Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-135
Az országgyűlés képviselőházának 135. illése 1936 május 26-án, kedden. 199 mány háta mögött ül és annak intézkedéseit, cselekvéseit fedezi. Ilyen kardinális ígérete volt a kormánynak a más gazdasági berendezkedésre és a becsülete», titkos, általános választójog megvalósítására vonatkozó igéret, amely régen a tisztelt miniszterelnök úrnak is még ellenzéki vezér korában — ez nem ráolvasás, csak a tények konstatálása — személyi hitvallását, posztulátuiniált képezte. Ezek alól az igeretek alól feloldozást önmaga nem adhat magának sem a kormány, sem a tisztelt miniszterelnök úr, sem a tisztelt belügymkiis'zter úr; nem. adhatna más, csak a nemzet, azt pedig általános titkos választójog alapján eddig nem kérdezték meg a tisztelt túloldalon üllő urak és — amint gondolom — nem is akarják megkérdezni. (Dinynyés Lajos: Nagyon félnek tőle!) Négy esztendő alatt nem tudott a t. kormányzat más gazdasági berendezkedést teremteni, nem tudta az ingó nagy tőkét kellőképpen megadóztatni, nem tudta az annak jogtalanul adott kedvezményeket kellőképpen megnyesni és az állaim, bevételeit ily módon emelni és ezek folytán nem, tudta az, annyiszor (szólamként hangoztatott kisember- és kisexisztencia-védelmet intézményesen megvalósítani. Ezért van az, t. Képviselőház, hogy a belügyi költségvetésben a tényleges szükségletek megfelelő, vagyis, kellő nagyságú fedezésére nem jut összeg úgy, amint kellene. Sem a gyermekvédelemre, sem a hadiköleisönkárosultak segélyezésére, sem közegészségügyi célokra, sem a természeti csapásoktól sújtott vidékeit nyomorúságának megszüntetésére vagy megfelelő enyhítésére, sem a téli és koratavaszi iniségmunkák megfelelő díjazására, sem pedig egyéb szociális célokra, amelyek az embereknek, tehát magyar^ testvéreinknek emberi módon való megélhetését t megalapoznák és biztosítanák ebben az országban. En tudom, (hogy a t. belügyminiszter úr valóságos viaskodást végzett a t. pénzügyminiszter úrral, amikor a feltáruló szociális szükségletek r pénzbeli alátámasztása körül kellett csatát vívnia azzal, hogy nines és nincs, a pénzügyminiszter úrnak a rideg elzárkózásával szemben, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nem!) Ha pedig nem végzett a t. belügyminiszter úr viaskodást, akkor nem tudom, minek tulajdonítsam több tételben és pedig nagyon jelentős tételben azokat a sovány költségvetési fedezeteket, .amelyek nem a feltoluló bajok orvoslására, de még azok enyhítésére és részben való megszüntetésére isem alkalmiasak. De nem jut kellő segítség a horribilis, nagy pótadóterihek alatt görnyedő városok irtóztató terheinek a kisebbítésére és könnyítésére sem. Hogy csak három várost említsek fel, itt van Makó, Kiskunfélegyháza és Hódmezővásárhely, — az én városom — ahol 120— 150%-tig terjed a pótadó. Volt képviselőtársam, Mayer János és jelenlegi képviselőtársam, "Takács Ferenc bizonyságot tehetnek arról, hogy ez a nagy magyar város, amely a múltban jólétben élt, ma a szegénységnek a koldusbotján jár. Bizonyságot tehetnek arról is, hogy a pótadóterhek nagyságát a kis cmagánexisztenciák összeroppanása nélkül elbírni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Ebben az említett három városban az egyházi adókkal, az árimentesítési társulati adókkal és más függvényadókkal egyesítve, körülbelül 200%-ot tesz 'k különadó, amelyet az állami egyenesadókon kívül a lakosságnak fizetnie és viselnie kell. Ez