Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

16 Az országgyűlés képviselőházának 1 magának biztosítani. Erről tanúskodnak azok a viták is, amelyek javaslatai körül lefolytak. A miniszter úr nemcsak kiváló tudós és nemcsak elméleti szakember, hanem nagy gyakorlati érzékkel bíró kultúrpolitikus is, aki az egyetemi (katedra magasságában • élesen meglátta nemcsak a magasabb oktatások fontosságát és szükségességét, hanem tisztában van azzal is, hogy a nagy tömegek kultúrszínvonalának emelése milyen mellőzhetetlen nagy szükségesség nemzeti életünkben. A falu szellemi szükségleteit ő is éppúgy látja, mint azok, akik a falvakat járva, ezeket a szükségleteket megismerik. Mi, akik tisztában vagyunk ezekkel a szellemi szükségletekkel, •— ismétlem'—• szeretnők, ha ennek a költségvetésnek kereteiben többet tudnánk nyújtani, mert mindenki, aki a magyar tömegekkel, még pedig a magyar vidékkel érintkezik, megállapíthatja, hogy határozott kultúrszomj mutatkozik meg a magyar népben. Ezt tapasztalati alapon állítom minden ellenkező híreszteléssel szemben, mert a magyar nép igenis tanulni, okulni akar, csak meg kell találni a módját annak, hogy ehhez az oktatáshoz hogyan vezessük hozzá. A magyar fajta tehetséges ösztönével kívánja saját kultúrszínvonalának emelését és most, amikor az összeomlás utáni magyar élet átalakuláson megy keresztül, elsőrendű kötelességünk, hogy ezeket a szükségességeket ne tévesszük szem elől. Egyébként szerintem a széles néprétegek művelése a legfőbb politikum, de természetesen nem a napi politika és a pártpolitika, hanem egy emelkedett nemzetpolitikai megítélés szempontjából. Hogy egyebet ne mondjak, itt van a (titkos választójog problémája, amely .a kormányprogrammban bene van és amely megvalósításra is kerül. (Czirják Antal: De mikor!) Idejében meg fog valósulni, t. képviselőtársam, de meg fog valósulni —• mint nagyon jól méltóztatik tudni — még ebben a ciklusban. Ennél a kérdésnél rá kell mutatnom arra, hogy bárhonnan vetődik is fel a választójog kérdése, ugyanarról az oldalról mindenkor jkorrektívumokról is beszélnek. (Rakovszky Tibor: Egyedül a nemzet érdeke lehet a korrektívum.) Igen, a nemzet érdeke lehet a korrektívum, ennek azonban gyakorlatilag valahogyan kifejezésre kell jutnia. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Törs Tibor: Ennélfogva az történt, hogy a korrektívumokat konkrét formában ós felvetette éppen a képviselő úr pártjának vezére. A korrektívumok kérdésében tehát nekem az az álláspontom, hogy a legjobb és a legfőbb korrektívum a tömegek kultúrszínvonalának emelése lesz, (Vázsonyi János: Ez igaz! Az egyetlen!) hogy az a magyar nép, amely saját sorsa felett-van hivatva dönteni, tiszta ítélőképességgel és a maga sajátos műveltségével tudjon dönteni sorsa felett. Ezt csak úgy érhetjük el, ha kultúrszínvonalát emeljük. Ezért szükséges tehát, hogy a falu kulitárszükségletét a kultuszkormányzat mindig legelsősorban tartsa szem előtt. {Helyeslés a baloldalon. — Cseh-Szombathy László: Nincs közöttünk differencia!) Örülök ennek, t.. képviselőtársam. Egyébként meggyőződésem, hogy ha ugyanolyan szakszerűség vezetné a parlamenti életet egyéb kérdésekben J&, f mint amilyen szakszerűség, tárgyilagosság és szeretet vezeti a kultuszkormányzat költségvetésének