Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

188 . Az országgyűlés képviselőházának 1 hetetlenné ennek a 47. §-nak az alapján. Komédiát játszottak Kiss Ernő választási elnök úr ós érdektársai ós hiába ment oda 60—80 ember — munkás és polgár — az ellenzék részéről, hogy a maga bizalmi férfi ait elfogadtassa, hagyták őket egy darabig lármázni, azután a kormánypárt bizalmiférfiait nevezték ki. Megvolt a választás, nem volt ellenőrzés, magukra maradtak, egyetlenegy szál ellenzéki vagy szociáldemokrata sem került be az önkormányzatba. Nekem akkor súlyos összeveszésem volt, magával a, választási elnökkel, Kiss Ernő véli azután a körzeti elnökökkel és a polgármesterrel.. Nagy összeveszes volt, anynyira mentünk, hogy vagy birokra kerül a sor, vagy pedig perre megyünk, de valami történik. En itt a képviselőházban előhoztam ezt a kérdést és megállapítottam, hogy ott a választások végrehajtása körül csalások, szándékos törvénysértések, visszaélések történtek. Mi történt akkor? Az akkori belügyminiszter úr kidüllesztett mellel állt fel és azt mondotta: Állom a felelősséget és felelek azért, ami Szolnokon történt. Vállalta a felelősséget és engem a menteimiibizottsághoz utasítottak, valami büntetésben volt részem, fél Szolnokot pedig a választások következmény élképpen ellopták. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az ottani ellenzék megfellebbezte ezt a választást, a Közigazgatási Bíróság 1930 október 21-én az 1896 : XXVI. te. 28. §-a alapján 6116— 1930. K. szám alatt ítéletet hozott az ügyben és a peticionálókat elutasította, mert nem tették panasz tárgyává azt, hogy bizalmiférfiakat nem bocsátottak be, hanem^ mást tettek panasz tárgyává. De a Közigazgatási Bíróság az indokolásban hozzátette —szó szerint — a következő mondatot (olwossu): »Ha ez az állítás« —tudniillik a bizalmiférfiak kiszoríttatása. — »megfelel a valóságnak, kétségtelenül a politikai tisztességbe és jó erkölcsökbe ütköző visszaélés történt«. Ezt mondja a Közigazgatási Bíróság. Folytatása azonban nem lett a dolognak olyan formában, hogy az lehetővé tette volnaa meszszemenő ellenőrzést, az ellenzék részvételét a város politikájában, ügyvitelében. Nem! A kormány nem tartott szükségesnek semmiféle intézkedést, még ennek a megbélyegző közigazgatási bírósági indokolásnak alapján sem, hanem — mint ahogy nagyon jól tudjuk és mint valamennyien fájdalmasan érezzük — hallatlan eset történt Szolnokon — sajnos — nem az egyedülálló eset. A Lordmayor, a város első tisztviselője, akire úgy kellene felnézni, mint hozzáférhetetlen bálványra, nyakig belekeveredett a korrupciókba és a panamákba, magával rántván az egész várost és az egész város közigazgatását. Szerény felfogásom szerint ezt elkenegetéssel, magyarázgatásokkal, foltozásokkal nem lehet megoldani, hanem igenis szükség j van egy új községi törvényre, r mint ahogy szükség van egy ú,j fővárosi törvényre is, szükség van az önkormányzat visszaállítására, szűk- ! ség van elsősorban megfelelő őszinteségre. Vagy átveszi a minisztérium az egészet saját felelősségére, községeket, városokat, fővárost és nem járatja bolondját a polgársággal, egy j álönkormányzat komédiájával, vagy pedig megcsinálja azokat a törvényeket, azokat a reformokat, amelyek r visszaállítják a tis:zta önkormányzat állapotát. Befejezem. Sajnos, be kell fejeznem, habár sok mindent kellene imég itt felhoznom. Az új törvények megalkotásával kapcsolatban nagyon kérem a miniszter urat, legyen szíves közbeeső 35. ülése 1936 május 26-án, kedden. intézkedésekkel megkeresni a módját annak, — hogyan volna lehetséges, az nem az én dolgom, nem ajánlok módszert — hogy addig is, amíg ebiben a tekintetben a törvényhozás intézkedhetik, megfelelő intézkedések történjenek abban a tekintetben, hogy a városi és községi autonómiákat ilyen törvénytelen fogásokkal meghamisítani ne lehessen. A kormány iránt, bizalmatlansággal viseltetvén, a belügyi költségvetést általánosságban sem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Reiibel Mihály képviselő úr. Reibel Mihály: T. Képviselőház! Az előadó úr szavaival szeretném kezdeni anai beszédemet. Az előadó úr ugyanis azt mondotta, hogy ma már nem lehet struccpolitikát folytatni, meg kell látni a nagy problémákat. Ezt alá írom. Most nem azt az időt éljük, hogy törődjünk azzal, mi illik, mi nem illik,, hanem meg kell látni a mai kor égető problémáit, szembe kell nézni azokkal, bármilyen nehezek is, hogy megoldhassuk őket. Ugyancsak az előadó úr volt az, aki rámutatott a mai kor két legfőbb problémájára, a népnyomorra és a népbetegségekre. En is úgy látom, hogy ez két olyan kérdés, amelyekkel tényleg foglalkoznunk kell, de nemcsak^ foglalkoznunk kell, hanem bátor kézzel hozzájuk is kell nyúlnunk és meg kell oldanunk. Amióta szerencsém van ennek a t. Háznak tagja lenni, mindkét oldalról rengeteg sokat beszéltünk a népnyomoirról, a népbetegségekről. A népnyomort a legsötétebb színekkel ecsetelték itt, de az ami eddig történt tulajdonképp en csak toldozás-'foldozás, mert komoly munkát ebben az irányban nem láttunk. Az egyetlen egy, ami történt, az orvosok egy kategóriájának, hogy úgy mondjam, államosítása, (mint első lépés a népegészség felé. A népnyomorral — mint említettem— nem elég foglalkozni, hanem azt meg is kell. oldani. Előttem szólott t. képviselőtársam foglalkozott az egri normával, mint olyan eszközzel, amelyet be. kell vezetni az elhagyatottak megsegítése céljából, akiknek már senkijök sincsen és a munkaképtelenek segítése céljából, akik képtelenek maguknak a mindennapi kenyeret megszerezni. T. képviselőtársam ecsetelte azt az áldozatkész munkát, amelyet azok a hölgyek végeznek és minden hónap elsején házrólházra járnak azért, hogy az adományfilléreket összegyűjtsék. Elismerését fejezte ki a névtelen adakozók iránt,, akik felismerték, hogy a szegénygondozás tulajdonképpen nem állami feladat, hanem a társadalom feladata és elsősorban a keresztény társadalom feladata, mert magából a kereszténységből fakadt ez a kötelesség. Maga Krisztus Urunk volt az, aki rámutatott arra, hogy a szegényekkel szemben kötelességünket teljesítenünk kell. Ezi a szegénygondozási rendszer, amely Egerben nyert első ízben szervezetet és innen kapta az egri norma nevet, ma már a legtöbb városban megvan és nem korlátozódik csupán csak a városokra, hanem a falvakban is elterjedt, így van például az én falumban is és a mellette lévő másik faluban,, Kétegyházán. Mind a két faluban meg van szervezve az egri norma és a szegénygondozás terén igazán szép eredményeket lehet vele elérni. A nép megteszi kötlességét az elhagyatottak iránt. Ennek eredménye az, hogy nem történnek meg olyan visszaélések, amilyenek azelőtt történtek, hogy például névleges szegé-