Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

224 Az országgyűlés képviselőházának : ról szóló törvényjavaslatnál és az orvosi kamaráról szóló törvényjavaslatnál is a túloldalon merült fel a közvetlen és direkt független orvosi köziagzgatás gondolata. (Rakovszky Tibor: Ez helyes!) Én pedig azt tartom, hogy ez az autonómia gondolatának teljes sárbatiprása lett volna, mert a közhatalmat gyakorolja az autonómia első tisztviselője, az alispán és annak — bár kinevezhető a miniszter által — közege a megyei tisztifőorvos, a főszolgabírónak a közege a megyei tisztiorvos és ha én ezeket a tisztiorvosokat olyan önálló közigazgatási keretbe állítottam volna be, mint ahogyan a t. túloldal kérte, ez az autonómia gondolatának lábbaltiprása lett volna. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Egyébként igyekezni kell ezt a kérdést egy kicsit a napi politikán felülálló szempontokból megnézni. Méltóztassék megengedni, hogy erre a pontra kissé bővebben térjek ki. A magyar alkotmánynak és egyik szerves kiegészítő pillérének, a magyar autonómiának is egyik legsajátságosabb és legmagyarabb tulajdonsága az, hogy hosszú történelmi évszázadok folyamán mindig tudott alkalmazkodni és hozzásimulni a változott viszonyokhoz, amellett mindig tudott fejlődni, vagy ha rossz idők jártak rá, megállott s fejlődése újra kezdődött és — mert modernné tudott alakulni — ezért az életképessége mindig megmaradt. Ha nem tud modernné alakulni, elpusztul. Aki az autonómiákat meg akarja rögzíteni ott, ahol voltak, aki nem veszi tekintetbe azokat a körülményeket, amelyek a mai eszmei áramlatokon túlmenőleg — egészen más okokból, amelyekre rá fogok mutatni — az autonómiákra kihatnak, az az autonómiák halálát akarja. (Ügy van! a jobboldalon.) T . Ház! Azt mondottam, hogy vannak eszmei áramlatok, amelyek az autonómiák ellen szólnak. Én ezektől nem félek. Vannak más okok, amelyek az autonómiákra igenis éreztetik a befolyásukat, éreztetik minden állam struktúrájában és legalább annyira, mint az eszmei áramlatok, ezek pedig a civilizációval járó technikai kérdéseknek egész sorozata. t Természetes, hogy az autonómia akkor élte virágkorát, midőn a területileg, távolságilag és összeköttetésileg egymástól elválasztott területeken önálló körökben közigazgatást kellett gyakorolni. Hogy ma — a területről nem is beszélve — a repülőgép, rádió, a telefon, táviró és minden egyéb korában az összeköttetés a kapcsolat, egymás . között és a centrummal sokkal szorosabb és ennek következtében a kölcsönhatás egymásra sokkal nagyobb, ez a világ legtermészetesebb dolga és nincs az az oppozíció, amely ezeknek az adottságoknak ellene tudna mondani. Mert ez nemcsak az autonómiákon belül mutatkozik, ez mutatkozik az országok nemzetközi életében, ez mutatkozik a világrészek egymás között való kapcsolatában és ez a processzus érezhető nemcsak az autonómiáknál. Ezt el kell fogadni, az autonómiákat ilyen irányban kell fejleszteni, megtartva a magyar lényeget, amely lényeghez senki sem kíván és nem akar hozzányúlni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Az autonómiák ellenőrzése állami feladat, mint említettem és az ellenőrzésre szükség van. Az ellenőrzésnek rendszeressé tétele, az ellenőrzés állandóvá tétele még bizonyos intézkedéseket igényel és e tekintetben már folynak is bizonyos megbeszélések. Itt vannak technikai nehézségek és vannak különböző heVek, amelyeknek ebben a kérdésben befolyáW. ülése 1936 május 27-én, szerdán. suk van. Felmerült azonban itt egy gondolai, hogy az autonómiák ellenőrzése a jövöbeu a számszék útján törtenjen. Én ezt a gondolatot nem fogadom el, nem fogadom el azért, mert törvényeinkbe ütközik, mert az autonómiák ellenőrző hatásköre a belügyminiszteré és nem vagyok hajlandó azt a hatáskört kiadni a kezemből, amely hatáskört törvény statuál. (Dulin Jenő: Nem győzi a miniszter!) Győzi és majd annak idején meg fogom mondani, ha tárgyalásaim eredményre vezettek, hogy milyen formában lehet jobban győzni. T. Ház! Egy kérdésre kívánok még rátérni, amely az egész magyarság kérdése s amelyre nézve az autonómiákkal kapcsolatban keli, hogy erről a helyről is elhangozzék nyilatkozat és ez a rosszul felfogott lokálpatriotizmus kérdése bizonyos vonatkozásban. Személyes tapasztalatból láttam s ennek alapján hangsúlyozni kívánom, hogy a vármegyék ebben a tekintetben magasabb szempontokat tartanak szem előtt, de a városoknál és egyéb autonómiáknál igenis előfordul az, hogy elfelejtkeznek arról, hogy trianoni Magyarország vagyunk, elfelejtkeznek abban a vonatkozásban, hogy csak a saját szülötteiket akarják megválasztani, mindenféle állásra: elfeledkeznek arról, hogy nekünk Erdélyből, a Felvidékről, Dél-Magyarországról és Nyugat-Ma-, gyarországról tíz- és százezrével állnak itt hontalanná vált és hazulról elüldözött testvéreink, akikre nézve az autonómikus gondolatok hamis hangoztatásával, a rokonság és sógorság előtérbe helyezésével nem lehet azt hangoztatni, bogy nem odavalók, tehát nem választhatók. (Ügy van! Ügy van! Nagy taps a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Attól függ, hogy ki az a sógor!) Ez a túlzott lokálpatriotizmus «'mindig hiba volt a szakszerűség szempontjából és egyéb szempontokból is, de a trianoni Magyarországon a legnagyobb hibák egyike. T. Ház! Ezek után áttérek Budapest székesfőváros, a városok, a vármegyék és a községek közigazgatására — az említett sorrendben. Budapest székesfővárossal kapcsolatban aktuális á szanálás kérdése. Nunc venio ad fortissimum — és anélkül, hogy különösképpen részletekbe kívánnék; menni a számszerűségek terén, vázolni kívánom egyrészt felfogásomat, másrészt azokat a körülményeket, amelyek mellett a szanálás történik. A szanálási törvényért, — mint ahogyan tegnap egy közbekiáltás formájában elhangzott — engem nem terhel felelősség, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) de felelősség terhel engem a szanálás végrehajtásáért. (Petrovácz Gyula: Ez is igaz!) Felelősség terhel a t. Ház, az ország és a magam lelkiismerete előtt abban a tekintetben, hogy szükség volt-e erre a szanálásra vagy nem, mert ha nem lett volna szükség, nekem azt nem lett volna szabad végrehajtanom. Miután Pedig végrehajtottam, igenis vállalom a felelősséget és nem vagyok hajlandó részt venni abban a majdnem versenyfutásnak nevezhető törekvésben, amely a felelősség nem vállalására igen Sok oldalról mutatkozik. (Gr. Festetics Domonkos: Ez igaz!) Mi a Ihelyzetí Budapest székesfőváros szanálásának kérdése pontosan olyan, niintha egy akármilyen üzleti célra alakult társaságnak, ipari vállalatnak vagy kereskedelmi vállalatnak átvizsgálnám ügyvezetését és meg kellene állapítanom, hogy az hogyan áll, egészséges-e az