Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

â32 Az országgyűlés képviselőházának IS6. ülése 1936 május 27-én, szerdán. is erre a célra vették igénybe és itt köszöne tet kell, hogy mondjak azoknak a vármegyéknek és városoknak, amelyeket inség nem sújtott- s amelyek a világ legtermészetesebb dolgának tartották azt, hogy a rendelkezésre álló összegek legnagyobb része azokra a területekre menjen, ahol szükség volt rá és inkább lemondottak a maguk részéről még a jogos kívánságokról is, csakhogy jobban segíthessék azokat, akik nagyobb bajban voltak, mint ők. (Helyeslés.) És köszönetet kell mondanom ebben a kérdésben a magyar sajtónak is, (Helyeslés.) amely pártkülönbség nélkül rendelkezésre állt az inségakció terén és amely a maga propagatív munkájával nagyon erÖsen hozzájárult az eredményhez. (Helyeslés.) A barlanglakások kérdésére kívánok kitérni. Személyes tapasztalataimból megállapítottam azt, hogy a rendelkezésre álló hivatalos adatok nem helyesek és a valóság messze felülmúlja azokat az adatokat, amelyekkel idáig rendelkeztünk. (Egy hang a baloldalon: Elég szomorú!) Borsod vármegye igen nagy szociális érzékű főispánjának kérésére személyesen mentem el megnézni Tibolddaróc, Ostoros és egyéb községeket. (Mózes Sándor: Szomorú helyek!) Ott — a részletekbe nem. kívánok belemenni — több mint hétszáz család lakik barlanglakásokban, hogy milyen viszonyok között, azt vázolni nem kívánom. Néhány száz éve laknak így és amikor azt kérdeztem, hogy miért nem tettek itt valamit, azt mondták: annyiba került volna, hogy nem lehetett. Ilyen kérdéseket kétféleképpen lehet elintézni. Vagy van rá pénz, és akkor az ember megcsinálja, vagy nincs rá pénz, és akkor az ember elkezdi. (Tetszés.) Ott a helyszínén azonnal elkezdtem, az első házra az összeget odaadtam. Erre 24 házat megszavazott rögtön a törvényhatóság, további 15-re a költségeket rendelkezésre bocsátotta f a belügyminisztérium. Azután jöttek a magánadományok, a községek felajánlottak területet, — a magánosok is — a többiek felajánlottak munkát. Itt van egy egészen érdekes kimutatás, — nem teszem a Ház asztalára, mert ez az enyém — amely arról szól, hogy egy kőből épült, cseréptetővel ellátott, egészségileg szigetelt és padlóval bíró négy és fél méteres szoba, konyhával, kamrával 1288 pengőbe került. Az első házba tíz nap múlva hurcolkodik be egy 75 százalékos hadirokkant, akinek hat fiúgyermeke van. (Éljenzés és taps.) Jelenleg 40 ilyen ház van épülőben és remélem, hogy meg az ősz beállta előtt további 20—25 házra előteremtem a költségeket. Ez pedig akkor azt jelenti, hogy az első négy hónapban megoldódott legalább egy tizedrésze ennek -a feladatnak. (Helyeslés és taps a jobb- és baloldalon. —J^9y hang balfelől^ így kell a reformgondolatokat is megcsinálni.) . . A hadikölcsönsegélyt 200.000 pengővel emeltem. (Kun Béla: Kevés!) Teljes mertekben érzem a súlyát ennek a kérdésnek és vannak ezzel az üggyel kapcsolatban bizonyos gondolataim. Két nehéz kérdés van, amelynek megoldását vagy legalább is előbbrevitelet magam elé tűztem, az egyik a kórházi ápolási, a másik a kadikölcsön kérdése. (Helyesles balteAmi a közrendészetet és közbiztonságot illeti, Magyarországon rend van es rend is lesz. Politikai pártoknak egyenruhás, tehát katonai jellegű felvonulásait és megszervezését megengedni nem fogom. (Gr. Apppnyi György: Nagyon helyes! — Helyesles a jobbes a baloldalon.) A társadalmi rend biztosítására telT jes mértékben elég a rendőrség, a csendőrség és a honvédség és miután itt a magyar nemzeti irányzatot a kormányhatalom teljes mértékben biztosíthatja a rendelkezésére álló eszközökkel, a polgári társadalom megvédésére semmiféle más eszközre szükség nincs. Az egyesületekről bővebben szólni nem akarok. Tavaly nagyon rövid miniszterség után éreztem ennek a kérdésnek súlyát. Azóta azt láttam, hogy ez sokkal nehezebb ügy, mint amilyennek akkor is gondoltam, mert ez nem a hétfejű sárkány esete, amelynek ha az ember levágja az egyik fejét, nyomban kinő egy feje. Ennek a sárkánynak ugyanis nem hét, hanem pontosan 14.365 feje van és ebből 5800 fej a háború óta nőtt ki. Jobblétre szenderíteni sikerült mintegy 200-at. Ez minimális dolog, ezzel nem is vagyok megelégedve. Ezt majd hathatósabb eszközökkel fogom a jövőben folytatni. Áttérek az adománygyűjtések kérdésére. Ezen a téren a legszigorúbban léptem fel. Amint méltóztatnak tudni, utcai gyűjtések csak törvényhatósági városokban engedélyezhetők és pedig évente háromszor. Budapesten egy ízben a gyermeknap régi tradiciója alapján, az összes többi gyűjtés egyszer nyáron, végül harmadszor a temetőben, halottak napján és Mindenszentekkor engedélyezek egy gyűjtést. Többet engedélyezni semmi körülmények között nem fogok. (Élénk helyeslés.) Az adománygyűjtések egyéb módjait is csökkentettem. Először is országos gyűjtést csak országos jellegű célra, törvényhatósági területre szóló gyűjtést csak a törvényhatóság egész területére vonatkozó célra engedélyezek. Két gyűjtési engedélyt egy évben senki sem kaphat A kormányzóné ő főméltósága mindig nagy sikerrel járó és gyönyörű gyűjtési akciójának ideje alatt egyéb gyűjtéseket nem engedélyezek. (Élénk helyeslés.) Azonkívül pedig senki sem kap újabb gyűjtési engedélyt addig, míg a régivel el nem számolt. (Élénk helyeslés.) Százalékra történtek a gyűjtések és történt ennek révén a publikum hallatlan és kibírhatatlan zsarolása, (ügy van! Úgy van!) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) T. Ház! A kolduskérdéssel kapcsolatban Petro Kálmán t. képviselőtársunk által elmondottakat minden vonatkozásban magamévá teszem. (Helyeslés a baloldalon.) A kolduskérdést a következő szempontokból kell látni. Amint Petro Kálmán t. képviselőtársam beszédében mondotta, koldus az, aki bármilyen gazdasági viszonyok között önfenntartására és megélhetésének biztosítására nem alkalmas, testi vagy szellemi gyengeségénél fogva. Ezeknek ellátása az egri norma alapján — amely vidéki városokban példa gyanánt veendő, és sokan példa gyanánt is vették — abszolúte megoldható. A fővárosban már nehezebb a kérdés, de mutatis mutandis itt is meg lehet imajd oldani a kérdést. A második kategóriát alkotják azok, akik nem koldusok, hanem akik ipart űznek a koldulásból, akik tehát a toloncházba valók. Ezek oda is kerülnek még akkor is, ha a toloncházat ki kell bővítenem, mert az idegenforgalomnak és a közbiztonságnak a rákfenéje. (Ügy van! Ügy van! — Rakovszky Tibor: A tolakodó virágárusokat is be kell oda vinni!) Jelenleg a helvzet az, hogy az ilyen egyénekkel nem tudunk mit csinálni, mert ha be is visszük őket a toloncházba, hely hiányában nem tudjuk őket