Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. vétessék fel. ^Sokkal helyesebb volna, (ha egy összegben irányoztatnék elő az erre a célra fordítandó összeg. Ezzel kapcsolatban meg 1 kell 'emlékeznem a belügyminisztérium illetékes osztályáról, amely szint© példaadó odaadással í§e gondossággal intézi ezeknek az ügyeknek kezelését. Sok száz­ezer esetről van szó és megnyugvással állapít­ható meg, hogy a belügyminisztérium illeté­kes osztálya ezt a sokezer tételt kitevő ügyet a lehető legnagyobb gondossággal és pedanté­riával iparkodik intézni. Kétségtelen azonban, hogy a dolog mai helyzete akármennyire meg­nyugtató kezekben is van a belügyminisz­térium részéről, mégsem lehet végleges elinté­zés. Ezt a segélyezést örökké fenntartani nem lehet, előbb-utóbb mégis csak hozzá kell nyúlni elhhez a kérdéshez és a végleges elintézés út­ját legalább is egyengetni kell. (Ügy van! Ügy van! balfelel.) A Háznak erről az oldalá­ról, de a túlsó oldaláról is, többen tették t. kép­viselőtársaim közül szóvá ezt a kérdést. Ma­gam is szóvá teszem azért, mert hiszen ez olyan nyilt sebe a magyar gazdasági életnek és annak a magyar szegény középosztálynak, amely áldozatát annakidején a (haza oltárára tette, hogy azt előbb-utóbb meg kell oldani. Meg kell oldani a ihadikölcsönjegyzők szem­pontjából, de meg kell oldani az állam bitele szem­pontjából is. (ügy van! Ügy van! half elől.) A hadikölcsönjegyzők szempontjából lehet­séges volna egy fokozatos megoldás előkészí­tése olyanformán, hogy elsősorban a kisjegy­zők, az ezer koronáig jegyzők részesíttessenek valamilyen végleges kárpótlásban és azután, ha ez megtörténik, (Mózes Sándor: Ezek áldoz­tak a legtöbbet!) lehetséges volna a megoldás olyan formában, hogy bizonyos kamatozás ál­lapíttatnék meg. Ez a kamatozás nem szükség ges, hogy ma lépjen életbe, hanem bizonyos évi progresszivitással pár éven keresztül a gazda­sági viszonyok javulásával lépne életbe. Amint látjuk, a gazdasági élet ezt lehetővé teszi és azt eredményezi az állami pénzügyeknél, hogy bizonyos pluszbevételek mutatkoznak. Ezekre a pluszbevételekre kétségtelenül ezer és ezer igény jelentkezik. Ha azt várjuk, hogy mikor lesz az államnak felesleges pénze a hadiköl­csönjegyzők céljaira, akkor azt hiszem, feles­leges pénz az állampáustárban sohasem lesz, hanem igenis szükséges és kell, hogy ennek a sokezer embernek ezt a megnyilvánuló igényét olyannak tekintsük, amelyet ki kell elégíteni és amelyet elodázni nem lehet. Ha ezzel a szemmel nézzük a kérdést, akkor megtaláljuk — és meg is kell találnunk — a megoldás útját. É T. Ház! Amint rámutattam, ez nemcsak maguknak a feleknek érdeke, hanem az állami hitelnek és az államvédelemnek is érdeke. Az államnak ismét szüksége lesz hitelekre; az ál­lamnak szök&ége van kölcsönre most is, a mai rendkívüli gazdasági viszonyok között, de még inkább akkor, ha előáll az a helyzet, hogy az állam olyan körülmények közé kerül, amilye­nek között a világháborúban volt, amikor appellálnia kell a honpolgárok, az adófizetők áldozatkészségére. Hogyan forduljunk akkor a magyar emberekhez, a háborúban kötelességü­ket teljesített hazafiakhoz ilyen kéréssel, ha viszont az állam a maga részéről nem tette meg kötelességét? Ezt csak akkor tudjuk meg­tenni, ha az állam is teljesítette kötelességét. Ennek útját és alapját kell előkészíteni akkor, amikor ezt a kérdést iparkodunk mielőbb kéz­bevenní és megoldani. Én a magam részéről ülése 1936 május 2T-én s szerdán. 