Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1936 május 26-án, kedden. 181 parton a leghatalmasabb fák is, amelyek állandóan a nyugati szél egyirányú nyomásának vannak kitéve, mind ferdén nőnek. Ilyen elferdülés van a magyar közéletben, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) elferdülés a térdreroskadás, a meghajlás, a szolgalelkűség felé, (Zaj.) .automatikus- elferdülés, amelyet állandó erőteljes nyomás hozott létre ebben az országban. Ennek az országnak a jövőjét nem az elferdült gerincektől, hanem az- őseinkhez méltó egyenes gerincektől, az önálló és öntudatos autonóm nemzeti lélektől várom, (Friedrich István: Mondjuk a vertikális gerincektől! — Berültség. — Mozgás. — Br. Vay Miklós: Lánchídgerinc!) r Méltóztassék megengedni, hogy néhány szót szóljak a községi közigazgatásról, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) még pedig elsősorban a jegyzői tiszt és a jegyzői kar érdekében. Ha a jegyzői karról beszélek, csak egyet mondhatok róla és ez az, hogy a jegyzők agyon vannak hajszolva. Olyan mértékben agyonhajszolják a jegyzői kart, hogy feladatának teljességgel képtelen megfelelni. (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon. — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Br. Vay Miklós: A község fizeti őket és mindenki parancsol nekik!) Nemcsak, hogy az autonóm állami igazgatás minden ága közvetlenül rendelkezik a jegyzőkkel (Halljuk! Halljuk!) de nagyon kell kérnem éppen a belügyminiszter úr figyelmét, — mert hiszen az ő kötelessége saját apparátusának a védelme — méltóztassék legalább azt az embertelen eljárást megszűrtetni. (Helyeslés.) hogy a jesryzőt anyagilag teszik felelőssé az adóbehaitósokért. A jegyzőnek abban a községben kell élnie, a jegyzőnek szüksége van népe bizalmára és szeretetére, Way van! tJay van!) aza jes-yző nem lehet hóhéra és esryúttal édesapja fúrnak a parasztembernek, (vitéz Mikolay 5őz^efí Ifraza van!) Azt, amit a pénzügyigazgatás elviselhetetlen teherként a jeervzők nyakába hárít munkaként, azt, t. Ház, nem lehet egy jegyzőtől megkövetelni. Vagy méltóztassék teljesen külön pénzügyi adminisztrációval lebonyolítani ezeket a kérdéseket, (Helyeslés. _— Brogli József: Ügy van! Ezt kell csinálni!) vagy méltóztassék valamilyen formában a jegyzőket tehermentesíteni és a jegyzőknek — bocsánat a kifejezésért — kurta kutya módjára, való hajszolásával szemben megfelelő intézményes biztosítékot teremteni, mert a községi adminisztráció összeroppan a munka súlya alatt és azoknak az embertelen feladatoknak súlya alatt, amelyeket ma végeznie kell. (Úay van! Ügy van! — Egy hang jobbfelől: Ezt kérjük mi is! — vitéz Szalay László: A választásokon csak szidást hallottunk rájuk! — Zaj- — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Méer egy körülményre szeretném itt a fic-yelmet felhívni. Ma, amikor annyi magasmi rősítésű fiatalember van állas nélkül, felvp.tem a gondolatot: nem volna-e helyes a jegyzői állást jogvés-zettséHiez vagv a közgazdává nrl elvetem elvégzéséhez, egyáltalán: valamiÍven mae-asabb kvalifikációhoz kötni. (Helyeslés.) Elvégre a jegyzőnek valamennyi pénzügyi törvényt, valamennyi közigazgatási törvényt és rendeletet véore kell hajtani, a nélkül- hogy a legcsekélyebb törvénvismerete is volna, hacsak BHW£ nem szerzi ezeket az ísroevp+ekfit nrivát dilip-encia révén. A jeervzői tanf

