Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

2o0 Àz országgyűlés képviselőházának 1 Hév.-et meg fogják vásárolni, akkor nemcsak a helyiérdekű vasúton nem fognak leszállni a viteldíjak... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a 2. címhez, szólni. Fábián Béla: Bocsánatot kérek, a 2. cím: »Vármegyék és községek«. Elnök: De nem a, kettőnek Budapesthez való viszonya. Méltóztassék a címhez szólni. Fábián Béla: T. Képviselőház! En tisztelettel kérem, méltóztassék ezeket a kérdéseket megoldani. A másik kérdés, amely azt hiszem, mégis hozzátartozik a címhez, arra vonatkozik, hogy én helytelennek tartom azt, hogy akármerre járunk az országban, nem tudom például Szolnokra, Budapestre, Székesfehérvárra vagy akárhova elér az idegen, a város határán eléje mered egy ember, aki egy bárcát nyújt át neki beváltás végett: az autósoknak, a kocsisoknak, mindenkinek az országban. Az ember nem tudja elképzelni, mi annak az oka, hogy minden egyes nagyobb községnek vagy városnak határában kövezetvámot kelljen fizetnie. En nem tudom, hogy a világon hol van még egyetlenegy ország, ahol a községek háztartása ezen^ a módon fedezné a maga szükségletét. Emlékszem ugyan arra az időre, amikor még Budapesten, ha valaki a Lánchídon vagy a Margithídon keresztül akart menni, akkor 4 fillért, 2 krajcárt kellett fizetnie hídvámul, de hát ennek a korszaknak is vége van már. Mikor lesz vége 'annak az időnek és annak a helyzetnek, t. Képviselőház, hogy az ország egyes városai, az ország egyes részei vámhatárokkal zárják el magukat egymástól? Mindenütt íbelső vámhatárok vannak és ezekkel a vámkérdésekkel és egyéb kérdésekkel kapcsolatban is vannak olyan problémák, amelyek úgy kezeltetnek, mint valami nagy nemzetközi probléma, mint valami világkérdés. (Rakoyszky Tibor: Genfi!) Igen, genfi, ahogy a t. képviselőtársam mondja. Genfben is nehezen intézik el a kérdéseket, de Genfiben bizonyos leszerelési kérdésekben — igaz, hogy kontra — hamarabb jutottak eredményre, mint amilyen hamar mi, jutottunk ezeknek a kérdéseknek tárgyalásánál. En nagyon jól tudom azt és — úgy tudom — a belügyminiszter úr mai beszédében fel is említette, hogy ezekkel a kérdésekkel, az általam előbb említett kérdésekkel is foglalkoznak, de én mégis kénytelen vagyok azt kérni a, belügyminiszter úrtól és a kormánytól, hogy ne húzzák el ezeknek a kérdéseknek megoldását az idők végtelenjeiig, mert ez olyan belső viszályokat teremthet, amelyeknek kiküszöbölése mindenkinek érdekében áll ebben az országban, különösen érdekükben áll azoknak, akik legalább ugyanúgy szeretik ennek az országnak fővárosát, mint ahogy az ország többi községét szeretik. T. Képviselőház! A községeknél omég egyet vagyok bátor a belügyi kormányzat figyelmébe ajánlani. A községeknek, még a kisközségeknek a háztartásában is, sajnos, az utóbbi időben — nem tudom, az ellenőrzés hiánya következtében-e, vagy miért — gyakran tapasztalunk olyan visszaéléseket, amelyeknek nem volna szabad legalább is abban a mértékben előfordulniuk, mint amilyen mértékben előfordulnak. Sajnos, látunk sok sikkasztást, látunk olyan sikkasztásokat is, 'hogy az adóügyi jegyző, vagy pedig a községi jegyző a befizetett adókat sikkasztotta el. Már most ezeknek 6. ülése 19S6 május %7-én, szerdán. a