Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1936 május 27-én, szerdán. 231 Dat ingatlanokra pedig több mint 15 millió pengő. (Csoór Lajos: Az Okh.-nak is kellene valamit adni!) Az Oti.-val és általában a társadalombizto­sítási intézetekkel kapcsolatban röviden a kö­vetkezőket kívánom megjegyezni. A munka­közösségre való hangulat és kedv az autonó­miák részéről nem konstatálható, már pedig igen lényeges kiadásokat takarítanának meg az intézmények sajátmaguknak is és mások­nak is. Kámutatni kívánok arra is, hogy a rá­diumkezelés megvalósításával kapcsolatban, amelyre vonatkozólag a világon mindenki tudja, hogy egy tömegben van nagy rádium­mennyiségre szükség, nem pedig elosztottan apróbbakra, nem mutatta az autonómia azt a megértést, amelyet ezzel a kérdéssel szemben tárgyilagosan mutannia kellett volna. Egyéb­ként is minden tőlem telhetőt elkövetek arra, hogy a munkaközösség más egészségvédő in­tézetekkel vonatkozásban létesíttessék és az autarchiás törekvések megszűnjenek. (Csilléry András: Nagyon helyes! Tessék a 93. §-t alkal­mazni!) Kibocsátottam legutóbb egy 33-as bi­zottság elé került rendeletet. Több igen t. kép­viselőtársam felemlítette előttem ugyanis azt, micsoda anomália az, hogy akiknek főfoglal­kozása a földmívelés, ha téli háziipari munkát végeznek, az Oti.-ba való bejelentési kötele­zettség alá vonatnak. Az előbb említett s a 33-as bizottság által tudomásul vett rendelet ezt a kérdést elintézte. Belekerült ebbe a ren­deletbe még egy kérdés, amely szintén szociá­lis jelentőségű, hogy a katonai szolgálatra be­vonultak családtagjai a bevonulástól számított három hónapig élvezik még segélyezésre vo­natkozó igény jogosultságukat. Megkönnyítet­tük továbbá az Oti.-ból való átlépést olyan in­tézményekhez, amelyek elismert vállalati nyugdíjpénztárral rendelkeznek. Ez a kérdés nagyon komplikált, nem is érdemes a részle­teivel foglalkozni, csak arra utalok, hogy az eddigi helyzetben nehézségekbe ütközött, hogy valaki felvétessék egy vállalati nyugdíjpénz; tár kötelékébe, jóllehet ennek szolgáltatásai kedvezőbbek, mint a kötelező biztosítás szol­gáltatásai. Ez az anomália most kiküszöböl­tetett. Kétségtelen, hogy az OtL-nál van szük­ség javításokra. Többízben hangsúlyoztam és kijelentettem, hogy az idei nyarat arra fogom szentelni, hogy ezt a nagyon nehéz és nagyon komplikált kérdést személyes tapasztalatok alapján megismerve, megreformáljam. Két dologra azonban rá kívánok mutatni. Az Oti.-t ért támadásokkal kapcsolatban nem szabad elfelejteni azt, hogy az Oti. jogelődje szakszervezeti befolyás alatt álló intézmény volt, s az a szellem, amely ott uralkodott, a dolog természeténél fogva ma már nem ural­kodhatik az Oti. keretében. Megállapíttatott egyébként, hogy nagyon sokszor bujtogatá­sok történnek és hogy sokszor nem tisztán a hibák kiküszöbölése az ok, amely az Oti. elleni támadásokat irányítja. Megállapítom azonban azt is, hogy vannak hibák, ez egészen kétség­telen (Erődi-Harrach Tihamér: Mindenütt van hiba!) és éppen ezért rövid időn belül a ^ kö­vetkezőket kívánom megvalósítani: kiadni az orvosi működési szabályzatot, amelyre nagyon sürgős szükség van, átvizsgálni az orvosi illet­mények kérdését, amire szintén nagy szükség van; a bányanyugbér-biztosítás kérdése is a legfontosabb kérdések egyike. A vonatkozó statisztikai munkálat kétszer olyan hosszú ideje folyik már, mint ahogyan gondoltam, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. hogy fog tartani és még három hét kell a tanulmányozáshoz, azonban már most kijelen­tem, hogy 100%-os jó megoldást nem lehet ígérnem. Végül pedig megoldandó a törvény­hatósági, városi és községi alkalmazottak öreg­ségi, rokkantsági, árvasági és özvegységi el­látásának kérdése is. Kertész Miklós és Propper Sándor képvi­selőtársaim az Oti.