Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

244 Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1936 május 27-én, szerdán. rendőrkapitányságának felállítására ezidősze­rint intézkedés még nem történt, holott ez lényeges költséget nem jelentene, mert ugyan; azok a tisztviselők, akik ma a VII. kerületi kapitányságon folytatják működésüket a XIV. kerület ügyeiben, a XIV. kerületben bérelt épületben vagy az elöljáróság épületében, — ahol bőségesen áll hely rendelkezésre — foly­tathatnák a kerület igazgatását a kerületből. Amiként képtelenség lenne az, ha Nagykőrös város közigazgatását Kecskemétről igazgat­nák, éppolyan képtelenség, hogy Kákosvárost az Erzsébetvárosból igazgassák. A költségvetést egyébként elfogadom. (He­lyeslés a jobbközépen.) Elnök: Szólásra következik? , Szeder János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! A belügy­miniszter úr és az előttem szólott képviselőtár­sam is beszéltek a főváros szanálásáról. Én sem akarok másról beszélni, csak a főváros szanálásának szociális, közgazdasági és közér­dekű jelentőségéről. A miniszter úr azt mon­dotta, hogy szanálásra szükség van, nem mon­dotta azonban meg azt, hogy miért van szük­ség egyáltalán a fővárosnak és az üzemeknek a szanálására, miért van szükség az üzemekkel kapcsolatosan olyan (természetű szanálásra, amilyent tervbe vettek. A helyzet a következő. Sehol a világon egy modern városban sem fordul elő az, ahol köz­üzemek vannak, hogy ezek a közüzemek a vá­ros közigazgatásának költségeihez hozzájárul­janak. Budapest kivétel ebben a tekintetben, itt a közüzemek hozzájárulnak a közigazgatás költségeihez. Nézzék meg az állami költségve­tést, azt fogják látni, hogy az állami üzemek deficittel dolgoznak, az állam ráfizet ezekre, Budapest közüzemei pedig beszolgáltatják jö­vedelmük egy részét a főváros pénztárába s a közigazgatást ebből tartják fenn. Ez a baj, s a főváros szanálása tekintetében nincs is semmi más baj. Csak arra utalok, hogy ezeknek a köz­üzemeknek, tehát a vízműveknek, a gázművek­nek, az elektromosműveknek, a Bszkrt.-nak az volna a kötelességük, hogy ellássák a fővárost vízzel, hajtóerővel, stb.-vel, ellássák azokkal a szükségletekkel, amelyek az ipart, a közgazda­sági életet táplálják. Nálunk azonban e helyett ezeket az üzemeket arra használják fel, hogy a bevételüket elveszi a főváros a maga háztar­tásának fedezésére, pedig a közüzemeknek a célja nem az, hogy adót szolgáltassanak tje, ha­nem az a céljuk, az a rendeltetésük, hogy a közgazdasági életet olcsóbbá tegyék. Miről van szó a szanálásnál? Arról van szó, hogy fel akarják emelni a víz árát, a gaz árát a Bszkrt-nál a villamos szállítási dijakat. Nem jelent-e ez újabb terhet a lakosságra, ép­pen annak legszegényebb rétegére! Csak arra utalok, hogy az egész világon minden nagy városban bevezették mar a telekertekadot. A főváros is régen elhatározta már ennek az adó­nak a bevezetését, a belügyminiszterek azon­ban nem engedték azt végrehajtani. Meg kell gondolni, hogy Budapesten meny­nyi mindent fizet a fogyasztó., Tessék gon­dolni a vágódíjra, a kövezetvamra, a hely­pénzre és egyéb szolgáltatásodra, a forgalmi­adéra, a különböző pótadókra s azt lógjak ta­lálni, hogy Budapesten minél szegényebb egy ember, annál több adót fizet, hogy nincs meg a progresszivitás a vagyonadónál, hogy a köz­lekedést, a vízszolgáltatást, a gázszolgáltatást mind megadóztatják és ezzel a közgazdasági életet