befizetett adóknak elsikkasztásánál az utóbbi időben hizonyos gyakorlat fejlődik ki Magyarországon. Az a gyakorlat, hogy példának okáért hiába fizette be valaki az adóját, az elsikkasztott adót mégegyszer követelik tőle. (Zaj.) Hogyan lehetséges azonban, t. Képviselőház, hogy valaki a végrehajtás alkalmával a végrehajtó, vagy az adóügyi jegyző kezéhez, írás ellenében, — ismételten aláhúzom, hogy írás ellenében, őt tehát még az a gondatlanság se terheli, hogy nem kért volna írást — kifizeti az adóját s kiderül, hogy a befizetett adóját elsikkasztják s attól a szerencsétlen, nyomorult embertől» aki egyszer is nehezen fizeti meg az adóját, ugyanazt az adót mégegyszer követelik, ugyanazért az adóért elárverezik. Hát mit csináljon, közjegyzőt hozzon az az ember, amikor fizet, vagy az íráson kívül, amit kap a fizetéskor, tanukat is hozzon és azokkal bizonyítson? Az adófizetésnél a községekben tehát egy olyan bizonytalanság áll fenn, amelynek kiküszöböléséhez a t. kormány sürgős rendelkezését kérem. (Beniczky Elemér: Van községi pénztáros!) T. képviselőtársam, abban az esetben, ha eljönnek pl. egy adófizető polgárhoz végrehajtani és a végrehajtás alkalmával nem fizet, akkor a holmiját transzferálják; ha fizet, nem transzferálják. Nem várják be azonban, amíg bemegy a községházára a pénztároshoz fizetni, hanem rögtön kell fizetnie és a fizetésről kap egy elismervényt. A végrehajtó közeg jogosítva van arra, hogy felvegye a pénzt. Már most felveszi a pénzt, elsikkasztja és annak a szerencsétlen embernek mégegyszer be kell fizetnie az adót. Tovább megyek: olyan esetek vannak, hogy az adókönyvbe beírt adókat sikkasztották el és azokat az adókönyvbe beírt adókat, amelyeknek a befizetését az adókönyv igazolta, mégegyszer követelték. T. Ház! Nem azt mondom, hogy itt a viszszaélések nagyobb számáról van szó» de mihelyt olyan jelentékeny mértékben fordulnak elő visszaélések, mint ahogy az utóbbi időben előfordultak, akkor a községek tisztviselőivel szemben az adófizető polgárok megvédése szempontjából teljesen jogos az a kérelem, hogy méltóztassék itt a kormányzatnak az ellenőrzésnek olyan módját megtalálni, amely mellett az adófizetők az ilyen kétszeri fizetéseknek nincsenek kitéve. En teljes mértékben ismerem azt a magy szerepet, amelyet a községi tisztviselőknek a községek életében játszaniuk kell. Természetes dolog, hogy a községi jegyző vagy alkalmazott a maga intelligenciájánál fogva "a község, az állam, a vármegye és a hatóságok érdekében kell, hogy azt a szerepet játssza abban a községben, amely őt állásánál fogva megilleti. De nem játszhatja az elnyomó szerepét, nem játszhatja azt a szerepet, hogy abban a községben senkinek a földkerekségen ne lehessen szava és mindenkinek úgy kelljen táncolnia, ahogy az illető közigazgatási tisztviselő fütyül. Ebből csak katasztrófa származhatik, mert minden egyes községnek és laz egész álladalomnak az az érdeke, hogy az autonómiára neveljük áz embereket, hoky a községi képviselőtestületek ne legyenek egyszerűen fejbólintó Jánosok szervezetei, ^ amelyek a községek kérdéseit nem megtárgyalják, hanem csak elintézik és pedig iáikként, ahogy iá községi jegyző a községi képviselőtestületi tagoknak előírja és harc és büntetőhadjárat indul meg azok ellen a képviselő-