Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

230 Az országgyűlés képviselőházának menyét felállítani. Néhány héttel ezelőtt személyesen közölte velem a Rockefeller-intézet igazgatója, aki Budapesten tartózkodott, hogy az intézetnek az influenza-kutatásra felállítandó intézményét a Közegészségügyi Intézet keretében fogja felállítani. (Élénk helyeslés.) Annál örvendetesebb ez, mert ez ma a harmadik a világon; egy van Newyorkban, egy van Londonban és a kontinens számára Magyarországon lesz. (Éljenzés és taps.) Az Országos Közegészségügyi Intézetet tovább fejlesztjük 130.000 pengővel, miután most már nagyobb számú védőnőre lesz szükség, s ki fogjuk bővíteni az épületet. Minisztertanács elé vittem a lúgkőkérdést. Magyarországon évről-évre hanyagságból vagy azért, mert elhagyottak a gyermekek, lúgkőmérgezések fordulnak elő, ami nemcsak betegséget, hanem egy életre való nyomorékkáválást jelent. (Úgy van! Ügy van!) Miután pedig ma megvan a lehetősége annak, hogy a lúgkőt pótoljuk, az illetékes szakminiszter urakkal karöltve ki akarjuk végezni a lúgkövet. (Helyeslés.) Örömmel állapítom meg, hogy statisztikánkban Magyarország a gyermekágyi láz tekintetében Európa országai között a harmadik helyen van. A fürdőügyre vonatkozólag nincs sok mondanivalóm. Egy munkaközösség létesült az idegenforgalommal, — amely kitűnően beválik, mert a gyógyfürdők elsőrangú idegenforgalmi orgánumok. A fővárossal és egyéb szervekkel a legkitűnőbben dolgozunk együtt és igen szép eredmények vannak. (Petrovácz Gyula: A gyógyhelyi bizottság az éjjeli mulatóhelyeket propagálja, a gyógyfürdőkkel nem törődik! — Egy hang a középen: A gyógyfürdőket is propagálja! — Petrovácz Gyula: Nem! A gyógyfürdőkkel nem törődik!) Áttérek az állami gondozásban lévő gyermekek eltartási költségeinek kérdésére. Éber Antal igen t. képviselőtársam úgy a bizottságban, mint itt szóvátette ezt a kérdést. Emberi szempontból és első látszatra teljesen igaza van, igen t. képviselőtársamnak. A valóság az, hogy a gyermekek elhagyottá nyilvánítását a költségektől és tőlünk függetlenül az árvaszékek intézik. A költségvetésbe erre a célra felvett összegről sohasem tudhatjuk, hogy elegendő lesz-e vagy sem. A jelen pillanatban 40.000 ilyen bejelentett elhagyott gyermek van. Hogy ki az elhagyott gyermek, annak megítélése különféleképpen történik. Azt mondom t. képviselőtársam, hogy ha ma azt a gyermeket, amelyiket elhagyottá kell nyilvánítani, meghagyjuk az anyjánál, akkor ezeknek száma felugrik 40.000-ről 200.000-re. (Erődi-Harrach Tihamér: Ezért kellett visszamenni!) Ezért kellett erre visszamenni, mert különben a gyermek nem kapja meg azt a 8 pengő ára táplálékot sem, amelyet az igen t. képviselő úr hiányol. (Éber Antal: Idegennél inkább megkapja, mint a saját anyjánál? Nem hiszem!) Kérem t. képviselő úr, itt nem az elgondolások beszélnek, hanem a gyakorlat, — ezek megállapított tények. Igen sok esetben az apa issza el a kocsmában azt a 8 pengőt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem lehet ezt a kérdést elméletek alapján megoldani, (vitéz Somogy váry Gyula: Statisztikai tapasztalatok ezek. