akar hozni, a főszolgabíró állít még két népszerűtlenebb jelöltet, hogy a tulajdonképpeni jelöltjét meg tudja választani. Itt volt a sárvári főbíróválasztás esete, amelyet Huszár Mihály r képviselőtársam tett szóvá. Ilyen körülmények között tehát igenis nem az autonómiára háramlik annak az ódiuma, ha nem az általa kiválasztott, hanem kinevezett tisztviselőik vezetik az autonómia, illetőleg a község ügyeit és azok hibát követnek el. Községi törvényünk egy másik íhibáj, a a virilizmus. A nyers virilizmus ma. már egyedül községi törvényünkben van fenntartva. Márpedig lehetetlen állapot, hogy tisztán vagyoni szempontból állapíttassak meg, hotgy kinek van a köz iránt különösebb érdeklődése és tehetsége. Meg kell állapítani, hogy a^ nyers virilizmus antiszelekciót képez ;a köz iránt érdeklődő választott képviselőtestületi tagoikkal szemben. Erre számtalan esetet méltóztatnak látni. De azt is méltóztatnak látni, hogy akiket megválasztanak, azotk igenis törődnek a közügyekikel és hogy ezeknél sokkal nagyobb az érdeklődés a közügyeik iránt. Eiiök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a 2, címhez szólni. Az, amit kitűnő beszédében eJméltóztatik mondani, az általános vitához tartozik. Meizler Károly: A községekről van szó. Elnök: A jközségek kérdéseire itt nesa lehet ennyire kiterjeszkedni. Meizler Károly: Nézetem szerint a községi képviselőtestületek összetételének kérdése idetartozik. Mégha jlotm^ azonban az elnök úr figyelmeztetése előtt és áttérek más kérdésekre. Elnök: Méltóztassék folytatni. Meizler Károly: T. Képviselőház! Kétségtelen, hogy a virilizmus ilyetén való fenntartása nemcsak ezekből a szempontokból kifogásolható, hanem abból is, hogy bizonyos keresztény és nemzeti szempontok nem érvényesülhetnek eléggé a virilizmus folytán. Már pedig ahogy a keresztény politikának joga van bevonulni a képviselőházba, éppen úgy joga van a keresztény politikának bevonulni a községi képviselőtestületbe és a vármegyébe is. Kétségtelen, hogy a virilizmus mai nyers formája egyenesen a keresztény irányzat és a népirányzat ellen van. Tagadhatatlan az is, hogy bizonyos szervezeti változtatásokra is^ igen nagy szükség van ezen a téren. Amit már itt annyiszor emlegettek ma, hogy a községi jegyzőt csakugyan mentesíteni kell a végrehajtás ódiumától és súlyos terhétől, ezt egészen más, még nem említett szempontból tartom szükségesnek, abból a szempontból, hogy a községi jegyzőnek igen is nevelő hatással kell lennie a választópolgárokra. Állampolgári nevelést senki sem tud biztosi-