Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

Az országgyűlés képviselőházának IS tési Hitelszövetkezet útján a magánépítkezés támogatására mozgósított nem kevesebb, mint 11 millió pengőt, állami pénztárjegyekbe fektetett 8 milliót és bankokban hevertet — azt mondhatnám, önhibáján kívül — 21 millió pengőt. Az önkormányzat mindig* büszke lesz arra, hogy sikerült neki hosszú évtizedek mulasztásának pótlásaként megteremteni azt az új mintaszerű kórházat és rendelőintézetet, amely Budapestnek egyik nevezetessége és közegészségügyünknek egyik nagy értéke, aminthogy büszke lesz arra is, hogy ingatlanvásárlásaival és beruházásaival, még ma is, az időközben bekövetkezett értékcsökkenés ellenére is, a 4%-os kamatozást biztosítani tudja. Büszke arra is, hogy a 11 millió pengőnek a Lakásépítési Hitelszövetkezet rendelkezésére való bocsátásával legalább 23—25 millió pengőt mozgatott meg építkezés céljára, csak azt sajnálja a maga részéről, — és ezt nagyon sajnálja — hogy ebben az építkezési tevékenységben mai nyomorúságuk folytán, sajnos, éppen azok az alkalmazottak tudtak a legkisebb mértékben részesedni, akiknek pénzéből ezeket az összegeket kölcsönözték. Az Oti.-nál a tőketartalékok tekintetében már lényegesen rosszabb a helyzet. Ingatlanokban fekszik az Országos Társadalombiztosító Intézetnek 12-1 millió pengője, lakásépítésre az Oti. is tekintélyes összeget mozgatott meg az Olh. útján: 77 millió pengőt, a fővárosnak juttatott 4-2 millió pengőt, egyéb papírok vásárlására fordított 11 milliót, az Ipari Munkateremtő Intézetnek adott 2 milliót, a bankokban fekszik 33 milliója, a betegsegélyző és balesetbiztosító ágazat tartozik neki 13-5 millióval és végül az államkincstár tartozása nem kevesebb, mint 23*4 millió pengő. Engedtessék meg nekem, hogy ezeknek a tőketartalékoknak egyes részleteire a következő kritikai megjegyzéseket tegyem: Nem helyeselhető az a tendenciózus 'beállítás, ami az Oti. adminisztrációja részéről kikerülő iratokból únos-untalan visszatér, amelyek az ingatlanvásárlásoktól el akarják venni a kedvet és mindenképpen azt akarják 'bebizonyítani, hogy ez nem helyes és nem lukrativ befektetés. Az a 'körülmény, hogy az Önkormányzat előtti időből származó albertfalvai befektetés és beruházás valóban nem hoz többet, mint 2*7% kamatot, még nem jelenti azt, hogy megfelelő újabb telekvásárlásokkal, megfelelő olcsó, jó és célszerű építkezéssel egy nagyobb ingatlankomplexusnak általános kamatozását ne lehetne lényegesen 2'7%, de legalább is a törvény által megkövetelt 4% fölé fölemelni. Erre vonatkozólag azt kell mondanom, hogy amint az önkormányzat sem az egyik, sem a másik intézet részére nem 'Szavazta meg ezt a kihelyezést, nem a mi dolgunk, — a társadalombiztosító intézeteké — hogy az ipari munkatermelés részére — pláne annak olyan formája részére, mint itt történik — kölcsönöket folyósítson-e vagy icon., Az ipari munkatermeié3 részére az ipari tőke a saját feleslegéből, a saját értéktöbbletébői mozgósítson, vagy pedig a bankok útján teremtsen elő hiteleket, mert ezek a szociális tőkék nézetem szerint nem ilyen természetű nehéz ipari munkák támogatására és alimentálására valók. A törvény intézkedik abban a tekintetben, hogy a társadalombiztosítási intézetek tőketartalékainak legalább 4%-ot kell jövedelmezniök. Ha ezt tételes törvény mondja ki, akkor nem lehet semmi akaKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. « í. ülése 1936 május 26-án, kedden, 193 dálya annak, hogy addig is, amíg a bankokban heverő milliókat jobban és produktívabban fel tudják az intézetek használni, a kormány különleges intézkedéssel arra ne szorítsa a bankokat, hogy legalább is az Oti. és Mabi. tőkéi után kivételesen a 4%-os kamatozást adják meg. Ezt annál is inkább megadhatják, mert a legjobb és a legstabilabb betevőkről van szó és ez a 60 millió pengő mint évek óta állandóan növekvő betét, 'megérdemli azt, hogy ne a kis betevőkkel egyformán 3'5%-kai, hanem úgy kezeltessék, hogy ebből a, biztosítottaknak, a munkások és az alkalmazottak összeségének kára ne legyen. Sajnálatos tény

