Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

198 Az országgyűlés képviselőházának ügyminiszter úr iránt — elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Kun Béla képviselő úr. Kun Béla: T. Képviselőház! Lelkemig és mindnyájunknak lelkéig hatottak azok a szavak, amelyeket Törs Tibor t. képviselőtársam a külföldön élő magyar testvéreink sorsáról és a külföldön élő magyarok világszövetségéről, illetve világkongresszusáról elmondott. Sajnos, nagy önvádat is kell konstatálnunk ezzel a beszéddel kapcsolatban. Hol van a magyar társadalom

1

? Hol van a magyar királyi kormány? Hol van az az összpontosított erő, amelynek révén ezeknek a magyaroknak nemes törekvéseit valóra tudnánk váltani és célhoz tudnánk juttatni % Említette az én t. képviselőtársam, hogy a szervezési irodának költségeire mindössze 12.000 pengő áll rendelkezésre. Említette, hogy világkongresszust akartak volna tartani, és már elmúlt az idő, amikorra az időpont ki volt tűzve, és a kongresszust nem tarthatták meg anyagi -eszközök híján. Kérdezem: amikor ebben az országban minden sanyarúság és minden nyomorúság ellenére még errearra van pénz, és még vannak most is kiváltságos elemek, amelyek túlontúl jól élnek az általános nagy elszegényedéssel, az általános nagy népnyomorúsággal szemben, hát miért nem lehet ezekhez odafordulni, hogy teljesítsék hazafiúi kötelességüket? Ha eddig nem tudtak arról, hogy hol kell segíteni, hát tudjanak ebből a felszólalásból kifolyólag, amelyet, remélem, pártkülönbség nélkül a napisajtó teljes terjedelmében fog a nyilvánosság számára odaadni. Vannak ebben az országban még pénzeszsákok, amelyeknek rendelkezésére all bizonyos összeg, amelyet a közjó oltárára feláldozhatnak. Itt van azután maga a kormány, itt van a társadalom. A kormánynak is kell rendelkezésére állania bizonyos összegeknek, és a társadalom részéről is egy megindítandó gyűjtés folyamán kell bizonyos összegnek összeterelődnie, hogy segítsünk ennek a kérdésnek megoldásánál úgy, amint az igaz magyar lelkűnkhöz és szívünkhöz képest a kötelességünk. Nagyon jól tudom, hogy mit jelent külföldön élő magyarnak lenni. Nem a régi NagyMagyarország területét értem én senou mert hiszen ott lakó és elszakított véreinket én ma is csak földrajzi vonatkozásban tartom tőlünk elszakítottaknak, egyébként egy testnek, egy léleknek tartom őket mivelünk. De kérdem, mit jelent túl a régi Nagy-Magyarország határain kívül és mit jelentett a nyomorúság közepette, a megpróbáltatások közepette ápolni az anyahazához való hűséget és azt a nagy magyar Összetartást, amelyen csorbát nem ejthet az, hogy valaki a tengeren innen, vagy a tengeren túl lakik, amelynek csak egy fokmérője van: mindenütt mindenki legyen igaz magyar, akár itt született lés itt él, akár más határok között a tengeren innen, vagy a tengeren túl. Ha a mi külföldön lakó véreink látják azt, hogy hazánkból annyi anyagi segítőeszköz sem jut rendelkezésünkre, amennyi tőlünk kitelne, íhát miféle nagy önfeláldozásnak, miféle nagy öntudatnak, miféle nagy faji érzésnek kell azok lényét áthatni és dobogtatni szívüket, hogy mégis kitartanak az óhaza mellett, mégsem tagadnak meg hennünket, mégis vallják azt, hogy csak egy Magyarország van, egy haza van, egy szülőföld van

