Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1936 május 27-én, szerdán. 227 mutatott, a legutóbbi esztendőben az újabb nyugdíjazások folytán azonban némi emelkedést mutat. A vármegyei pótadó 20 és 45% között mozog. 30%-nál magasabb pótadójú vármegye 12, ennél alacsonyabb pótadójú vármegye pedig 13 van. A vármegyék kölcsönterhei 1931 óta mostanig több mint hatmillió pengővel csökkentek. Számos felszólalás hangzott el a községek háztartásáról. Nem kell rámutatnom arra, hogy a községek milyen nehéz helyzetben vannak. Említettem, hogy milyen módon kívánunk segíteni a terheket nem bíró azokon a nagyközségeken, amelyek a kisebbek közé tartoznak és amelyek lakossága azokat a nagy költségeket soha nem is bírhatja, azonkívül a rendelkezésre álló alapból, amelynek rendeltetése, hogy a pótadót 50% alá nyomjuk le, igyekezünk ezeken a községeken segíteni. Megállapítom, hogy a községek mai gazdasági helyzetében ez az összeg már nem elég és azt, hogy a pótadót mindenütt le tudjuk nyomni 50% alá, sajnos, nem lehetett keresztülvinni. Megállapítom azonban azt is, hogy a községek kiadásai tovább már nem csökkenthetők és most előtérbe lép a pénzügyi szempontok mellett az élet is és mindent el fogok követni a magam részéről, hogy további restrikciók a községi háztartásnál ne forduljanak elő. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Az ország 3329 községe közül csak 9 község pótadómentes, 37 község van 25% alatt, 38 községben van a pótadó 100%-on felül, a pótadó maximuma pedig 140%. A községi terhek egyenlőtlenek. Itt bizonyos tárgyalások vannak folyamatban, korai volna azonban ezekre rátérni, de méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ezzel a kérdéssel igen intenzíven fogunk foglalkozni. Egyébként is ennél a pontnál be kívánom jelenteni, hogy amennyire igyekeztem az elmúlt év folyamán elsősorban vágányra hozni és előrevinni a közegészségügyi és szociális kérdéseket, ez az elkövetkező év a közigazgatásnak lesz szentelve, mert a másik két területen elvi munka már nagyon kevés áll fenn és ami még fennáll, azt le fogjuk bonyolítani úgy, hogy nagymértékben fogom tudni időmet a közigazgatás recionalizálásának, a községek, a megyék és városok kérdéseinek szentelni. (Helyeslés.) Itt rá kell térnem Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársamnak egy, azt hiszem, téves megállapítására. Ö íkétségbevonta azt, hogy nekem, mint belügyminiszternek jogom van arra, hogy a, községi költségvetésbe beállítsak, — ne csak törölhessek, # hanem beállítsak — tételeket. Nekem erre jogom van az 1927 : V. te. alapján, az abban előírt mértékben és célokra. Több felszólalás történt a jegyzőkkel kapcsolatban és itt, a jegyzőképzésre kívánnék pár szóval kitérni. Én az eddigi háromféléves jegyzőképző tanfolyamot félesztendővel fel kívánom emelni, (Helyeslés.) abban a formában, hogy az utolsó két félév teljesen és tisztán a praktikus kiképzésre fordíttassák. (Helyeslés.) Felmerült az a kérdés, hogy a községi jegyző legyen jog végzett ember. Ennek kapcsán azonban megállapítom, hogy azok a jogvégzettek, akiknek engedélyeztetett a vizsga a tanfolyam meghallgatása nélkül, felkészültség tekintetében sokkal hátrább voltak, mint a jogot nem végzettek, akik tanfolyamot végeztek, (Ügy van! Ugy van! jobbfelől.) Ennek következtében a tanfolyam elengedését senkinek többé megengedni nem fogom, (Helyeslés.) azonkívül pedig a szelekció egységessé tételére, erősebben való gyakorlására felvételi vizsgát fogok bevezetni, a vizsgákra pedig miniszteri biztost fogok kiküldeni. (Helyeslés.) Áttérek a közegészségügyre, amelynek fejlesztésére vonatkozó irányelveimet a múlt évben már vázoltam. Az akkor elmondottakat megismételni nem kívánom, azonban annál inkább be kívánok számolni a haladásról, a fejlődésről és azokról a kérdésekről, amelyek ma aktuálisak. (Halljuk! Halljuk!) Közegészségügyünk fejlesztésének eszköze a pénz, pillére az orvosi kar. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy az orvosi kar erkölcsi presztízsének és anyagi körülményei javításának tekintetében és érdekében is talán régen nem történt annyi, mint ebben a legutóbbi esztendőben. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Viszont az igazságihoz híven meg kell állapítanom, hogy az orvosi karon belül — sajnos — újabban olyan egyenetlenségek indultak meg, amelyek nem mutatnak arra, hogy ezt a törekvésemet honorálták volna. Semmiféle frakció szempontjából nem fogom nézni az orvosi és a közegészségügyi kérdéseket. (Helyeslés.) Semmi körülmények között nem fogom megengedni, hogy a közegészségügy irányítása, ami állami feladat, (Ügy van! Ügy van!) ami nekem szívügyem és az általam kiválasztott szakembernek, államtitkáromnak szakügye, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Felkiáltások: Éljen Johann!) kivétessék kezünkből és alulról bárkinek irányítása alá kerüljön. (Élénk helyeslés és taps.) Jelenleg folynak a kamarai választások. Nem fogom kitolni a jelentkezés határidejét. (Csilléry András: Helyes! Készen vannak már!) Egyébként is nincsen szükség rá, mert hiszen az, aki elmaradt, nem veszít semmiféle jogot, csupán a választáson, mint szavazó nem vehet részt, de őt bármikor felveheti a megalakult kamara. A harcokba beavatkozni természetszerűleg nem kívánok, r de segítségemre csak az számíthat, aki az egységes magyar közegészégügy szolgalatában frakciós törekvések nélkül végzi dolgát és érvényesíti befolyását (Taps a középen.) azon a helyen, ahova rendeltetett, ahol áll. Itt minden segítséget megkap. Minden tanácsot, minden felszólalást hajlandó vagyok meghallgatni, de dönteni csak felülről lehet. (Helyeslés.) Az orvosképzés kérdése nem tartozik hatáskörömbe. A Felsőházban és ia bizottságban felhoztam azokat az aggodalmakat, amelyekkel az orvosi túrprodukciót nézem, nem abban a vonatkozásban, mintha az már ma fennállana, — mert a mai orvosi létszám nem jelent túlprodukciót — hanem azért, mert az emher 10 ujján kiszámítható» mit jelent az, hogy évente 450 orvost hozunk ki az életbe és 100 vagy legfeljebb 150 orvosra van szükség. A lelkész és az orvos az, aki az emberhez és a családhoz legközelebb tud férkőzni ennek következtében az orvosi kar proletarizálódását, olyan nyomorba és helyeztbe jutását, hogy ennek a amgasztos feladatának ne tudjon eleget tenni, nem szabad megengednünk. (Helyeslés.) Bár nem tartozik tárcám hatáskörébe, felemlítettem, azt a gondolatot, nem volna-e helyes r szüneteltetni bizonyos egyetemeken az új felvételt, e helyett — hogy a városok "kárt ne szenvedjenek — orvosi továbbképzést rendezni néhány esztendeig. De ennél a pontnál más valamit is meg kívánok említeni, mégpedig azt, hogy nekem nincs jogom ahhoz, hogy az orvosi