Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

180 Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1936 május 26-án, kedden. típus. Ennek a főispán -kormánybiztosnak a hatásköre valóban más volt, mint a főispán hatásköre a magyar közjog értelmében. A kormánybiztos ugyanis rendelkezhetett, joga volt közvetlenül rendelkezni a közigazgatás autonóm szerveivel. Rendelkezhetett az alispánnal, a főszolgabírákkai, az egész közigazgatással. Ami a háború előtt sohasem történhetett volna meg, a kormánybiztosi funkcióknak és hatáskörnek megszüntetése után a főispánok azonban automatikusan tovább éltek és élnek ezzel a törvényeink értelmében őket ma már meg nem illető jogkörrel. Mert a törvényhatóság első tisztviselője az alispán, illetőleg a polgármester. A főispánnak nines joga az autonómia szerveivel rendelkezni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A főispán nem adhat rendeleteket a főszolgabírónak, a főispán megkeresheti az alispánt és megkérheti, hogy rendelkezzék azzal a főszolgabíróval. Az autonómia szerveivel a főispán nem rendelkezik, azokkal a törvényhatóság első tisztviselője rendelkezik. Teljes abúzus az, amely ebben az országban ma fennálló törvényeink ellenére kifejlődött, és a vármegye, a törvényhatóság, az alispán feje felett egy külön rendelkező szervet konstruált, amilyent a magyar törvény a múltban nagyon helyesen nem ismert, és amilyen jogkörrel a főispán valóban, tényleg nem rendelkezik. T. Ház! Utalnom kell egy másik nagyon lényeges kérdésre is, és itt a törvényhatóságok, az autonómiák költségvetési jogáról kell beszélnem. Mi 'volt a helyzet annak a felügyeleti jogkörnek tekintetében, amelyet a kormányzat az autonómiák költségvetésével kapcsolatban gyakorolhat? Amit erre vonatkozólag mondok, azt igazán elég tapasztalatra hivatkozva mondhatom, mert hiszen annakidején tíz vármegyének voltam a belügyminisztériumban költségvetési referense. A költségvetési jog tekintetében az ellenőrzés csak odáig terjedt, hogy a vármegye által felvett kiadásokat a belügyminiszternek jogában állott felülvizsgálni és törölni, csökkenteni, a túlkiadásokat redukálni, tehát a takarékosság, a takarékos gazdálkodás érdekében tehetett pozitív intézkedéseket. De nem állott és nem áll jogában a kormánynak az autonómiák költségvetésébe pozitív kiadási tételeket önhatalmúlag beállítani, mert hiszen ezzel a költségvetési jog nullifikáltatik. (Egy hang jobbfelől: Nagyon bevált!) A takarékosság érdekében, a kellő redukciót tekintetében igenis megvolt és nagyon helyes, hogy meglegyen a kormányzat kellő ellenőrzési és intézkedési joga* nem lehet azonban állami feladatokat az autonómia megkérdezése nélkül az autonómia terhére áthárítani úgy, amint az ma számtalan esetben divatban. van és megtörténik. Ha a városok deficites költségvetéseit nézzük, számtalan esetben vagyunk kénytelenek meggyőződni arról, hogy itt nem a város tulajdonképpen vett adminisztrációja, hanem az autonómia megkérdezése nélkül az állami feladatoknak autonóm hatáskörbe való áthárítása idézi elő a deficitet. [Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon. — Horváth Zoltán: Autonómia — olyan már nincs! — Friedrich István: És az elvont jövedelmek! — Petrovácz Gyula: A városok bőrére szanálták az államot!) Én teljesen elvi alapon maradok és szeretném, ha mondanivalóimai teljesen politikamentesen méltóztatnának megítélni, mert nem politikai cél lebeg szemem előtt. Én autonómista vagyok. (Helyeslés balfelől.) A magyar közéletben századok óta, tudom, mindig két irányzat volt, egy autonó«ndsta és egy centralista irányzat. En az autonómia tiszteletében és szeretetében nőttem fel, éh az autonóm szerveket a magyar közélet gazdagságának, a magyar élet fejlődésének, a politikai iskola olyan nélkülözhetetlen tényezőjének tekintem, amelyeknek sorvadása a magyar élet elszegényedését jelenti. (Horváth holtán: Akkor nem volt annyi panama! De így most már nem is érdeklődnek a polgárok! Azt mondják, úgy is megcsinálja a miniszter!) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Horváth Zoltán: Nehéz!) Eckhardt Tibor: Utalnom kell egy harmadik kérdésre, a főispáni jogkör es* a költségvetési jog mellett egy harmadik szempontra is, amely az autonómiák sorvadásának, sajnos, kiinduláspontja lett, és ez az 1929. évi törvényhatósági választójogi törvény, amely a független polgárság, a földtulajdonos, a földbirtokos elem, de a kispolgárság és a független munkásrétegek törvényhatósági képviselete helyébe is a túlságos közigazgatási beavatkozások lehetővé tételével (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a törvényhatóságot nem a független elemek gyűjtőhelyévé teszi, hanem hova-tovább a teljes függőségben élő emberek társaságává süllyeszti le. (Br. Koszner István: Nagy tévedés! — Zaj.) Roszner t. képviselőtársam, méltóztassék megnézni a törvényhatósági bizottsági tagok névsorát. En a képviselő úr vármegyéjét nem ismerem, de ott, ahol ismerős vagyok, ezt látom. Méltóztassék csak Csanád vármegyét, vagy a szomszédiban Borsod vármegyét megnézni, hogy hány jegyző, hány hivatalnok, hány függő állásiban lévő emberből áll ott a törvényhatóság. (Zaj a jobboldalon.) T. képviselőtársaim, ne^ velem

1 méltóztassék e felett vitatkozni, méltóztassék a statisztikával vitatkozni, mert hiszen nagyon könnyű itt az adatokat megmutatni. Egészen bizonyos, hogy azzal a régi vármegyével szemben, ahol valamikor Csanád vármegyében a Návay Lajosok, a Justh Gyulák, a Meskók és mások voltak ebben az országban az autonóm gondolat előharcosai, ma jegyzőket, hivatalnokokat, élharcosokat és egyéb függő elemeket találunk. Nem lelhet ráismerni arra a vármegyére, amely valamikor a független emberek gyűjtőhelye volt. (Folytonos zaj. — Horváth Zoltán: Pest vármegyében az 516 törvényhatósági bizottsági tag közül csak 90-et választanak!) Ismétlem, az ennek a kivételes törvénynek alapján való hibás beidegezettségnek, a választójogi rendszer visszafejlődésének, a független elemeknek az autonómiákból való kiszorulásának következménye azután az, hogy ma már — sajnos — tényleg az a helyzet, hogy az autonómia nagyon sokszor siralmas képet mutat és alig látszik alkalmasnak azoknak a feladatoknak elvégzésére, .amelyeket helyesen ivégeznie kellené. De nagy tévedés volna ebből a tényből azt a következtetést levonni, hogy most mái szüntessük meg azt a kevés autonómiát is, ami még megvan. Ebből megfordított következtetést kell levonni. Fáradságos, nehéz és keserves munkával, az autonómiák komoly szeretetével iparkodjunk^ új életet Jönteni azokba a magyar autonómiákba, amelyek a magyar életnek legbiztosabb biztosítékát, a nemzet fennmaradásának zálogát és alapkövét jelentik ebben az országban. Valahogyan a magyar közéletben az következett be, amit a természetben meg lehet figyelni és amit a flandriai tengerparton láttam, ahol a tenger-