Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházának ISA. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 157 A másik előttem szólott, Péchy t. képviselőtársam — őszintén meg kell mondani — nagyszerű beszédet mondott. Képviselőtársammal teljes egészében megegyezem mindazokban a kérdésekben, amelyeket ő például a munkaalkalmak szétosztása terén volt szíves felemlíteni, amikor kérte és sürgette a belügyminiszter urat, hogy az ő tárcája keretén belül és azon kívül is hasson oda, hogy ezeket a közmunkákat, állami munkákat az ország területén igazságosan osszák szét és mindenhova jusson egy, kevés, ha már sok nem jut. Ne történjék meg az, hogy egyes ih-elyeken relatíve — ismétlem — aránylag igen sok, máshol pedig kevés a munka. A szétosztás körül méltóztassanak tehát igazságosabb mértéket alkalmazni. De legyen szabad az igen t. belügyminiszter úr figyelmét ezzel a kérdéssel kapcsolatban egy hasonló jellegű kérdésre felhívnom. Nagyon meggondolandó volna, igen t. belügyminiszter úr, a,z, hogy például Budapestet ne özönöljék el — éppen az igazságos munkaszétosztás elvének épségben tartása érdekében — azok a nagyon messzi vidékről jövők, különösen a téli Ínséges időkben, akik elveszik az itteni szegény munkanélküliek elől a segélyezésre r fordítandó összegeknek jelentékeny százalékát, amelyeket például a főváros vagy akár az állam, a belügyminiszter úr — majd később mutatok rá — a Vörös Kereszt útján Budapest székesfőváros szegényeinek, nincstelenjeinek felsegélyezésére óhajt fordítani., Péchy t. képviselőtársamnak: azzal a megállapításával is teljesen egyetértek, hogy a mi közigazgatásunk igazán hivatása magaslatán 411 s ha itt-ott vannak is kifogások választások idején, ez nem a közigazgatási tisztikar rovására írand*ó, hanem egészen máshol kell keresni etekintetben a hibát; semmi szín alatt abban, hogy az a, közigazgatási tisztviselő ne teljesítenél tisztességesen, becsületesen feladatát, ha önmagától teljesíthetné, amikor is a törvényekkel szemben mindenkor kellő tiszteletet tanúsítva azokat igazságosan hajtaná végre. En az igen t. belügyminiszter úr szíves figyelmét egy másirányú kérdésre óhajtom most felhívni. Az 1929 :XVI. te. a magyarországi fürdőügyek intézését a belügyminisztérium hatáskörébe utalja. A fürdőügy jelentőségében rendkívül nagy. Öriási haladást látunk ezen a téren és azt hiszem, hogy ha a belügyi kormányzat továbbra is azon az úton halad, hogy ezeket a magyarországi gyógyforrásokat és a gyógyforrások helyéin levő fürdőket úgy nemzetgazdasági, mint idegenforgalmi szempontból gyümölcsözőkké tegye, akkor a belügyminiszter úr továbbra is helyes úton fog haladni és még nagyobb eredményeket tuíl elérni, imint aimiekkorákat eddig is elért. Az 1929:XVI. te. kerettörvény volt, amely vonatkozott a magyarországi gyógyforrásokra és a források helyén levő gyógyhelyi fürdőtelepekre, azonban kivette a törvény hatálya alól a balatonvidéki fürdőket és kivette Budapest székesfőváros .forrásait, illetőleg Budapest székesfővárost, mint fürdővárost. Hat esztendei várakozás után az igen t. kormányzat előbb egy rendelettel, majd később az 1934:XIV. teke! Budapestre és a Balatonra vonatkozólag is ugyanazokat az intézkedéseket, sőt talán még jobbakat léptetett életbe, mint amilyeneket az 1929 :XVI. te., az ország többi fürdővárosaira nézve alkotott. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII, Az akkori kormányzat életrehívta az úgynevezett gyógyhelyi bizottságot. A gyógyhelyi bizottság mellett és ellen igen sok oldalról történtek bizonyos kritikák. En a magam részéről azok miellé sorakozom, akik a gyógyhelyi bizottság működését egészében méltányolják és azok közé (tartozom, mint a gyógyhelyig bizottság tagja, — nem mint fővárosi törvényhatósági bizottsági tag, hanem, mint az Országos Fürdő- és Forrásügyi Bizottság gazdasági osztályának elnöke — akik állandó figyelemmel kísérhetik,, hogy úgy mondjam, hivatalból ennek működését és azt látom, hogy bármennyire is gyermekcipőkben jár, az elmúlt egy vagy másfél év alatt olyan eredményeket ' mutatott fel, amelyek mindenesetre tiszteletreméltóak. Ezt erről az oldalról is objektíve meg kell állapítanom. Csak helyeselni tudom, hogy a belügyminiszter úr ebben a kérdésben annyira rajta tartja a szemét a gyógyhelyi bizottság működésén. Ha kritikával méltóztatik is nézni, méltóztatik látni, hogy a gyógyhelyi bizottság a miniszter úr elgondolása szerint akarja Budapest fürdő vár est kiépíteni. Helyeslem azt, hogy mint egy sui generis szervet létesítette a belügyminiszter úr ezt a gyógyhelyi bizottságot és politikától mentes bizottságot kreált. Még &gy helyes intézkedése van az igen t. belügyi kormányzatnak és pedig az, hogy a belügyminiszter úr legmesszebbmenő ellenőrzésével egy úgy az állami» mint a városi költségvetéstől teljesen független szervet állított föl, amely saját költségvetéssel rendelkezik. Most már az a kérdés, hogy vájjon, egy iyen irányú működés helyes-e vagy sem. Az előbb voltam már bátor említeni, hogy a gyógyhelyi bizottságnak a működése helyes. Nem akarom az egyéb idegenforgalmi szerveket, amelyek a kereskedelmi tárca hatáskörébe tartoznak, itt szintén felemlíteni, nem is akarok ezeknek a dolgaival foglalkozni, de mivel a fürdőügy ennek a tárcának keretébe tartozik, azt mégis meg kell állapítanom,, hogy ezeknek a koordinált szerveknek — legyenek azok városi, önkormányzati vagy állami szervek, amelyek különben mind hivatásuknak a magaslatán állanak — az együttműködésétől idegenforgalmi téren, illetőleg az idegenforgalom szempontjából még nagyon sokat várhar tunk. Az idegenforgalom fellendülésének szinte a gerincét kell, hogy képezze Budapest fürdőváros további kiépítése, illetőleg Budapestnek mint fürdővárosnak a r felfedezése. Az eredmények ezen a téren igazán nagyok,, Budapest fürdővárost már ismerik egész Európában, sőt azt mondhatnám, az egész világon kezdik megismerni., Márpedig hogy ez mit jelent a nemzetnek gazdasági szempontból és mit magának a fővárosnak, azt nem kell itt bővebben ecsetelnem, különösen nem a belügyminiszter úr előtt, akinek ez az ügy és ez a kérdés a tárcája körébe tartozik. Ezt látom a belügyminiszter úr támogatásából és remélem, hogy a 'belügyminiszter úr a közeljövőben még tovább kíván menni ezen a téren. Ma Budapestet mint fürdővárost a világ minden részéről felkeresik,, a nagy idegenforgalmi irodák is hirdetik, mint pl. a Cook-iroda és más hatalmas angol irodák is, és pedig így: Budapest-Spa, tehát Budapest fürdőváros. Igen jelentős dolog, hogy idáig eljutottunk és én csak azt kívánom, — nem kívánok eltérni a tárgytól — hogy ezeknek a különböző szerveknek az együttműködése minél nagyobb 21