pedig nem más, t. Ház, mint az anyagi erőnek a teljes elsorvasztására, az anyagi tönkremenésre vezető folyamat. T. Ház! Itt mutatok ra a Spey er-kölcs önkötvényekkel űzött nagybankos és ügynöki szédelgésre, amelyet móresre tanítani, torkonragadni ma sincs elég merészsége a t. kormányzatnak. Beruházásokra, útépítésekre és más hasznos, közcélú alkotások létesítésére vették fel annak idején a városok a Speyerkölesönt, bizonyos kormánynyomás folytán is. (Zaj a baloldalon.) így az én városom a dollárt átszámítva pár millió pengő kölcsönt vett fel, s az annuitás, a kamatfizetés és a dollárnak évekig való nagy árfolyama folytán 30—40%-kai növelte Hódmezővásárhely város költségvetését ennek a Speyer-kölcsönnek a törlesztése. A pótadók emelkedése emiatt lesz szinte kibírhatatlan. Köztudomású, hogy a Spey er-köles önkötvények ma már magyar kézen vannak, egy közismert pesti nagy bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, tartja kezében e kötvényeknek körülbelül 90%-át. (Dinnyés Lajos: Fülöp bácsi!) Most már voltaképpen ez a nagy bank a városok egyedura] kodó hitelezője. Igaz, hogy a dollár árfolyamának csökkenése folytán kisebb az évi teher, amelyet a városoknak fizetniök és viselniök kell, azonban ez is kibírhatatlan, mert a gazdasági viszonyok roszszabbodtak, vagy pedig — sporadikus tünetektől eltekintve — nem javaltak annyira, hogy az általános elszegényedés közben ezeket a voltaképpen megkisebbedett, de lényegileg most is igen nagy terheket kellőképpen viselni lehetne. Mit következtetek ebből? Fabinyi t. pénzügyminiszter úr bejelentette itt a Házban, hogy rendelkezés történt a tekintetben, hogy a külföldi zálogleveleket és kötvényeket, melyek bizonyos bankok vagy egyedek tulajdonában vannak, be kell jelenteni. Ez nem elegendő, hanem jönnie kell egy másik rendeletnek is. En a t. belügyminiszter úrhoz fordulok a Speyerkölcsönkötvényekkel kapcsolatban, azt kérdezve tőle, hogy mennyiért vették ezek a nagybankok azokat a Speyer-kÖlcsönkötvényeket? Ügy tudom, hogy 100 doilár névértékű kötvényt 20—25 dollárért vettek meg, és most ott van az a kasszájukban, tehát nem vesztenének semmit, ha bizonyos felárral, 30-^-40 dollárért az állam rendelkezésére bocsátanak azt a 100 dollár névértékű kötvényt. Tessék erre vonatkozólag egész szigorúsággal, drasztikus módon eljárni, tessék a t. kormányzatnak a bankokat maga elé citálni, és ha szeges ostor kell, amint azt Napoleon mutatta meg egykoron a pénzügyi hatalmasságoknak, hát mutassák meg a szeges ostort a t. belügyminiszter úrék, ha van hozzá merszük és bátorságuk! (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ilyen düktatórlus dolgokat tetszik nekem ajánlani?) Ez nem diktatórius dolog, (Dinnyés Lajos: Ott tessék diktatúrát csinálni! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Azután mennydörögnek ellene!) ez nem diktatúrát jelent pénzügyi téren, hanem azt jelenti, hogy az állam belenyúl azoknak a nagybankoknak az üzletmenetébe, amelyek a magángazdaságnak, a városok gazdasági életének semmibe vevésével és megsarcolásával kíméletlenül horribilis, nagy hasznokat zsebeltek el és harácsoltak össze a maguk javára. Erre törvényt kell hozni! (Dinnyés Lajos: Bizony!) Tessék idehozni az erre vonatkozó törvényjavaslatot a képviselőház elé (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Törvényt lehet, szöges ostort nem lehet!) és mindjárt nem diktatórius intézkedés ez. De mégis lehetetlenség az, hogy azo-