Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1936 május 26-án, kedden. 185 Brogli József: Befejezem, csak ezt az egy gondolatot szeretném még elmondani. Az történik, hogy ha a belügyminisztérium le akarja szállítani valamelyik községnek a segélyét azért, mert az túlzott volt, a másik­nak pedig többet akar adni, mert annak kevés volt, ezt nem teheti meg, mert a pénzügymi­nisztérium, nem járul hozzá. Ahhoz igenis hozzájárul, hogy az egyik község segélyét le­szállítsák, de a másik község segélyének eme­léséhez már nem járul hozzá. Igen sok problémáról óhajtottam még be­szélni, de az idő rövidsége nem engedi. (Mala­sits Géza: A jó házszabályok!) Méltóztassék megengedni, hogy végül egy kérést intézzek a belügyminiszter úrhoz és megismételjem azt, amit az előhb is mondottam: a reformok ke­resztülviteléhez szükséges az, hogy a közigaz­gatást, különösen a községi közigazgatást mos­tani csődszerű állapotából kiemeljük; ezért kérem, hogy a községi közigazgatás racionali­zálását lés az új községi törvényt mielőbb a Ház elé hozni kegyeskedjék. A költségvetést elfogadom (Elénk helyes­lés és taps a jobboldalon. — A szónokot üd­vözlik.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Brogli József • képviselőtársamtól szíves elnézést ké­rek azért, mert nem hódolhatok a parlamenti szokásoknak; az anyagom azonban túlságosan nagy és az időm túlságosan kevés. A belügyi tárca a legnehezebb és a legje­lentékenyebb tárcák közé tartozik. Hatásköre meglehetősen nagy és o mellett az én igényte­len felfogásom szerint sok tekintetben össze­férhetetlen is. Ebbe a skatulyába, a belügymi­nisztériumba gyömöszölték bele a kardot, a puskát és az olajágat. Ha jelképezni kellene a belügyminisztériumot, ha címert kellene fes­teni róla, akkor a közepében volna a puska, a kard és az olajág s az eíryik oldalon egy csend­őr, a másik oldalon pedig egy nemtő: termé­szetesen egy jól megtermett, hatalmas, állig fel­fegyverzett csendőr volna ott (vitéz Kozma Miklós: Olyan tetszik a nemtőknek!) és epy vá­nyadt, beteges géniusz. Az én szerény felfogá­som szerint ez a két fogalom: szociálpolitika és rerdészet, nem fér össze. Bármennyire erő­szakolják, természetellenes házasság ez, amit a tények, tapasztalatok és számok is bizonyíta­nak. A szociálpolitikai gondolatnak — erről n^ra a belügyminiszter úr tehet, ez rem az ő alkotása — ez az összeházasítása a rendészet­tel helytelen, (vitéz Kozma Miklós belügymi­niszter: De nagyon helyeslem!) Ezt a minisz­ter úr már ísry vette át- ha azonban helyesli. akkor rosszul teszi, s akkor ebben nem értürk e«ryét. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Űsrv van H A szociálpolitika gondolata elsor­vad és el kell sorvadnia, a hvoertrofíás hatalmi apparátus mellett, (vitéz Kozma Miklós bel. iigymiiíiszter: Ellenkezőleg!) A belüeryi költségvetés egészen nontosan 150.214 000 oergőre rúg és ebből szociálpoliti­kára fordít a tárca a gvermek védelemnél 8196-5>00 pengőt, társadalombitosítóra. 3 388.160 pengőt. jótékonyságra, ami tulajdonkénnen már nem is szorosam vett szociálnolítilra. 4.616.300 penerőt.ez együtt pontosan 16.200.660 ppne:ő. kÖ7ee , észséfí'üa*yre fordít 22 912-240 nen­írőt. f>z már nem szorosa^ vett szociálnoitika, inkább rendészet, túlnyomórészt rendészet, de ha ért í« i rí fives zem, akkor erre a félra össze­sen 39-152.300 pensrő jut. míg rendészetre és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. egyéb kiadásokra, nyugdíjellátásokra marad 111,101.300 pengő, (vitéz Kozma Miklós belügy­miniszter: Közigazgatásra, nem rendészetre! Egy kis eltolás!) Méltóztatnak látni, hogy a rendészet túl van méretezve, a szociálpolitika pedig, sajnos : végelgyengülésben szenved. Ezen a kettőssé­gen, ezen az összeférhetetlenségen minden jó­akarat, ha van is ilyen jóakarat, amit nem is vonok kétségbe, megtörik. Ebben a miniszté­riumban kezelik a közszabadságokat is. (Mala­sits .Géza: Nagyon soványan!) Ezzel is úgy vá­gunk, mint a pénzzel: lehet sok, lehet kevés, de sohasem elég. A közszabadságok mennyisége nálunk szánalmasan kevés, (Farkas István: Még a pénznél is kevesebb!) ennek a kevésnek megoszlása pedig egyenlőtlen és igazságtalan, feltűnően hozzáidomul a közszabadságok ada­gosa a jövedeleram eloszláshoz. A nagyjÖvedelmüeknek, a gazdagoknak és a politikai favoritoknak mindent lehet és min­dent szabad, ez nem vitás, ez (kétségtelen; n rendszerrel szembenállóknak, főképpen pedig a munkásosztálynak mindent tilalmaznak, vagy nagyon-nagyon szűken adagolják szá­mukra a iközszabadságokat. Sok helyen lehetet­lenné teszik, sok helyen korlátozzák a szak­szervezetek és a szociáldemokrata szervezetek működését. Ezek törvényes szervezetek, ^ bel­ügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályok alapján működnek, a szociáldemokratapárt parlamenti párt, törvényes párt. mégis rend­kívül 'meg van nehezítve az egész vonalon a működése. Ahány járás, annyi szokás és^ gvakorlat. A szolgabírók egy részének felfogásában még mindig él és érvényesül az a réffi tétel, amelv úey szól. hosry a miniszter Pesten parancsol, ebben a járásban én va^vok 37, úr. Ezt mondja » iá^ási főszolgabíró. Egyes foszolgaibíráfc va­lóságos költői fantáziával estelik ki a ítiltó in­dokokat, sokszor sértő és bántó ürüsrveket hoz­nak fel, amikor ^gyűléseket és összejöveteleket betiltanak. Tessék elhinni, miniszter úr. ^akár­hányszor ilyen indokokkal kompromittálják, sőt nevetsée-essé teszik nem azt a pártot, nem azt az osztályt, amelyet sújtani akarnak, ha­nem magát a hatóisaerct, magát a kormánv7.atot i&i Sajnos, ez a szellem sok esetben felülről is kap tápanyagot. Csak egyetlenegy példára hivatkozom. A szervezett munkásság május 24-én szakszerve­zeti ünnepélyt tervezett, — ünnepélyt és nem gyűlést, hangsúlyozom, — és^ az előkészületek, amelyek meglehetősen költségesek is voltak, arra már meg is történtek. Ezt az ünnepélyt hamis ürügy alatt betiltották; betiltották pe­dig azért, mert ugyanazon a napon más össze­jövetel is volt, a hősök napja volt. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Az nem va­lami más összejövetel, az a hősök napja! — Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) En legalább is egyenrangúnak tartom a munka hőseinek tervezett összejövetelét, mert a termelés hősei is legalább olyan értékűek^ az én felfogásom szerint, (vitéz Kozma Miklós bel­ügyminiszter: A munka hőseit ne tessék kisa­játítani!) Betiltották: ezt az ünnepélyt és tes­sék elhinni, a munkásság ezen jogosan hábo­rodott fel, mert a kettő meglehetett volna a. nélkül, hogy egyik a másik dolgát akadá­lyozta volna. Tisztelettel nézzük a hősök nap­ját is, de tisztelettel kérjük a magunk szá­mára a közszabadságok biztosítását is. A mun­kásság nem figyelheti és nem köteles figyelni 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom