Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházának 134-, ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 159 menyes ikutató és segélyező munkát végez. Ha kifogásom van, akkor ez csak az lehet, hogy az, az összeg, amely ennek a nagyszerűen vezetett intézménynek rendelkezésére áll, rendkívül kevés s ezért kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy ezt az összeget, amely a nyári hónapokban havi 3000 pengő, a tavaszi és őszi hónapokban 4000 pengő, s a téli négy hónapon át 6000 pengő, méltóztassék felemelni. Nagyon jól tudom, hogy a, költségvetésbe ma ilyen tételt nem lehet heállítani, de azt hiszem, az igen t. belügyminiszter úr meg fogja a módot találni arra, hogy különösen ezekben a súlyos és nehéz időkben ezt az összeget legalább havi 10.000 pengőre felemelje, annál is inkább, mert hiszen ennek az összegnek felemelésével — mivel a Vöröskereszt intézményének hatáskörét méltóztatnék ezzel kiterjeszteni — a belügyminisztérium munkaköre is rendkívül leegyszerűsödnék. Annakidején, amikor a népjóléti minisztérium fennállott és előadója voltam ennek a javaslatnak, említettem, hogy a népjóléti minisztériumnál sem volt helyes az, hogy ezekkel a kis szegénysegélyezési ügyekkel — amelyekkel mi is kénytelenek vagyunk nem egyszer az igen t. miniszter úrhoz fordulni, mert olyan nagy a nyomor — foglalkoztak és most sem helyes, nem célravezető, illetőleg nem gyorsan célravezető, ha a minisztérium magasrangú tisztviselői ilyen kis szegénysególyezésekkel foglalkoznak. Vagy megvan a bizalom egy ilyen intézmény iránt, mint a Vöröskereszt, vagy nincs meg. Ha ez a bizalom megvan, akkor természetes dolog, hogy erre az intézményre rá lehet bízni annak az öszszegnek igazságos szétosztását, amely összeg felett a miniszter úr jóvoltából ez az intézmény rendelkezik. Természetesen nem azt mondom, hogy az legyen, ami a múltban volt. Viszont most már túlzásba mennek, amikor azt mondják, hogy a belügyminiszter úrhoz jutó segélyezési ügyeket, amelyeket le méltóztatik adni, a Vöröskereszt ebből az összegből ne fedezze. Ne legyenk azonban olyan nagyok a belügyminisztériumhoz fordulók igényei, hogy azok messze túlhaladják azt az összeget, amelyet a belügyi kormányzat a Vöröskeresztnek rendelkezésére bocsát. À Vöröskereszt messzemenőleg teljesíti a maga kötelességét, szinte hivatásszerűen teljesíti, mert hiszen hatósági, társadalmi, egyházközségi és egyéb alakulatoknak anyagilag, erkölcsi vonatkozásban is és egészségügyi kutatások tekintetében is annyira segítségükre van, amennyire az nem is volna feladata. Kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy a Vöröskereszt működésót méltóztassék megkönnyíteni azzal, hogy a segélyezések ügye ne menjen keresztül annyi kézen, de mindenesetre hagyassék meg az a rendszer, amelyet a belügyminiszter úr kíván, hogy a Vöröskereszt a segélyezetteket mindenkor vizsgálja felül, körülményeiket kutassa ki

; hogy az illetők valóban ráutaltak-e? Ennek óriási előnye az, hogy az ilyen helyszínen való nyomozások útján nem arra alkalmatlanok jutnak segélyhez, a mostani rossz gazdasági viszonyok között, másrészt elkerülhető az, hogy a helyzettel visszaélő nem egyszer kétszeres vagy többszörös ellátásra tesz szert. Ezek után legyen szabad a rendőrség kérdésével foglalkoznom. A rendőrség iránt a legmesszebbmenő elismerésnek kell kifejezést adnom. Mert amennyire igaz az, hogy az országban a rendet a katonaság tartja fenn, — nem beszélek a szociális intézkedésekről és a megélhetés biztosításáról,, amelyek a rendnek mindig fundamentumai — annyira igaz, hogy Budapest székesfővárosban a rendet a rendőrség nemcsak fenntartja, hanem mintaszerűen is tartja fenn. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék a rendőrlegénységnek és a tisztikarnak ás jobb 'megélhetéséről gondoskodna. Nincsen időm, igen t. Ház, hogy ezzel a kérdéssel részleteiben is foglalkozzam, de ez felesleges is, hogy a belügyminiszter úrnak, aki itt van, elmondjam,, mik a rendőrlegénység és a tisztikar óhajai és kívánságai. Csak apellálok a belügyminiszter úrra abban az irányban, méltóztassék a rendőrség érdekében mindent megtenni, ami csak lehetséges, mert ez a kar érdemes a támogatásra, és mert ez a kar kötelességét csak úgy tudja még eredményesebben teljesíteni, ha nincsenek anyagi gondjai és a megélhetése, legalább is szerény megélhetése biztosítva van. A főváros kérdésével is kell röviden foglalkoznom, noha kevés az időm. En elhdbázottnak tartottam a fővárosi törvényt ^ annakidején, amikor itt a Háziban hosszú időn át éjjelnappal tárgyaltuk a javaslatot és állást foglaltunk a régi fővárosi törvénnyel szemben. Arra kérem az igen t. miniszter urat, '* mélj tóztassék egy új törvényjavaslatot a Ház elé terjeszteni a fővárosi törvény tekintetében. A mai törvény megbukott. A volt belügyminiszter úr éppen velem szemben azt mondotta, hogy a főváros deficitje 30—40 millió pengő. Ezzel szemben én azt mondottam, hogy nincs annyi. (Zaj a jobboldalon.) Ma imtár nincs. Es nekünk volt igazunk. A fővárost nem volt szükséges szanálni, mert a főváros önkormányzata megtalálta volna a módot arra, hogy a fővárost szanálja. Mi, akik az ellenőrző bizottság tagjai vagyunk, ezt nagyon jól tudjuk. Mert a főváros önkormányzata... Elnök: Kérem a képviselő urat,, méltóztassék beszédét befejezni., Homonnay Tivadar: Azonnal befejezem. A főváros önkormányzata ezt a munkát elvégezte. Minthogy azonban a törvény meghozatott, nekünk ós a főváros közönségének csak egy vigaszunk van, az, hogy a székesfőváros főpolgármestere, polgármestere, tanácsnokai és a pártok pártárnyalatra való tekintet nélkül teljes 'harimioniában voltak mindenkor az autonómiának, sajnos, e törvény keretén belül való megvédésében. Kérem a belügyminiszter urat,^ hogy amint minden elődje hozott egy új törvényjavaslatot vagy módosítást, a belügyminiszter úr is hozzon egy javaslatot, de olyat, amely az autonómia kiterjesztését foglalja magában és amely úgy a belügyminiszter úrnak, mint a főváros közönségének örömére fog szolgálni., (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következikl Esztergályos János jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Ház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, méltóztassanak megengedni, hogy beszédemet a holnapi ülésen mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. T. Ház! A napirend tárgyalására szánt idő letelt. Előterjesztést teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülését a Ház holnap, 26-án, délután 4 órakor tartsa s annak napirendjére tűzze ki az 1936/37. évi állami költségvetés 21*