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Az íkétségtelen, igen t. képviselőtársam, hogy ez ne36. ülése 1936 május 27-én, szerdán. héz kérdés, azonban az óvodákkal kapcsolatban máris óriási haladás fog bekövetkezni ebben a kérdésben. Az elhagyottá nyilvánítás egyik főoka ugyanis eddig az volt, hogy egy szegénysorsú család nem tudja gyermekét napközben otthon tartani, mert az apának, az anyának el kell menni munkába, a gyermek így egész nap egyedül volna, tehát kérik az elhagyottá nyilvánítást. Az óvodákban való napközi otthonok létesítése már magában véve csökkenteni fogja az elhagyott gyermekek számát, mert a gyermekek így csak éjszakára fognak hazajárni, nappal pedig teljes felügyelet alatt vannak, ellátást kapnak. Ennek következtében a helyzet lényegesen javulni fog. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ami a hadiárva-intézeteket illeti, kétségtelenül megállapítható, hogy ezek drágák, a háborúelőtti jobb idők luxusépítményei, amelyeknek fenntartási költsége a dologi kiadások szempontjából óriási. Egyébként ez a kérdés rövid időn belül már nem is az én tárcám hatáskörébe fog tartozni, mert a hadiárvák csökkenő számától eltekintve az intézetek közül kettőt éspedig a székesfehérvárit és a vácit átadjuk a kultusztárcának, miután ezekben az intézetekben szakoktatás van, és a kultuszminiszter úr már biztosított arról, hogy a ina még élő hadiárvák elhelyezése az eddigi méretekben fog történni. Ez sok gondot nem fog okozni, hiszen ma már be sem töltik ezeket az intézeteket. Tokajban egy költségvetésen kívüli összegből 80 ágyas tuberkulótikus gyermekintézetet rendezünk be, az ikervári tekintetében pedig, — miután az ottani intézetben lévő hadiárvák átmennek a váci intézetbe — egy renddel folynak a tárgyalások, amely ott leányotthont fog berendezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Tehát mindkét intézetet,az ikervárit és a tokajit is kiveszszük a költségvetésből. T. Ház! Áttérek a társadalombiztosításra. (Halljuk! Halljuk! — Csoór Lajos: Jobb róla nem beszélni! — Farkas István: Miért? A prolik pénzét odaadják a 10.000 holdasoknak! Erről nem kell beszélni?) T. képviselő úr, ne beszéljen 10.000 holdasokról, mert amint már tegnap megmondottam, a képviselő úr egy millió másik magyarhoz képest dúsgazdag ember. (Derültség a jobboldalon. — Farkas István: Na, na!) Arról kívánom tájékoztatni a t. Házat, hogy a 6500/1935. M. E. számú rendelet, amely a társadalombiztosítással kapcsolatban kiadatott s egyebek közt a hátralékok elengedésére is vonatkozik, tőkeelengedésben jelent 11,150.000 pengős összeget, késedelmi kamatokban pedig 5,164.000 pengőt. Ez 16 milliónál nagyobb összeg, ami, azt hiszem, elég tekintélyes azoknak a kisembereknek a javára, akiket ez a rendelet érint. Szó volt az Oti.- és Mabi.-tőkék elhelyezéséről. Az év folyamán elértük azt, hogy a Mabi. járuléktartalékalapja 40%-ának saját értékálló ingatlanokban való elhelyezése immár megtörtént. Az Oti. valamivel rosszabbul áll, de az Oti.-nál is súlyt helyezek arra, hogy ez megtörténjék, fokozatosan meg is fog történni. Ami a pénzek elhelyezését illeti, ez a következő, amint méltóztatnak tudni: mezőgazdasági kötvényekben 10 millió pengő, Budapestnek kölcsön 11,400.000 pengő, vidéki törvényhatóságoknak, városoknak és községeknek 5,300.000 pengő, az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet kötvényeiben 900.000 pengő, az Ipari Munkaszervező Intézetnek 8,700.000 1 pengő, szállodák építésére 2,500.000 pengő, sa-