Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. sem cipőt, sem élelmet. Miért nem gondolnak az urak erre? A megoldás nem az volna, hogy felemelik, a viteldíjakat, hogy majd az Újpestről, Erzsébetf alvárói bejáró munkások, akik véletlenül ott laknak, gyalog menjenek és ne használják a vasutat, ,ne használják a villamost, mert nem futja a keresetükből. Ez. lehetetlen állapot. Erre is van statisztika. Például Berliniben felemelték a viteldíjat 25%-kal, a kiesés 22% és a nyereség csak 3%. Hágában felemelték 35%-kai, a kiesés 37% lett és ráfizettek az emelésre. Itt nálunk már eddig is ráfizetttek és rá fognak fizetni, mert a kiesés nagyarányú lesz. Természetes, hogy nagyarányúnak kell lennie, mert hiszen nem bírják az emberek fizetni. De tessék elképzelni t. képviselő urak azt, hogy munkásokról van szó az átszálló jegyek kérdésénél. Tessék elképzelni, hogy kint a környéken lakik a Budapesten dolgozó munkások egy része és ha ezeknek viteldíját felemelik, mit jelent ez az ő számukra? Mit jelent az, hogy 2 pengővel többet fog fizetni, mint eddig fizetett. A kisszakaszrendszert meghagyták, de a kisszakaszt nem használja a szegény ember, mert az azt a kisszakasznyi utat megteszi gyalog. EUen'ben a szegény ember hosszú utakat tesz, átszállójeggyel megy és ezeknek a jegyeknek az árát fogják felemelni. (Meskó Rudolf: A Hév.-tarifát leszállították!) Azt mondja a belügyminiszter úr, hogy nem igazságos az, hogy aki a Hév. vonalán lakik, az ne fizessen annyit, mint aki a budapesti közlekedési vállalat vonalán lakijk. JNem erről van szó, nem ennek kellene a distinkciónak lenni, hanem annak, hogy ki tud fizetni, ki bírja el ezt a magasabb viteldíjat. Erről van szó. Bejelentem, hogy mi tiltakozunk minden emelés ellen. A szanálásnak nem az a helyes módja, hogy levonják a kisemberek fizetését, csökkentik munkabérét és- egy újabb pauperizmust idéznek fel, ami azután a fogyasztóképtelenséget is magával hozza. Igenis tessék a Bszkrt.-nál olyan gazdálkodást folytatni, hogy az, kifizesse magát, tessék a fővárosnál fokozatos adóztatást csinálni, a nagy vagyont adóztassák meg, az üzemek ne legyenek kénytelenek a főváros pénztáraiba pénzeket beszolgáltatni, hanem szolgálják a köz egyetemes nagy érdekeit. Ez a helyes közgazdasági politika és ezt a politikát kell csinálni. .", ,

r Nemfogadom el a címet. (Helyesles a szelsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: vitéz Várady Laszlo! Elnök: vitéz Várady László képviselő urat illeti a szó. vitéz Várady László: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen tisztelt képviselő urak a belügyi tárcánál szinte egyöntetűen, Budapest szanálásáról beszéltek. Méltóztassék megengedni, hogy mint tiszántúli képviselő, én a Tiszan

: túl problémáit hozzam kapcsolatba a belügyi tárcával és pár égető kérdést vessek el a belügyminiszter úr lelkében, az ő televény magyar lelkében, (amily mindig fogékony^ volt a magyar sors tragikus idejét élő Tiszántúllal szemben és pár mondatban elmondjam a belügyminiszter úrnak a mi kívánságainkat. Az a nagyszabású beszéd, lamelynek nemcsak előadása volt nagyszerű, de tartalma is kivalo, értékes, most is hatása alatt tart engem, de úgy érzem, a Ház minden tagját. A belügyminiszter úr beszéde alatt pártkülönbseg nélkül mindenkinek éreznie kellett, hogy a bel; ügyminiszter úr a magyar élet minisztere, aki ülése 1936 május 27-én, szerdán. 245 előre néz • messzebb horizontokra, a mai gazdasági nehézségek mellett és a nagy problémák megoldása terén mai gazdasági nehézségeink, gazdasági leromlottságunk ellenére mégis anynyit produkált és reményt ad nekünk, hogy ha tovább visz minket problémáink megoldása felé, kitartó küzdelem

