Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

158 Az országgyűlés képviselőházának . eredményekkel járjon és hogy működésük révén minél több idegen jöjjön Budapestre. Az idegenforgalom központjába tehát Bu­dapest fürdővárost, illetőleg fürdőügyünket kell állítani. Ebben az irányban igen jó úton haladunk, de kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék tovább menni ezen az úton. • Ezzel kapcsolatban mindjárt rámutatok egy másik igen nagy problémára ós ez a fürdőkutatás problémája. Nincs az egész vilá­gon még megközelítőleg sem egyetlen olyan világváros, mint Budapest, amelynek annyi gyógyforrása, annyi gyógyfürdője volna. A fürdőkutatás elsősorban a főváros feladat­körébe tartoznék, nagyon jól tudom azonban, hogy a főváros nem tudja megoldani ezt a' kérdést, ha a t. belügyi kormányzat nem siet a segítségére. Már pedig ezeket a gyógyha­tású vizeket ki kell használunk. Se szeri, se száma azoknak a gyógyvizeknek és gyógyfor­rásoknak, amelyek ma a Dunába ömlenek, amelyek szabadon elfolynak és nem használ­tatnak ki. A reuma gyógykezelése terén egyik forrásunk megbecsülhetetlen kincs és ennek vize ma a Dunába folyik. Hogy egy forrásra mutassak rá, itt van pl. a Juventus­forrás. A mélyen t. belügyminiszter úr refe­rensei útján ismeri ennek a forrásnak hatal­mas radioaktivitását, amely vetekedik az egész világ hasonló forrásaival, vetekedik Gas­tein gyógyhatásával ós még mindig nincs mó­dunkban, még mindig nem tudjuk a Rudas­fürdőnél ezeket a gyógyforrásokat kellőkép­pen kihasználni. Pedig ez nemcsak a város érdeke, hanem országos érdek is, mert hiszen enélkül hiába csinálunk mi fürdőpropagandát, amely fürdőpropaganda ma már odafejlődhe­tik, mélyen t. belügyminiszter úr, hogy a kö­zeljövőben nem lesz kellő számú férőhelyünk az esztendő bizonyos hónapjaiban, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Már ma sincs!) Nagyon kérem tehát az igen t. bel­ügyminiszter urat, hogy ezekkel az új problé­mákkal méltóztassék foglalkozni és méltóztas­sék lehetővé tenni a főváros és az állam kap­csolatával, hogy a fürdőkórház végre már ál­líttassák fel. A mi kórházaink ugyanis tele vannak betegekkel, igen nagy számban, igen nagy százalékban reumatikus betegekkel és egyrészt ezeket a betegeket fürdőkórház hiá­nyában nem tudjuk olyan helyen elhelyezni, ahol a gyógyulási folyamat gyorsabb lenne, másrészt pedig a mai helyzetben ezek a bete­gek betegségük hosszú időtartamánál fogva nagyon igénybe veszik a kórházak ágyait, — úgyszólván felesleges módon — amely ágya­kat pedig sokkal eredményesebben tudnánk kihasználni más betegeknek azokban való el­helyezésével. T. Ház! Még rá kell mutatnom egy kér­désre és kérnem kell a belügyminiszter urat egy tudományos kutató-intézet felállítása te­kintetében is, amelyet^ ezzel a reuma-kórházzal kapcsolatban lehetne létesíteni és amely kutató­intézetben az előbb említett gyógytényezők gyógyítóerejét és a betegeken elért gyógyha­tást tudományosan lehetne feldolgozni. Ezek mind olyan intézkedések lennének, amelyek­nek a közeljövőben feltétlenül meglesz majd a maguk gyümölcse. Mert hiszen, ha a külföl­diek 'ma is ezrével jönnek ide, nagyrészt a gyógyhelyi bizottság útján, de el kell ismerni, hogy az Ibusz. útján és a székesfőváros ide­genforgalmi intézményei útján is, mennyivel inkább jönnének akkor, ha mindezek az intéz­mények már fel volnának állítva. 34. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. Fel kell hívnom az igen t. belügyminiszter úr figyelmét egy egészen különleges gyógy­rendszerre éspedig a gyümölcskúrák rendsze­resítésére. A magyar gyümölcs világhírű, a magyar gyümölcsöt fel lehet használni beteg­ségek gyógyítására, a magyar gyümölcs al­kalmas arra, íhogy gyümölcskúrák bevezetésé­vel hozzájáruljon a betegek Budapesten tar­tózkodása időtartamának kitolásához, így tehát ezáltal a fürdőszezont, illetőleg a gyógykezelési szezont is meg tudnánk hosszabbítani, ezzel idegenforgalmi mérlegünkben is nagyon nagy eredményeket tudnánk felmutatni és ezzel a kérdéssel kapcsolatban olyan speciális gyógy­hatású intézményt is létesíthetnénk, aminő az egész világon sehol sincs. Ezeknek a gyümölcs­kúráknak bevezetésével kapcsolatban arra ké­rem az igen t. belügyminiszter urat, hogy a földmívelésügyi miniszter úrral karöltve mél­tóztasssék talán ismertető füzeteket kiadni és ebben a kérdésben olyan propagandát foly­tatni, amely Budapest fürdőváros propagálá­sát nagyon eredményesen szolgálhatja. T. Ház! Ma már azonban majdnem oda ér­keztünk el, hogy különösen a nyári hónapok­ban és június hónapban — hála Istennek — az idegenek olyan tömege látogatja Budapest székesfővárost, hogy az idegenek befogadására alig tudunk kellő férőhellyel rendelkezni. Fel­hívom a t. belügyminiszter úr figyelmét, mél­tóztassék meggondolni, vájjon ez milyen úton volna lehetséges, mert igaz, hogy a főváros­nak nem az a feladata, hogy szállodákat épít­sen, mégis idegenforgalmi szempontból, az idegenek gyógykezelése szempontjából rendkí j vül fontos volna, ha ilyen gyógyszállodákat létesítenének alkalmas helyeken. Nem mon­dom, hogy az állam építsen, de a belügymi­niszter úrnak, mint akihez a fürdőügyek tar­toznak, mégis felhívom a figyelmét erre és kérem, méltóztassék ezzel a kérdéssel foglal­kozni, mert igen sok olyan idegen van, aki azért jön Budapestre, mert beteg, aki nem mu­latni, nem táncolni, nem szórakozni akar, ha­nem nyugodtan akar pihenni egy olyan szál-' lodában, ahol az ő betegségéből^ — ha hosszabb idő után is — ki tudják gyógyítani. Még egy kérdés van, amelyet a belügymi­niszter úrhoz kell intéznem és pedig az, hogy méltóztassék Budapest levegöjének--problemá­jával is foglalkozni. Nagyon jól tudjuk pél­dául a,zt, hogy az óbudai gyárak füstje a Mar­gitsziget felé és a Lukácsfürdő felé özönlik. Nagyon szeretném, ha az igen t. belügyminisz­ter úr az ő közegészségügyi közegeivel ott, ahol szükséges, úgynevezett levegőpróbákat venne, nemcsak ezeken a helyeken, hanem magán a Dunán is, mert ott hajók járnak s az^ idegenek­nek, akik a dunaparti elsőrendű szállodákban laknak, igazán nem. kellemes, ha a hajókémé­nyek okádják a füstöt, hiszen ők pihenni jön­nek ide és gyógykezeltetni kívánják magukat. Mélyen t. Ház! Ezek azok a kérdések, ame­lyekre a belügyminiszter úr szíves figyelmét a fürdőüggyel kapcsolatban bátor voltam fel hívni. Most egy másik kérdésre óhajtok röviden rátérni, mert nagyon kevés az időm, ez pedig a budapesti Vöröskereszt Egyletnek, mint szo­ciális intézménynek a működése. Meg kell álla­pítanom, hogy ez az intézmény, nemcsak ki­fogástalanul működik, hanem mindazoknak a szociális és kulturális intézményeknek, amelyek az ő segítségére rászorulnak, mindenkor a leg­messzebbmenőleg rendelkezésére is áll és ered-

Next

/
Oldalképek
Tartalom