K hogy a betegségi ágazat és a balesetbiztosítási ágazat nagyon sok pénzzel tartozik az öregségi ágazatnak és én nagyon szeretném, ha a munkaadó urak megihállanak azt az ismételten elhangzott nyomatékos felszólításunkat, hogy az Öregségi biztosítás nem arravaló, hogy a balesetbiztosítási ágazat terheit akár kölcsön, vagy előleg formájában is fizesse t

és viselje. Ezeket a terheket, ahogyan a törvény rendeli, viseljék és vállalják magukra a munkaadó urak. T. Ház! Végül a 23*4 millió pengő kormánytartozással kapcsolatosan mindenekelőtt meg kell állapítanom a következőket, s itt ütközik ki az az eredendő hiba, amelyre már Propper Sándor t. barátom és képviselőtársam előbbi beszédében rámutatott' — körülmény tudniillik, hogy Magyarországon. nem volt munkahiány esetére szóló biztosítás. A válság legsúlyosabb .néhány esztendejében az Oti.-nál ez úgy nyilvánult meg, hogy felszökött hirtelen a táppénzek, összege, s előállott &gy igen jelentékeny összegű deficit, amely deficit külön törvénnyel vállaltatott, de nem abban a formában, hogy a kormány csak a kamatait fogja fizetni ennek a 23"4 millió pengőnek, hanem úgy, hogy ez a 23'4 onillió pengő vissza is fizettetik az Oti.-nak, mert az intézet nem mondhat le arról a jogáról, hogy ezt a pénzt a saját elgondolása, a saját speciális meglátása szerint ne a maga beruházásaira használja fel, úgy, hogy arra kell kérnem a kormányt, a belügyminiszter urat •G-S í V/j államtitkár urat, hogy ennek a 23*4 •millió pengőnek törlesztéséről — legalább is a legközelebbi költségvetési évtől kezdődőleg, ha már ebben a költségvetésben semmiképpen nem volnának hajlandók ezt beállítani — feltétlenül gondoskodni szíveskedjenek. T. Ház! Propper Sándor igen t. képviselőtársam ugyancsak megemlítette az öregségi tartalékalaphoz való négymillió pengős hozzájárulás kérdését. Meg kell állapítanom, hogy ez az összeg az Oti.-nak és a Mabi.-nak az állammal szemben fennálló követelése. Sajnos, ezt a követelésünket, mint állami tartozást, seholsem mutatják ki 1933 óta, — az ismeretes törvényhelyre hivatkozom — ez az összeg «safe tőkében 16 millió pengőt tesz ki. Tessék ehhez még hozzászámítani a négyesztendős kamatot. Az Oti. és a Mabi. ennek a hatalmas összegnek a megfizetéséről vagy legalábbis a kamattörlesztés megkezdéséről nem mondhat le a kormányhatalommal szemben s én nyomatékkal kérem, hogy erre a kérdésre legkésőbb most az év folyamán visszatérni szíveskedjék, annál is inkább, mert egy különleges körülmény is indokolja azt, (hogy ebben a tekintetben valami intézkedés történjék. Az illetékes urak nagyon jól tudják, hogy az öregségi biztosítás egyik tételes rendelkezése szerint az öregségi járadék élvezetéhez 23