-tőkék elhelyezéséről beszél­tek. Megismétlem azt a kijelentésemet, ame­lyet az autonómiákhoz intéztem, hogy az Oti. tőkéit nemcsak Budapest székesfőváros, hanem a vidék is adja össze. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Preferálva van Buda­pest székesfőváros területe az építkezések ré­vén és nem jut a vidéknek olymértékben* mint ahogyan kellene. Én telekvételeket nem fogok jóváhagyni, (Helyeslés és jobboldalon és a középen.) a meglévő telkeken tessék épít­kezni és tessék különösen elsősorban számi* tásba venni a Tiszántúl igényeit, ahol ez munkalehetőséget és munkaalkalmat ad. (Élénk helyeslés és taps.) Éber Antal igen t. képviselőtársam szóvá­tette az ipari munkások önállósítása esetén a betegbiztosítás kérdését. Ebben a felszólalás­ban, ahogyan én azt megállapítottam, több té­vedés van, azonban ez a kérdés annyira kompli­kált, hogy erre vontkozó válaszomat — méltóz­tassék megengedni — írásban adom át. Az a megállapítás, hogy ha egy iparossegéd önálló­sítja magát, elveszti a jogosultságát, nem áll meg. Nyolc esztendőn keresztül való biztosí­tása esetében igényjogosultsága 33 évig áll fenn és még azontúl is meghosszabbíthatja na­gyon csekély befizetéssel. T. Ház! Ezek után átmegyek a köz jóté­konyság kérdéseire. (Halljuk! Halljuk!) Az ál­lami lakótelep ügyét többízben szóvátették. Ez nem az állam gondoskodási körébe tartozó kér­dés, az állam ebbe a kérdésbe azért nyúlt bele, mert a háború utáni időkben bele kellett nyúl­nia. Ez községi feladat és kell is, hogy az ma­radjon. Ebben a vonatkozásban tárgyalásokat fogok kezdeni. Ami az inségenyhítő tevékenységet illeti, nem lehet lekicsinyelni azt, amit ezen a téren a kormány és a társadalom teljesített. Isten nek hála, ezt az igen nehéz esztendőt szeren­csésen keresztülúsztuk és bízunk egy jobb esz­tendőben. Méltóztassanak meghallgatni azokat az igen tekintélyes számokat, amelyek az in­ségenyhítő tevékenység keretében a kormány részéről teljesített munkáról adnak számot: Jégkár miatt Kecskemét, Csanád-, Csong­rád- és Békésmegyében azonnali segélyként 500.000 pengő; az inségsujtotta kis- és törpe­birtokosok gabonával való ellátására 150.000 pengő; a költségvetési hitelkereten túl külön hitelkeret inségenyhítő tevékenységre 4,700.000 pengő; póthitel a jégsújtotta és aszályos terű letekre 425.000 pengő; ugyanezeken a területe­ken azonkívül a társminisztériumok munkákat indítottak meg, amelyek szintén munkaalkal­makat jelentettek; végül pedig abból a gyűj­tésből, amelyért én a magyar társadalom minden rétegének, amely abban részt vett, leg­hálásabb köszönetemet fejezem ki a sújtottak, magam és a magyar kormány nevében, 265.000 pengő készpénz és sokkal több, mint 100.000 pengő értékű természetbeni adomány folyt be, amely lehetővé tette, hogy keresztülhúzzuk ezt az igen nehéz Ínséges esztendőt. A fentie­ken kívül, amint már említettem, a törvény­hatóságok és a városok a maguk inségadóját 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom