Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

Az országgyűlés képviselőházának 1 nyék szedték össze a pénzeket, míg azok a szegények, akikben volt valami szemérmeskedés, azoic nem koldultak. Most a körleti íelügyelőnök felkutatják őket és maguk a hölgyek azok. akik ezeket a szegényeket segélyezik. Ma nemcsak a városokban, falvakban, hanem mint az újságban olvassuk, a belügyminisztériumban is foglalkoznak a szegénygondozás rendezésével. Nagyon helyesnek tartanám, ha ebben a tekintetben rendelet jelennék meg, amely minden egyes községre nézve kötelezővé tenné az egri norma bevezetését. De nem tartom helyesnek és célszerűnek, — és ezt szintén lehet az újságban olvasni — hogy például Budapesten az egyházak kezeiből ki akarják venni és állami feladattá akarják tenni a szegénygondozást Bár megengedem, hogy ha állami tisztviselők vezetésével hajtatik végre a szegénygondozás, talán biztosabb a szegények elhelyezése, megsegítésük. De nem találom ezt helyesnek, mert mint nagyon jól tudjuk, az ember nemcsak testből, hanem lélekből is áll és a lélek sokkal érzékenyebb, mint a test. El vagyok készülve arra és el is tudom képzelni azt, hogy majd amikor az a szegény ember megjelenik a községházán, vagy a városházán, akkor nem mindig neineslelkű tisztviselő fogja az ügyét intézni, hanem lesz olyan is, aki sablonosán fogja elintézni a dolgot és olyan szavak kíséretében dobja oda azt a pár pengőt neki, amelyek azt a szegényt megalázzák és inkább éhen kíván halni, semhogy mégegyszer elmenjen oda. Az egyházi szegénygondozás szervezetének fenntartását feltétlenül szükségesnek tartom, már csak azért is, mert az nem pusztán csak azzal törődik, hogy az a szegény ruházattal, élelemmel láttassák el, hanem fel is keresi őt házában és a házban körül is néz. Számtalan olyan esetet tudok, amikor a szegényekre mostak, a szegény szobáját befestették és rendbehozták, kitisztították a lakást, olyan munkát csináltak, amit az a szegény elhagyatott magától nem tudott megcsinálni. Ha ez a szerv nem lett volna, ott pusztult volna el a piszokban. Ezért mondom, hogy nem lehet ezt a dolgot sablonosán elintézni, hanem én szükségesnek tartom, hogy maradjon meg ez (továbbra is az egyházak kezében. Nem kell attól félni, hogy mivel különböző egyházak vannak, ezek közt majd veszekedés es rivalizálás támad. Ott van Kecskemét városa vagy Makó városa, amelynek lakossága körülbelül egyforma százalékban katolikus ós református; ott is eleinte idegenkedéssel fogadták az egri normát, mert attól tartottak, hogy majd a katolikusok részére fognak dolgozni, most azonban, néhány év elteltével, mindenki megállapítja, hogy ilyen esetek egyáltalában nem fordultak elő és a református diakonisszák és a szegénygondozó nővérek a legnagyobb harmóniában és békességben végzik a szegénygondozás munkáját. Hiszen nem is lehet feltételezni azokról a szerzetesnőkről, akiknek lelke tele van jósággal és szeretettel a szegények iránt, hogy valamilyen presztízskérdést csináljanak ebből az ügyből. Éppen ezért — mondom — nem találom indokoltnak még csak a felvetését sem annak a gondolatnak, hogy a szegénygondozást kivegyék az egyházak kezéből és állami feladattá tegyék. Lehet, hogy anyagilag talán jobb volna, ha állami feladat volna, mert kényszeríteni tudnák az embereket nagyobb hozzájárulásra, de viszont erkölcsileg sokkal jobbnak találom, ha a szegénygondozás továbbra is az egyházak kezén marad. Már pedig tudjuk, hogy a lélek Í5. ülése 1936 május 26-án, kedden. 189 erősítése, az önbizalom fokozása sokkal fontosaöo; niszen láttunk; elég sok szegény emuért, aki nincs is nagyon rossz helyzet u en, mégis el van keseredve es tele van kétségbeeséssel, viszont találunk mosolygós embereket, akikről nem is gondoljuk, hogy mögöttük mennyi nyomorúság, szegénység rejlik. Ugyancsak itt tartom szükségesnek felemlíteni, nogy a szegényházakat is ezeknek a szeganygondozó nővéreknek kellene átengedni. A legtöbb nelyen a városok mar át is adták a szegényházakat a szegenygondozó nővéreknek. A-kinek alkalma van megtekinteni egy ilyen szegényházat, — Szolnokon, .Baján és Újpesten is vannak szegénygondozó nővérek — az menjen el es nézze meg; roppant tanulságos dolgokat fog látni. Szükség is volna arra, hogy ennek a gondolatnak minél több apostola legyen. Azért is jó volna a szegényházakat mindenütt a szegónygondozó nővéreknek átengedni, mert ma mái ezeknek éppen elég szukreszcenciájuk van és képesek még- több szegényház átvételére. Meg vagyok győződve arról, hogy ebben az esetben a szegényházak szerencsétlen lakói sokszor boldogabb napokat látnának; viszont —< amint Baja polgármestere említette nekem egyízben — a városnak is anyagilag nagyon jól jött ez az átvétel, mert a nővérek révén óriási megtakarításokat értek el. Nem azt jelenti ez, mintha a szegények vékonyabb kosztot kaptak volna, hanem azt, hogy amit a város adott, azt valóban a szegények javára fordították és az nem ment más célra. Egy másik dolog, amellyel szembe kell nézni, a népbetegségek kérdése, amelyek ellen, hogy a harcot felvegye, az a kormányzatnak elhatározott szándéka. Itt szükség volna tüdobetegszanatóriumok építésére, (vitéz Váraay László: Egészséges házakra!) Az bizonyos, hogy egészséges házakra van szükség. A Faksz.-házak mind egészségesek, mert elő volt írva* hogyan kellett ezeket építeni; ezek a Faksz.-házak mind szellősek, világosak. Csak ahol a kisemberek maguk építkeztek egy ablakkal, ott alig tud beszűrődni a napsugár a házba, szellőzés, friss levegő még kevesebb van, sőt egyes vidékeken télen egyáltalában nem is nyitják ki az ablakot, hogy a meleg ki ne menjen. Szóval itt óriási hanyagságról, illetőleg elhanyagoltságról van szó. aminek megszüntetése érdekében nagyon fontos volna, hogy a népet ebben az irányban felvilágosítsák. De viszont nem lehet elmenni â mellett, hogy tényleg a ma létrejött tüdőbetegszanatóriumok képtelenek felvenni azt aj sok beteget, akiket be kell utalni, különösen ha szegényről van szó, mert azok részére kevés hely van fenntartva, úgyhogy akik nem tagjai az Oti.-nak. nagyon nehezen tudnak bejutnL Ez a betegség rengeteg sok áldozatot szed. Nagyon örülök, nogy a kormánynak is célja az, hogy a hetegápolási költségeik (kérdését rendezze. A költségvetés áUalános vitája alkalmával is említettem már, hogy égetően szükséges ennek a kérdésnek a rendezése. Azt szokták erre mondani, hogy rendezni fogják, de ezzel még nincs rendezve. Ügy kell megoldani a. kérdést, hogy mindenki félelem nélkül menjen oda be, a vagyontalan is, aki e miatt nem mer bemenni. Ez régi, elavult rendelkezés, amelyet fel kell váltani a korszellemnek megfelelő rendelkezéssel, amely megérti a mai idők nyomorát és ezzel számolva, új rendszert vezet be olyan értelemben, hogy aki egyszer vagyontalan, azt vegyék fel a kórháziba.