Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

18é Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1936 május 26-án, kedden. mondja a családvárhoz intézett gyönyörű versében (olvassa): »Mily gyönyörű lesz, beillik csodának, Hogy itt, hol mostan bús halál üvölt, Magyar leventék végtelen sorának Lába alatt reng majd az ősi föld. Ahítva várt szent, új feltámadásnak Ez az egyetlen biztos záloga. Máskép, a sírból, mit számunkra ástak, Nem támadunk fel többé már soha.« T. Ház! Miután, amint beszédem elején is mondottam, az egyke anyagi alapon elindult lelki ragály s miután annak megakadályozására — lígy látszik — az egyház és a nevelés a maga lelki erejével eddig gyengének bizonyult, orvoslására be kell állítani azokat az anyagi eszközöket, amelyek hiányában indult el nemzetpusztító útjára ez a förtelmes bűn. Leteszem a Ház asztalára Sárpilis családvár községi szabályrendeletét azzal a célzattal, hogfv alkalmuk legyen képviselőtársaimnak a családvár intézményét meghonosítani községeikben, mégpedig nemcsak azokban a községekben, amelyekben az egyke uralkodik, hanem minden más községben is. mert ez olyan erős, hatalmas gazdasági alapot jelent, hogy a földreformnak vagy a telepítésnek igenis erős kiegészítő részét fogja képezni és alkalmas lesz arra, hogy az ősi birtokot az ő gazdája megtarthassa, alkalmas lesz arra, hogy a pusztulásnak induló magvarság szaporodási számaránya emelkedjék. De átadom ezt a belügyminiszter úrnak is azzal a hittel, azzal a bizalommal, hogy ő a nemzetéért égő és faját szerető szívével az egyke ellen folytatott küzdelmében meg fogja találni annak helyét és módját, hogy az ebben a szabályrendeletben lerögzített gondolatokat felhasználja. Tgen t. Ház! Nagy érdeklődéssel várja az ország a közegészségügyi reformok folytatását, azonban a belügyminiszter úr figyelmét felhívom arra a körülményre, hogy reformjainak végrehajthatóságáról is méltóztassék gondoskodni azáltal, hogy a legfőbb irányítása alatt álló közigazgatást, különösen a községi közigazgatást olyan helvzetbe juttassa, hogy úgy az ő reformjait, valamint a kormányzatnak megindított és még ezután elkövetkezendő reformjait át is tudja ültetni az életbe ez a községi közigazgatás, mert ez mai helvzetében nemcsak, hogy új feladatok befogadására már nem képes, de az eddigi feladatok maradéktalan teljesítése is a lehetetlenülés előtt áll. Jól ismerem a helyzetet és tudom, hogy a belügyminiszter úr nemcsak hogy meglátta már ezt a veszedelmet, de meg is indult az orvoslás űtnán azáltal, hogy a belügyminisztériumban működő racionalizáló bizottságot utasította: vegye feladatkörébe azt, hogy a községi közigazgatást helyes egyszerűsítési rendelkezésekkel tehermentesítse. Ennél a pontnál engedje meg a belügyminiszter úr, hogy köszönetet mondjak azért az intézkedéséért, hogy végre áttörte azt az eddig bevehetetlennek látszó falat, amely megakadályozta, hogy ebben a munkában a községi közigazgatás mesterei, a gyakorlati élei; munkásai, a községi jegyzők is szóhoz juthassanak, egyelőre legalább azzal az okos megoldással, hogy a jegyzői kar egyik tagját meghívta ehhez a munkához. Erős a hitem, bo.iíy ezt az igazán észszerű felfogást követni fogja az a helyes meglátás, hogy a községi közigazgatás irányításának sáncaiba be kell engedni a gyakorlat emberét és hogy a belügyminisztérium községi ügyosztályában állandó szolgálatot fog teljesíthetni egy-egy községi jegyző, aki a maga erős felkészültségéhez magával viszi a falu és a falusi közigazgatás gyakorlati ismeretét. A községi közigazgatás és a községi jegyzői kar bizalommal tekint a belügyminiszter úr felé és bizton reméli, hogy a szerencsétlenül keresztülvitt és a falu problémáit, a falu fejlődését, a nemzeti érdeket figyelmen kívül hagyó létszámcsökkentés kérdését ki fogja emelni tisztán és kizárólag pénzügyi vonatkozásából és visszaadja a községeknek azt a munkaerőt, amely nélkül a falu vezető jegyzőjének nincs ideje arra, hogy kitekintsen hivatala ablakán és meglássa azokat a nroblémákat, azokat a falusi és nemzeti problémákat, amelyek az ő segítő kezére várnak. Legyen szabad ennél a kérdésnél megemlítenem, hogy visszásnak, helytelennek látom é« a községi közigazgatás mérhetetlen kárával jár az, ami a községi tisztviselők létszámcsökkentésekor törvényhozási lag nyert ugyan szankciót, de azóta nem tud ez a szankció valamikép megváltozni, illetőles: állapítsuk meg azt, hogy az a rendelkezés, amely annak idején kimondta, hogy a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg hajtja, végre a községi létszám csökkentést, csak erre az egy esetre, a létszámcsökkentés keresztülvitelére szólhatott, nem pedig ad graecas calendas, minden esetre. Mert, ha ezt akarta volna a törvény, akkor határozottan kimondta volna, hogy a jövőben is a községben minden változáshoz a pénzügyminisztérium hozzájárulása is szükséges. Ezt azonban nem mondja ki ez a racionizáló, úgynevezett létszámcsökkentő törvény. Ennek következtében mégis csak lehetetlen helyzet az, hogy a belügyminiszter ne tudjon az ő hatáskörébe tartozó kérdésben — például létszámemelés vagy létszámcsökkentés kérdésében — legjobb belátása szerint intézkedni, azért, mert a pénzügyminisztériumnak elvi álláspontja, hogy sohasem járul hozzá ahhoz, hogy létszámot emeljünk, vagy esetleg az egyik községben apasszuk, a másikban emeljük. Helyesebben: ahhoz hozzájárul, hogy apasszuk, de ahhoz soha sem járul hozzá, hogy a létszámot emeljük. A pénzügyminisz-térium természetesen kizárólag mindig csak financiális szempontból fogja fel ezt a kérdést, pedig a belügyminisztérium van hivatva arra, hogy elbírálja, vájjon egy község közigazgatása r _ igényel-e a mjunkaszaporulat következtében újabb munkaerőt vagy sem. Meg vagyok győződve arról, hogy a belügyminisztérium is lelkiismeretesen mérlegeli a községeik teherviselő képességét s ezért ezt a kerékkötő pénzügyi támogatást nemcsak feleslegesnek, de sokszor igen károsnak is találom. De ezt a túlzott pénzügyi támogatást egyéb téren is veszedelmesnek és helytelennek tartom, ,mert igen sok esetben kárát vallja ennek a köz is. A sok^ köziül kiragadok egyet. A belügyi költségvetésiben szerepel a községek segélyezésének a tétele. Tisztelettel kérdem: mem a helügyiminisztériuimnak feladatkörébe tartozik-e, hogy megállapítsa, melyik községnek milyen segélyre van szüksége? En itt igazán sehogyan sem látom a pénzügyminisztérium érdekeltségét. Mégis uii történik? Elnök; A képviselő úr beszédideje lejárt.