o]vani ufitvánifi e^vm agában nem oótolbntia nzt a néeyesztendfú főiskolai tanulást amelvet egy fiatalember végez. A jegyzői kar kellő felkészültsége, tudása egyúttal a jegyzői kar tekintélyét is emelni fogja. Ebből a szempontból is kívánatos volna, hogy a jegyzővel ne rendelkezzék közvetlenül a tanfelügyelőtől a pénzügyigazgatón keresztül az áliamepítészeti hivatal főnökéig véges-végig minden állami hivatal vezetője. (Úgy van! Ügy van!) A legellentétesebb utasítások mennek a jegyzőhöz. Néha egyszerre három helyen is kellene lennie. (Úgy van! Úgy van!) A jegyző ebben a káoszban természetesen nem tud megfelelni hivatásának és számos esetben a dolog könnyeb'b végét vállalva, saját tényleges munkájának elhanyagolásával politikai szolgálatokkal egyenlíti ki azt a hiányt, amelyet hivatali működése egyébként felmutat. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Amikor a jegyzői karról beszélek, akkor nem az élharcos jegyzőtípus van előttem, akinek feleségét is utasítani lehet arra, hogy milyen női szervezeteket sajátítson ki a Nep. számára. (Ellenmondások a felkiáltások jobbfelől: Hol vannak ilyenek? — Payr Hugó: Önök tudják a legjobban! — Egy hang jobbfelől: A belügyminiszter nem ad ki ilyen rendelkezést!) Nem a belügyminiszter úr adott ki ilyen utasításokat. (Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassanak Marton Bélához, a Nep. főtitkárához fordulni, ő majd szolgálhat felvilágosítással. En Eötvös József »falu jegyzőjé«-re gondolok. A falu jegyzőjére, akit Eötvös József annakidején olyan pompás színekkel írt meg, aki nem tipor a falu lelkén, aki nem akar a falu áldozatikészségéből ingyen élni, hanem a maga áldozatos és nehéz munkája révén a község becsülését, szeretetét van hivatva kiérdemelni. Ez az a jegyzőtípus, amelyre gondolok, (vitéz Szalay László: Mindegyik ilyen! — Hertelendy Miklós: A falu apja legyen a jegyző!) Méltóztassék megengedni, hogy magának a belügyminisztériumnak az adminisztrációjáról is szóljak néhánv szót. Bármilyen szorgos munkát végez is a belügyminisztérium, nincs különbség a régi magyar világ és az új magyar világ között abban , hogy a mostani belügyminisztérium is túlságosan bürokratikus, túlságosan jogászkodik, túl kevéssé ismeri a gazdasági szempontokat, túl sokat intézkedik, de túl kevéssé folyik bele a perifériákon az irányításába a megfelelő intézkedésekkel. Nagy elismeréssel látom azt, hogy a belüyminiszter úr kérlelhetetlenül intézkedik a purifikáció terén. (Helyeslés.) Ezért valamennyiünk köszönetét érdemli meg. (Helyeslés.) De, t. belügyminiszter úr, nem olyan állapotokra kell törekedni, amelyek mellett a belügyminiszter kérlelhetetlenül purifikál, hanem olyan közigazgatásra, amelyben nincs szükség purifikációra, mert nem történnek visszaélések. (Ügy van!) Ebben a vonatkozásban csak arra kell utalnom, hogy a közérdekű ellenőrzésnek kétféle rendszere van, amelyet parallel (kell funkcionáltatni, állandóan és intézményesen, és akkor nem történhetik meg az, hogy egy város egész tisztviselőtársadalma a korrupció fertőjébe jut. Kétféle módja is van az ellenőrzésnek. (Felkiáltások balfelől: Autonómia!) Az egyik alulról érvényesül, egy eleven autonómia keretein belül» amilyent például Szolnok városában nem toleráltak, (Ügy van! balfelől.) éppen azok, akik^ a korrupcióban vétkesek voltak, mert tudták azt, hogy egy becsületesen megválasztott közgyűlés, egy eleven és egészséges közélet Szolnok városában nem tűmé azokat a