Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-135
Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1936 május 26-an, kedden. 175 tói is független szervnek a megállapítását mindenki minden aggodalom nélkül elfogadja igazságnak. Azt gondolom, igen t. Képviselőház, talán annak is helye volt, hogy ezekről a nagyobb és mélyebbre nyúló bajokról beszéljünk. Nem hízelgek magamnak azzal, hogy minden okát megtaláltam ezeknek a szomorú tüneteknek, azt sem állítom, hogy amit ajánlok, mint orvosság az egyedüli jó, azt azonban merem állítani» hogy úgy, ahogy ma van, rossz és úgy, ahogy ma van, sem az igazságnak eleget tenni, sem a városok jóhírnevét megvédeni, sem pedig a visszaéléseket teljesen, véglegesen és mindenütt megelőzni nem lehetséges, ennélfogva nem fogadom el a belügyi tárca költségvetését. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: Csilléry András! Csilléry András: Mélyen t. Ház! Előttem szólott képviselőtársam azt fejtegette, hogy az államosítás kérdése vájjon helyes-e vagy a közületeknél mindenütt végrehajtan dó-e? 1 Én úgy érzem, hogy a közületeknek mindenütt meg kell adni annak a lehetőséigét, hogy a maga sorsáról mindegyik intézkedhessek; az autonomikus felfogásnak a magyar közéletben mindig helyet kell adni épúgy, mint ahogy helytelenítem azt, ha az állam olyan feladatokat vállal magára, amelyeket a társadalom a maga részéről teljes egészében el tud végezni. Ezért helytelenítem, ha megakasztják és megbénítják a társadalmi törekvéseket; helytelenítem azt is, ha az egyesületek működését akadályozzák; helytelenítem, ha az autonómia jogkörét bármikor is csorbítják, bármikor is kicsinyítik. ; Teljesen osztom előttem szólott képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy igenis a felügyeletre, az ellenőrzésre különösen a mai viszonyok között talán fokozottabb mérvben van szükség, mint a múltban történt. Megértem azt, hogy a belügyminiszter úrnak ebben a kérdésben olyan törekvései vannak, amelyek szerint az ellenőrzés jogkörét minden körülmények között kiterjeszteni kívánja. Én főleg arra helyezném a súlyt, hogy az ellenőrzés tényleg szakemberek közbenjöttével történjék. Azokat az ad hoc ellenőrzéseket, amelyek a múltban lefolytak, a magam részéről keveslem. De kevés az az ellenőrzés is, amelyet a mindenkori költségvetések és zárószámadások beterjesztése alkalmával gyakorolnak, úgyhogy szükségesnek tartom azt, hogy úgynevezett stichpróbákkal — hogy magyarul fejezzem ki magamat — bizonyos kérdésekbe betekintést nyerjen a belügyi kormányzat, mert a felelősség természetszerűleg minden ilyen kisiklásért végeredményben mégis csak a kormányt és a belügyminiszter urat terheli. Éppen ezért ezeknek a szempontoknak figyelembevételével sohasem lehet az ellenőrzés elől elzárkózni. Viszont a magam részéről helytelennek tartom azt, ha bármely közületnek autonómikus jogkörét hosszabb, vagy rövidebb időre felfüggesztik, sőt bizonyos bénító rendszabályokat is alkalmaznak; helytelennek tartom ezt egyrészt azért, mert ezek mindig bizalmatlanságot keltenek a nagyközönség körében, másrészt pedig azért, mert az autonómia maga a megoldásokat jobban meg tudná találni, mint esetleg azok a szanáló közegek, akiket erre a célra kiküldenek. Tudom, hogy a mélyen t. belügyminiszter úr nem felelős ebben a kérdésben, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Abszolút felelős vagyok!) abban a tekintetben, ami az 1Ô34 : XVIII. tcikk létrejöttét illeti (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Azért nem!) és ami annak az elgondolását illeti. Csak egyetlenegy dologra utalok, igen t. belügyminiszter úr: még egyetlenegy városnál sem tettek annyi kísérletet, mint Budapest székesfővárosnál: 1920 óta csekély négy törvénnyel próbálták a székesfővárosnak (Zaj a baloldalon.) adminisztrációját és autonóm jogkörét mindannyiszor bizonyos mértékben megnyirbálni. Méltóztassék megengedni, igen t. belügyminiszter úr, ha összehasonlítom a főváros háztartását az állam háztartásával, akkor meg kell állapítanom, hogy a székesfőváros annak ellenére, hogy jövedelmei nemcsak, hogy csökkentek állandóan a gazdasági helyzet rosszabbodása következtében, de még az államhatalom bizonyos bevételeket is elvont tőle, fokozott mértékben tudott eleget tenni kötelezettségeinek úgy szociális, mint közigazgatási téren. (Éber Antal: Téves beállítás!) Nagyon jól tudom, hogy éppen Éber Antal t képviselőtársamnak nagyon fájnak azok az intézkedések,, amelyeket a főváros a maga részérő] foganatosított, különösen kulturális tekintetben, mert mindig kifogásolta, hogy sok a tanító, hogy sokat költünk ezekre a célokra. Méltóztassék megengedni, nekünk erre is szükségünk van, ha, azt akarjuk, hogy necsak lelketlen kimunkálói legyenek a nagytőkének, hanem áldozatkész katonáink is, akik a közérdekért bármikor a legmesszebbmenő áldozatokra is kaphatók lesznek. Azért vagyok bátor ezt hangsúlyozni, mert tudom, hogy a legközelebbi betekben iüe fog kerülni az 1934 : Xviil. te. kapcsán a kivételes jogkörrel feirunázott főpolgármester jelentése a szanálásra vonatkozólag, üirre az időpontra tartom fenn a kritika jogát, hogy erről a kérdésről nyilatkozzam és beszélhessek. (Petrovácz Gyula: Érdekes ülések lesznek! — Vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Nagyon érdekes lesz!) A belügyminiszter úr fog ebből a szanálási törvényből a legtöbbet tanulni és be fogja látni, hogy elődei ebben a kérdésben helytelen módon jártak el. A magam részéről csak azt akarom leszögezni ebben az egész kérdésben, (Zaj a balközépen) hogy volt itt már annyi vizsgálat, hogy a számát nem is tudjuk és hggy ennek konzekvenciája csak az lehet, hogy hagvjuk a fővárost dolgozni a maga munkakörében. Méltóztassék azokat a vizsgálatokat inkább helyenként és időnként eszközölni, ez ellen az autonómiának soha kifogása nem lesz, de méltóztassék megengedni, hogy a közület dolgozzon a saját háztartásának rendbehozása és rendbentartása érdekében. (Ügy van! a baloldalon.) Mert mi vagyunk az egyetlen közület, magával az állammal szemben is, akik a külföldi hitelezők iránti kötelezettségeinknek eleget teszünk. A főváros ma is ki tud hasítani bizonyos összegeket a régi adósságok törlesztésére és vállalja azokat a konzekvenciákat, amelyek ebből az adósságcsinálásból az autonómiára haramiának, anélkül, hogy őt azért bárminemű felelősség is terhelte volna. Egészen más azonban a felfogásom az államosítás tekintetében a közegészségügy terén. Ha az ember végignézi az 1876 : XIV. te. létrejövetele óta többízben megtartott ankéteket és megbeszéléseket, amelyeket hivatalos és hivatásos szakemberekkel tartottak a mindenkori kormányzatok, akkor azt látja, hogy mindig módot adtak arra, hogy minden oldalról meg-
