Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

Az országgyűlés képviselőházának 132. ülése 1936 május 19-én, kedden. 17 nyíre jogosan emelt igényeket teljes mértékben^ kielégíthessük. Ennél a kérdésnél nem kívánok hosszabban időzni, csupán csatlakozom ( Leel-össy Árpád képviselőtársamnak a költségvetés általános vitája során elmondott beszédéhez, amelyben ő részletesen feltárta nemcsak a falusi tanítóságnak, hanem különösen a falusi papságnak is a helyzetéit és mindazokat az anyagi kérdéseket, amelyek ezzel összefüggenek. T. Képviselőház! A falu szellemi színvonalának emelése mellett végül szólni kívánok egy magasabb kulturális tényező istápolásáról. Ez az állami színházak kérdése. A budget változatlanul 1,900.000 pengőben állapította meg azt a szubvenciót, amellyel a kormányzat az állami színházaik segítségére siet. Hogy mai helyzetünkben ezt az összeget nem lehet emelni, azt elismerem. De ne higyjük azt, hogy ezzel az összeggel leróttuk kötelezettségünket a. magyar kultúrának ezzel a két rendkívül jelentős intézményével szemben. Boldogabb és gazdagabb kultúrországok sokkal többet áldoznak ezen a téren és nekünk törekednünk kell ;arra, hogy nemzeti életünknek ezt a két fontos intézményét, a magyar királyi Operaházat és a Nemzeti Színházat mennél nívósabbá fejlesszük. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ebben két szempont kell, hogy vezessen bennünket, t. Ház. Az egyik belső nemzeti kultúránk jelentősége és érdeke, a másik pedig az a hatás, amelyet ezek az intézmények a külföld felé gyakorolnak. A magyar királyi Operaház nemcsak hazai zenei életünk miatt fontos, hanem fontos a külföd miatt,_ fontos nemzetközi viszonylatban is, amely tekintetben egyébként a Magyar Királyi Operaházról külföldi szakkörök is a legjobb véleménnyel vannak. Nehéz viszonyok között annakidején néhai Radnai Miklós megküzdött a kényszerű helyzet által szült pénzügyi nehézségekkel és az Operaház zenei színvonalát is emelte. Most kiváló utódja, Márkus László, ez az ízig-vérig művészember gazdagon gyümölcsözteti az ott felhalmozott értékeket és működésével már eddig is általános elismerést aratott. Az Opera tehát jelentékeny nemzeti kultúrkincsünk,, amelyet mindenképpen meg kell becsülnünk. Én azonban nem kevésbbé fontosnak tar torn a Nemzeti Színházat is, amely a jövó évben ünnepli százéves fennállását. Felesleges ecsetelnem azt a missziót, amelyet egy prózai állami színház, amely büszkén viseli címében a »nemzeti« szót, betölt egy nemzet életében. Neesak a szűkebbre szabott művészeti teljesítményt nézzük, hanem azt az általános és széleskörű hatást is, 'amelyet egy ilyen intézmény a nemzet nevelésére gyakorol. Generációk állanak a hatása alatt, amelyet nem szabad lekicsinyelnünk és nem szabad r sajnálnunk tőle szegénységünkben sem az áldozatokat. S ha már anyagiakban nem tudunk mindent nyújtani, ami szükséges volna, nyújtsuk legalább szellemiekben, támogassuk több szeretettel és több megértéssel, mint ahogy azt általában tapasztaljuk. Erről a fórumról kell felhívnunk a magyar társadalmat, hogy f legyen tisztában a Nemzeti Színház jelentőségével és erről a fórumról kell felhívnunk az illetékes művészeti és irodami faktorokat is, hogy ne pillanatnyi helyzetekből és ne személyi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. kérdéseken keresztül formáljon sokszor súlyos erkölcsi és anyagi károkat okozó ítéletet, hanem felülemelkedve az egyenetlen művészi po litizálás kicsinyességein, a nemzet maradandó értékeként kezelje nagymultú és nagyrahivatott Nemzeti Színházunkat. Joggal szólok hozzá ' ehhez a kérdéshez, mert atavisztikus vonzódással viseltetem a Nemzeti Színház iránt és gyermekkorom óta szívom magamba boldogult emlékezetű nagyapám» Szigligeti Ede életének tanulságát, a Nemzeti Színház megbecsülését. Szigligeti Edéről mondotta Gyulai Pál 1879-ben az Akadémiában tartott emlékbeszédében a következőket, méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam (olvassa): »Mint a Nemzeti Színház rendezőjének és dramaturgjának, folyvást küzdenie kellett az intendánsok szeszélyeivel, színésznők és színészek ármányaival, a drámaírók féltékenységével, f a hírlapok támadásaival, mert abban az időben, mikor még magyar miniszterelnök nem volt és sok mindenről nem lehetett írni, ő volt az ország legrágalmazottabb embere.« T. Ház! Szerintem a Nemzeti Színházról csak tárgyilagosan szabad szólni, amivel korántsem akarom a művészi kritika szabadságát érinteni. A hibákat ostorozni kell, de helytelennek tartom minden teljesítményt lebecsülni és a sikereket semmibe sem venni. Az elmúlt esztendő során a Nemzeti Színház, illetve annak fiatal igazgatója, Németh Antal dr. sok támadás középpontjában állt. A róla felállított 'művészeti mérleg azonban az évad végén még sem kedvezőtlen, mert . adataim szerint 29 színpadi mű került előadásra, amelyek közt számos irodalmi siker volt és számos közönségsiker is. Ezek közül csak egyet legyen szabad megemlítenem; nem akarom a t. Ház idejét igénybe venni, tehát csak a legutóbbira utalok, »A roninok kincse« című színműre, amely rendkívül sikert aratott. Tanú lehet erre a kultuszminiszter úr, aki a művészettörténeti kongresszus tagjaitól közvetlenül értesülhetett arról, hogy ez a produkció egészen kivételes színházi produkció volt. Érdekessége még ennek az előadásnak az is, hogy magyar nyelvű prózai előadás létére idegenforgalmi attrakcióvá is vált, mert a maga nemében páratlanul vitte színpadra a japán színpadi művészetnek megnyilatkozását. T. Ház! Ismétlem, itt a Házban művészeti bírálatnak helye nincsen, megjegyzést azonban lehet tenni az anyagi vezetés tekintetében, amellyel a közvélemény szintén elég gyakran foglalkozik. Itt csak azt az érdekes adatot említem meg, hogy a Nemzeti Színház bevétele tagadhatatlanul emelkedő irányzatot mutat. Ez tény. Az egyes darabok átlagbevétele 40—50%-kai nagyobb, mint volt egy-két évvel ezelőtt, a deficit pedig, amely mindig megvolt, de amelyet mindig elnéztek és el is kellett nézni, mert nem lehetett mást tenni, hasonlíhatatlanul kisebb, mint a legutóbbi hat esztendő bármelyikében. Tudni kell ehhez azonban azt, hogy ezt a deficitet nem lehet színházköltségvetési légtornászással eltüntetni, hanem fel kell a deficitet bontaniok a szakembereknek és meg kell állapítaniuk, hogy melyek azok a különleges jövedelmek, amelyek az évek során befolytak a színházhoz és melyek azok a különleges jövedelmek, amelyek N az utóbbi években egyenesen elmaradtak, mint pl. az Operaház 50.000 pengős hozzájárulása, továbbá melyek azok a különleges ki-