249 nem is akarok ezzel a kérdéssel tovább foglal­kozni, tekintve, hogy még többen vannak, akik fel akarnak szólalni; csak figyelmébe ajánlom a belügyminiszter úrnak e kérdés megoldását. A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Kót olyan kérdést akarok ezzel kapcsolatosan a képvise­lőház előtt megemlíteni, amely kérdések ál­landóan foglalkoztatják mind Pest vármegye közgyűlését és kisgyúlését, mind pedig a pest­környéki városok és községek értekezleteit és községi képviselőtestületeit. Az első kérdés a helyiérdekű vasutak ügye, a második pedig a kövezetvám kérdése. Eggyel tisztában kell lennünk, t. Képvise­lőház, azzal, hogy azt az állapotot, amely most Pestkörnyék és Budapest székesfőváros között fennáll, tovább fenntartani nem lehet. Nem lehet, hogy Budapest környékén Budapest székesfővárosról olyan hangon beszéljenek, amilyen hangot az ország fővárosa nem érde­mel meg. S itt elsősorban a t. kormányhoz és a t. kormánypárti képviselő urakhoz kell for­dulnom. Ez a kérdés évek óta napirenden van; kerekasztal-konferenciákat rendeztünk Buda­pest székesfőváros új közgyűlési termében és ezeken a kerekasztal-konferenciákon beszéltük meg a kérdéseket, amelyeket azonban vég­eredményben nem intéztek el. Budapest székesfőváros közgyűlési termé­ben ugyanúgy többsége van a kormánynak, mint ahogy többsége van Pest vármegye köz­gyűlési termében. Ez a kérdés vagy a kor­mány útján, tehát vagy a belügyminiszter úr­nak, vagy a miniszterelnök úrnak közbelépé­sével oldandó meg, vagy pedig a két törvény­hatóság többségi pártjainak közös értekezle­tén beszélendő meg. De végre egyszer elinté­zendő, mert teljességgel lehetetlen, hogy amíg az egyik oldalon a kormányzópárt budapesti képviselete azt mondja, hogy nem, addig a pestkörnyéki pártszervezet állandóan úgy tünteti fel a dolgot, mintha Isten tudja, mi­lyen ellenzéki, a kormányhoz semmi összeköt­tetéssel nem bíró erők volnának azok, amelyek megakadályozzák a pestkörnyéki probléma el­intézését. Legyünk végre tisztában azzal, hogy sem a pestkörnyéki ellenzék, sem pedig Buda­pest székesfőváros közgyűlési termének ellen­zéke ezt a kérdést nem intézheti el. Tehát vagy ki kell vonni ezt az izgatási anyagot a publi­kumból, vagy pedig el kell intézni ezt a kér­dést; az azonban teljességgel lehetetlen, hogy Budapest környékén Budapest székesfőváros közgyűlési terme úgy tüntettessék fel, mintha ott egy olyan párt uralkodnék, amely pártnak az országban, vagy Pest vármegyében ural­kodó többségi párthoz végeredményben sem­minemű köze nincs. El kell intézni ezeket a kérdéseket, t. Kép­viselőház, mégpedig nem úgy, mint ahogy eddig ezeket a kérdéseket intézték. Amikor a Helyiérdekű Vasutat Budapest székesfőváros közönsége megvásárolta, a meg­vásárlást megelőzőleg Pestkörnyéken deputá­eiókat gyűjtöttek össze és ezeket a deputáció­kat felvitték Ripka akkori főpolgármester úr­hoz és azt mondották ezeknek a deputációknak és a pestkörnyéki községek lakosságának, hogy ha Budapest székesfőváros meg fogja váltani a Hév.-et, akkor Budapest környéke végre olcsóbban fog tudni Budapestre eljutni, (Űgy van! a szélsőbaloldalon.) És több alka­lommal, amikor mi azt mondottuk, hogy ha a 34*

Next

/
Oldalképek
Tartalom