? egy családi otthon van, amelyet 135. ülése 1936 május 26-án, kedden. ők ha el is vesztettek, az ősi földet, de szeretnénk ide visszaadni; ha tőlünk messze tengeren túl is élnek, csak egy haza van, egy szülőföld van és ez a mi áldott, jelenleg csonkaságban élő, de remélem, előbb-utóbb csonkítatlanságában visszajutó ősi magyar földünk. (Élénk helyeslés, éljenzés f,s taps.) '/ Ezek után én is kérem a t. belügyminiszter úrtól, hogy minden hatóeszközzel járuljon hozzá és minden rendelkezésre álló eszközt és módozatot merítsen ki, hogy .amit itt 'Tors Tibor t. barátom és képviselőtársam reménységként, hitként elmondott, valósággá váljék, hogy azokat, akik messze tőlünk élnek külföldön, de ápolják a külföldön élő magyarok világkongresszusának, vagy világszövetsége szervezetének lobogója alatt a csonkítatlan Nagy-^ Magyarországhoz való hűséget és az igaz magyar testvériséget, céljaik eléréséhez tovább segítsük, mert ennek a célnak elérése a mi célunk is, az, hogy szívben, lélekben eggyé forradva, papirosihatárokon innen és túl nagy magyar testvéri közösségben dolgozzunk azért, ami mindnyájunk álma, reménysége és hite: a boldogságban, a csonkítatlanságban visszaálló Nagy-Magyarországért. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Ezek után méltóztassék megengedni, hogy a rendelkezésemre álló rövid idő alatt rátérjek az előttünk fekvői .költségvetés bírálatára. A kormány iránt vialó általános bizalmatlanság folytán nem fogadhatom el a belügyi (tárca költségvetését. Vannak még egyéb indokaim is, amelyeik miatt nem fogadhatom el a költségvetést, amint erre a kíméletlen házszabályok folytán rendelkezésemre adott igen rövid idő alatt rá fogok mutatni. Viszont nem zárkózhatom el annak konstatálása elől sem, hogy a tisztelt belügyminiszter úr olyan feladatok megoldására, (teljesítésére vállalkozott, amelyek nemcsak egy egész eimbert, annak teljes idegrendszerét, lelkét és szívét kívánj álk, hanem

1 annál többet is. Bendészeti ügy, közegészségügy, társadalombiztosítás, gyermek- és csecsemővédelem, általános közigazgatási kérdéseknek megoldása s azoknak ia teendői mellett — amint halljuk — a tisztelt belügyminiszter úr vállalni akarja az óvodák és a kisdednevelés átvétele folytáni reá háitfaimló feladatkörnek teljesítését és betöltését is. Kérdezem nyíltan >a tisztelt belügyiminiszter úrtól: így ván-e? (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Igen!) Es vájjon képesnek érzi-e .magát a tisztelt belügyminiszter úr arra, hogy ezt a feladatkört is egész emberként betöltse? (Erődi-Harrach Tihamér: Mi úgy érezzük, hogy igen!) Tény azonban, tisztelt Képviselőház, hogy minden személyi hűség és politikai meggyőződés dacára

: amely a tiszite't belügyminiszter urat a tisztelt miniszterelnök úrhoz odafűzi, elválaszthatatlanul odaköti, én kénytelen vágyóik konstatálni meggyőződésem szerint, hogy a tisztelt belügyminiszter úr egy nem az ő egyéniségének megfelelő kormányrendszerben ül ia bársonyszéken. Mert vámnak ígéretek, tisztelt Képviselőhiáz, amelyek alól felmentést nem adnak sem a változó idők, sem a változott körülmények, sem a hatalmi eltolódás, vagy egyéni érdek, de még a kormányérdek sem, amelyet ia hatalom urai oly sokszor szoktak manapság

1 összetéveszteni az államnak és a nemzetnek érdekével. Vannak kardinális Ígéretek, amelyeknek kötelezőségét nem szünteti meg, sőt nem is tompítja ia megnövekedett, sőt elterpeszkedett pártarány, amely a kor-