m

el mosolygós lesz a mi jövendőnk. Elsősorban is méltóztassék megengedni, hogy a Tiszántúl kérdéseinél felemlítsem a két szörnyű nagy betegséget, a tuberkulózist és a tífuszt; amely szörnyű rendet vág a magyar ifjúságban és a magyar felnőttek között. Mondanom sem kell, hiszen mindenki tudja, hogy a tífusz és a tuberkulózis (által való fertőzöttség meghaladja a 40 százalékot és iá most legutóbb lefolytatott iskola vizsgálatok során megállapították, hogy a kis magyar gyermekek mily nagy tömegben szenvednek nyiit tuberkulózisban. Ha tudjuk azt, hogy az iskolánk nem mindig egészséges, a mai kornak nem megfelelő tantermében tanulnak ezek a kis magyar gyerekek, mert Összezsúfolva vannak, akkor látnunk kell azt a szörnyű veszélyt, amely ebben rejlik. A tífuszt röviden úgy definiálhatnám, hogy a piszoknak, a nyomorúságnak, a szegénységnek a betegsége. Éppen ezért azt az elgondolást, amelyet egyik képviselőtársam említett, hogy több szanatóriumot kell építeni, én nem vallom: (Malasits Géza: Több táplálékot!) Ügy van, elsősorban jó táplálkozás, másodsorban egészséges lakás kell és azután előfeltétel laz is, hogy a szülő munkájáért kapja meg ia tisztességes bért. Mit kellene még tenni az alföldön ezeknek a betegségeknek a megelőzésére? Először is helyes oktatásra van szükség e téren. Ez pénzbe nem kerül. Különösen a tanyai iskoláknál kellene nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy a tanítók a hygiéniára nagyobb súlyt fektessenek és úgy neveljék fel az új generációt, hogy ezeket a fiatalokat teljesen áthassa az egészség iránti \ágy. Másik problémája a Tiszántúlnak, az Alföldnek: a por. Ma már a kormány bölcs intézkedése folytán az átvonuló szakaszok betonnal, apró kockákkal, vagy más formákban építtetnek. De kérdem, nem volna-e helyes rendeleti, vagy törvényes úton biztosítani azt, hogy ezek mellett az, átvonuló szakaszok mellett^ füvet és fát sűrűn ültessünk, hogy az eshetősége is kiküszöböltessék annak, hogy a kocsik a poros utat használják. Harmadik probléma az ivóvíz kérdését illeti. A belügyminiszter úr nagyon bölcsen mondta, hogy ma fcútjainknak körülbelül 60— 65%-a szennyezett. Igaz, hogy erre a belügyminiszter úr az aknakutakat megcsináltatja és ennek előnye az, hogy utánozzák és így minden nagyobb községben az ivóvíz kérdését rendszeresen oldják meg. Vannak azonban helyek, ahol ilyen ivóvizet, amely egészséges volna, az alacsony vízállás mellett nem kaphatunk. Bár a belügyminiszter úr kijelentette, hogy ő fél az artézi kutak túlprodukciójától, mégis helyes volna, ha azokon a helyeken, ahol teljesen megfelelő víz nincs, bevezetnék az artézi kutakat és ezzel hozzájárulnának az egészség biztosításához. Ezzel kapcsolatos a másik kérdés, a fürdők biztosítása, amely szintén a jövő feladatát kell, hogy képezze. A belügyminiszter úr rajzban mutatta be azt a nagyszerű házat, amelyet mintaháznak nevezett. En rendkívül fontosnak tartom annak a köztudatba való bevitelét, hogy 1280 pengő-