tárgyalásánál, akkor egyéb kérdésekben sem 32. ülése 1936 május 19-én, kedden. lenne közöttünk különbség. (Rakovszky Tibor: Adja Isten!) T. Ház! Ha a kultuszköltségvetés szerény eszközei mellett konkrétumokról beszélünk, akkor örömmel kell megállapítanom azt, hogy az idei kötségvetésbe éppen úgy felvétetett iskolaépítésre 900.000 pengő, iskolaépületek tatarozására pedig 100.000 pengő, mint tavaly. Ez a tétel 1931-től szünetelt, 1935-ben vétetett fel ismét és ' az idén a miniszter úr ezt a tételt ismét beállította a költségvetésbe. Rendkívül helyesnek és szükségesnek tartom ezt. Csak a falu életének igazi ismerői tudhatják, hogy milyen fontos ennek a tételnek beállítása a falu kulturális életébe. Példákat is tudok erre vonatkozólag mondani. Egyebek között azt a példát mondom el hogy az egyik délzemplénmegyei községben 10 esztendőn keresztül hiába küzdöttek azért, hogy egy nyomorúságos iskolaépületet átépíthessenek. El nem mondható az a morális hatás, amely akkor nyilvánult meg, amikor a kultuszkormányzat 5000 pengőt kiutalt erre a célra. Valóságos reveláció volt a falu szellemi életére, hogy új iskolába tudtuk átköltöztetni azokat a fázó és didergő gyermekeket, azzal a fázó didergő tanítóval egyetemben, aki egy düledező, rozzant és padlástalan épületben tanította másfél évtizeden keresztül a falu gyermekeit. Egy másik esetben — éppen a kultuszállamtitkár úr volt szíves egy falu látogatása, alkalmával erről személyesen meggyőződni — egy félbenmaradt iskola pusztult immáron több cmint másfél esztendeje, amelyet a falu a maga erejéből emelt, de befejezni nem tudott, mert már nem volt hozzá anyagi ereje. A rendelkezésre bocsátott pénzzel ezt is be tudtuk fejezni. Egy harmadik esetben az AUamépítészeti Hivatal az utolsó pillanatban záratta be az iskolát és költöztette át a tanulókat a községháza tanácstermeibe, mert az iskola összedőléssel fenyegetett és a mennyezet le is szakadt. (Csoór Lajos: Nálam most is úgy van!) Ezeknek az összegeknek beállításával egy-egy új végvárat tudunk létesíteni a magyar kultúrának, aminek; fontosságát tovább taglalni szükségtelen.. Jelentős kérdésnek tartom — amit Csoór Lajos képviselőtársam is említett — az iskolánkívüli népművelés fejlesztését, még pedig különösképpen fontosnak tartom az előadások keretében a film és a rádió alkalmazását, nevezetesen a keskenyfilm-előadások alkalmazását, amelyek szemlétető mivoltuknál fogva különösen alkalmasak a népművelésre. Meg kell említenem a népkönyvtárakról felvett költségvetési összeget is, amelyet — s azt hiszem, ebben ismét helyesléssel találkozom, — nem tartok elegendőnek, Ibár a tavalyi 6000 pengővel szemben az idén 7000 pengő vétetett fel; nem tartóin ezt elegendőnek, mert a kultuszminiszter úr is elismeri, hogy 1600 község ma még mindig népkönyvtár nélkül áll. Ezt a kérdést, valamint a kultúrházak kérdését, amelyek ugyancsak mérhetetlenül fontosak, ajánlom a kultuszminiszter úrnak szíves figyelmébe és kérem, karolja fel szeretettel ezeket a kérdéseket. Fontosak ezek az intézmények, mert megkönnyítik, a falu szellemi életének irányítói számára azt a munkát, amelyet nehéz körülmények között kell végezniök. A pap és a tanító legalább ezt a segítséget kapja meg, ha már nincs módunkban, hogy az általuk emelt, még pedig több-