megnyomorítják, tönkreteszik. Ez tenat a baj, ezért kell szanálni, de az nem szanálás, hogy mindent megdrágítanak. Hogy csak egye­bet ne nérzzünk, a gázművek az annuitással együtt évi 9—10 millió pengőt szolgáltatnak a főváros pénztárába; 1925-ben 6" 5 milliót, 1929-iben 9*5 milliót, 1932-ben 10:75 milliót, majd­nem 11 milliót szolgáltattak be a főváros pénz­tárába. Az azután természetes dolog, hogy a gáz árát fel kell emelni, ha a főváros pénz­tárába ilyen nagy összegeket szolgáltatnak be. Vagy nézzük a Bszkrt.-ot. Tíz év alatt 49 millió pengőt szolgáltattak be a főváros pénz­tárába s bizonyára emlékeznek arra, hogy mi­lyen gazdálkodás volt ott. Emlékeznek a sok igazgatóra, emlékeznek arra a 140.000 pengős Folkusházy-fizetésre, emlékeznek a nagy büro­krácia megteremtésére ezeknél a vállalatoknál. Ennek ellenére ezek a vállalatok jövedelmez­tek és nagy összegeket tudtak a főváros pénz­tárába, (beszolgáltatni. Csak a közüzemektől évi 16 millió pengő folyik be a főváros pénztá­rába és most ezeknek az üzemeknek tarifáit, megint megdrágítják, megint a vizet, a köz­lekedést, a gázt akarják drágítani és így csi­nálják a fedezetet, így szanálnak. Ez nem sza­nálás, ez a polgárság, a lakosság tönkretétele, megnyomorítása. Ezzel az egész közgazdasági életet megint alacsonyabb színvonalra szál­lítják le. T. Ház! A levonásokra vonatkozó terveze­tek, amelyekbe volt szerencsém betekinteni, óriási arányban meg akarják nyomorítani kü­lönösen a kisembereket. A viteldíjak emelésé­ből a Bszkrt. 2,280.000 pengővel többet akar bevenni, a kedvezményes jegyek árából 250.000 pengővel többet, a többit a fizetések csökken­téséből., Ismét csökkenteni akarják a fizetése­ket. Itt van előttem az előterjesztésnek egy ki­vonata, amelyet a főváros bizottsága elé ter­jesztettek. 2*5 millió pengővel akarják az al­kalmazottak fizetését csökkenteni a Bsakrt.-nál. (Buchinger Manó: Szociális szellem!) Az illet­mények csökkentéséből 300.000 pengőt, az adó­térítés megszüntetéséből 320.000 pengőt, a sze­méilyi pótlékok megvonásából 93.700 pengőt, a táppénzsegélyek csökkentéséből 195.000 pengőt akarnak megtakarítani. Az A. táblázatú al­kalmazottaknál bérlevonásból 60.300 pengőt, a B. táblázatú alkalmazottak bérlevonásából 291.000 pengőt, a nyugdíjalap megvonásával 661.000 pengőt, a végellátás terheinek a nyug­díjalapra való hárításával 269.756 pengőt, a balesetbiztosításnak az .alkalmazottakra való hárításával 250.000 pengőt akarnak megtakarí­tani. (Buchinger Manó: Mindent a szegény proletárok bőrére!) T. Ház! 1931 óta a Bszkrt.-nál az alkalma­zottak, a kalauzok, a vezetők és a többi alkal­mazottak fizetését leszállították 20%-kal, most megint 5%-kai le akarják szállítani a fizeté­süket, így akarják megcsinálni a szanálást. A terheket áthárítják a nagyközönségre, emelik a viteldíjakat, levonják az alkalmazottak fize­tését és végtelen nagy nyomorúságot terem­tenek, zúdítanak a főváros lakosságának nya­kára. Nem gondolják az urak, nem gondolja az agrárius kormány és a túloldal, amely na­gyon sokszor beszél a nagybankok és a nagy­tőke ellen, hogy ez helytelen? Miért nem in­tézkednek? Adóztassák meg a nagytőkét (Ügy <wm! Ügy van! a szélsobaloldalon.) és ne te­gyék nyomorékká Budapest népét, hadd egyék kenyeret, hadd egyék húst, mert ma nem jut nekik sem kenyér, sem semmi más a világon és nem tudnak maguknak vásárolni sem ruhát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom