Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

Az országgyűlés képviselőházának 132. ülése 19B6 május 19-én, kedden, Í9 igen t. miniszter úr, hogy a számokkal könynyen lehet zsonglőrködni. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Lehet!) Igen, de ezek tények. Van összesen 1,028.000 elemi iskolai tanköteles. Ezekből az alsófokú mezőgazdasági népiskolákban a múlt esztendőben körülbelül 20—22.000 tanuló volt. Ezt az -adatot az alsófokú, illetve az önálló mezőgazdasági népiskolák tanári karának memorandumából veszem, amely, azt hiszem, eléggé autentikus, hiszen ők csak tudják, hogy mi a helyzet. Ösziszesen 52 iskolában van alsófokú mezőgazdasági szakoktatás, összesen 20—22.000 tanulóval. Ha további vizsgálatokat eszközlünk és a körülbelül 600.000 falusi tanköteles gyermekek számából levonjuk, az említett 20—22.000 tanulót, akkor azt látjuk, hogy közel 600.000 falusi iskolás gyermek marad minden további gazdasági szakoktatás nélkül. Már pedig <mi büszkén mondhatjuk, hogy van egy iskolatípusunk, amely teljesen magyar alkotás, s ez az előbb általam említett mezőgazdasági népiskola, amelyből 52 van -az ország területén. Ezeket az 1900-as években alakították, tehát összesen 36 esztendős múltra tekintenek vissza, teljesen beváltak minden tekintetben, sőt a külföld tőlünk vette a minát ezeknek az iskoláknak a létesítésére. Ez az. 52 iskola azonban túlontúl kevés egy agrárországban az egész agrárlakosság gazdasági átképzésére. Mert nézzük meg, mit csinált például a gazdag Amerika a háború után. Amerika a háború után egész agrárlakosságát belekény szerítette az ilyen iskolákba, az a gazdag Amerika, amelynek nem lett volna szüksége arra, hogy éppen agrár kisexisztenciáit ilyen nagy műveltséghez juttassa hozzá, hiszen a konjunktúra idejében erre nem is lett volna szükség és mégis megcselekedték ezt, s minden eszközt megragadtak erre., Ha Amerika így cselekedett, akkor az az ország, amelynek bázisa elsősorban az agrártermelés, megengedheti-e magának azt a luxust, hogy mindössze 52 iskolában képezzék tovább az agrárlakosságot? Még egy nagy hibát látok egész mezőgazdasági szakoktatásunkban és pedig azt, hogy a gazdasági főiskolák, továbbá az úgynevezett téli gazdasági iskolák és a földmíves szakiskolák tulajdonképpen nem a kisbirtok részére nevelnek, hanem elsősorban a nagybirtok részére, azután az agrár közigazgatás vezetőit, például a gazdasági felügyelőket nevelik. Szerintem ez hibás nevelési rendszer, hiszen ők abban az iskolában a nagybirtokon való gazdálkodás módjait tanulják, a, nagybirtok érdekeit tartják szem előtt, és azután az életben is ezeket a szempontokat igyekeznek érvényesíteni, az alsófokú és középfokú gazdasági szakiskolában pedig botos ispánokat, gazdasági altiszteket képeznek ki. (Hóman Bálfait vallás- és közoktatásügyi miniszter: A téliben nem!) A téliben nagyon kevesen vannak, de ott is a hallgatók javarésze az, életben nem a saját birtokán akar elhelyezkedni. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A téliben nem, összetéveszti a képviselő úr ezt a mezőgazdasági szakiskolával!) Nálam is van egy ilyen téli gazdasági szakiskola, ismerem, alig van olyan növendéke, aki visszamenne haza, hanem mint botos ispán vagy mint gazdasági altiszt akar alkalmazást nyerni. A lényeg azonban az, hogy a magyar agrártársadalomnak, a magyar mezőgazdasági munkásságnak is anyagi szüksége van erre és elsősorban a magyar kisgazdatá sadalom érdekében van szükség arra, hogy ezeket az iskolákat szaporítsuk. Ma 52 ilyen iskola van, de legalább minden járási székhelyen, legalább a 10.000 lakossal biró községekben kellene ilyen iskolának lenni. Ezelőtt nyolcesztendővel arról beszéltek, hogy nyolcosztályúvá kell fejleszteni a népiskolát. Éppen egy közbeszólás keretében mondotta az igen t. miniszter úr erre, hogy ez több, mint 130 millióba kerülne. Tiszteletteljes felfogásom az, hogy ehelyett inkább önálló mezőgazdasági népiskolákat kellene létesíteni. En magam is megnéztem egy ilyen iskolát, mert kíváncsi voltam arra, hogyan működik, mit produkál, és megállapítom azt, hogy helytelen, amikor 200—300 holdon gazdálkodik egy iskola. A leghelyesebb 25—30 holdas gazdaságot vezetne, mert hiszen a legtöbb kisgazda az e körül levő birtoktípuson gazdálkodik. En éppen egy ilyen 25 holdon gazdálkodó gazdasági népiskolát tekintettem meg és mit tapasztaltam? Azt, hogy a falu ifjúsága a négy elemi iskola után három esztendeig tanul ott, fiúk és leányok együtt, úgy hogy nemcsak a fiúkat képezik ki, hanem a leányok is háztartási, gyermeknevelés, egészségtani és más gazdasági kérdésekben is szakszerű kiképzést nyerve, otthon mint anyák, 'mint házvezetők nagyszerűen beválnak. Egy ilyen iskolában 400 tanuló volt. A tanerők ott nemcsak mint tanárok és tanítók működtek, hanem ezenkívül, mint a falu népének gazdasági vezetői, szövetkezeteket iS' létesítettek, -amelyeket én is megnéztem. Így péildául tejgyüjtő állomást, szövetkezetet létesítettek és 1,200.000 liter tejet szállitottak fel egy esztendőben Budapestre. Megcselekszi azaz igazgató, hogy kimegy a falukba, összeszedi ott a gazdák borjait, hogy ne várják, amíg^ a városi kereskedő odajön és olyan árat kínál, amilyet akar; összeszedi bizományba ezeket az állatokat, felviszi eladásra Budapestre és ugyanannyi pénzt fizet ki a gazdáknak, mint amennyit ő kapott Budapesten az állatokért. Tehát nemcsak mint tanítók, oktatók, hanem min a nép gazdasági vezetői is működnek ezek a tanerők. Amikor olyan sokat beszélnek arról, hogy szükség volna gazdasági titkári t állások rendszeresítésére, én az ilyen gazdasági iskolai vezetőkben vagy tanárokban látnám azt a gazdasági titkárt, aki a magyar népet, a kisgazdatársadalmat szaktanácsokkal elláthatná. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A földmívelésügyi miniszter úr már megtette a lépéseket és júliustól kezdve meglesz! — Friedrich István: Helyes, de lehet beszélni róla!) Örömmel veszem tudomásul, sajnos, azonban, igen t. miniszter úr, még mindig csak 52 ilyen iskola van és járás több mint 300^ van ebben az országban, már pedig minden járási székhelyen kellene ilyen iskolának lennie. Nem is méltóztatik elképzelni, hogy anyagilag is mit jelentene ez a gazdatársadalom javára. Egyébként pedig mindig a,z embertől függ minden; ha az illető jól tudja vezetni az embereket, bizalommal vannak hozzá, és mindenütt a legjobb szolgálatokat tudja tenni. Ezek az iskolatípusok egyszersmind a legolcsóbb iskolatípusok is. Egy-egy ilyen iskola felállítása, — ha a község adja hozzá a megfelelő földterületet, amit talán a telepítési akció keretein belül is lehetne juttatni, — 80.0000 pengőnél többe nem kerül és 'miután a tanerőket az állam fizeti, az iskola további fenntar)—30 hold föld, ha szakszerűen kezelik, egyszerűen biztosítani tudja, hiszen