Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

152 Az országgyűlés képviselőházának Esztergályos János jegyző: Péchy László! Péchy László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A t. előttem szólott képviselőtársam meg fogja engedni, hogy beszédével részletesebben ne foglalkozzam, három oknál fogva. Az egyik ok az, hogy úgy .a közegészségügy bírálatánál, r mint a rendőrség bírálatánál olyan objektív megállapításokat tett, amelyeket teljesen magamévá tudok tenni; a másik ok ,az, hogy olyan terrénumokon mozgott, mint például a székesfőváros autonómiája, hogy a feleletet — azt hiszem — nálam kompetensebb képviselőtársaim fogják megadni, a harmadik ok pedig az, hogy olyan politikai kérdéseket intézett az igen t. belügyminiszter úrhoz, amely politikai kérdésekre való válaszadásra egyedül a miniszter úr hivatott. Nekem, aki közel három és fél évtizedet töltöttem el a közigazgatási pályán, — és mondhatom, hogy hivatali működésem alatt mindig meleg szeretettel viseltettem hivatásom és az igazgatásomra bízott lakosság iránt — csak őszinte örömömre szolgál, hogy olyan költségvetési javaslatot és olyan intézkedéseket látok a belügyi kormányzat részéről, amelyek alkalmasak egyrészt a közigazgatási tisztviselői kar továbbképzésére és nevelésére, másrészt a lakosság szociális és közegészségügyi érdekeinek megfelelő szolgálatára, továbbá a vagyoni, személyi és közbiztonság biztosítására. A jó közigazgatásnak három előfeltételét állapíthatom meg. Az egyik egy széles látókörű, intakt, erkölcsileg és anyagilag független, szigorral párosultan igazságos tisztviselői kar, amely valóságos atyja az igazgatására bízott lakosságnak, türelmes meghallgatója panaszainak, orvoslója bajainak, amely a törvényt magát igyekszik az élettel összeegyeztetni. (XJgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Helyeslés a baloldalon.) Métóztassék megengedni azt a megjegyzésemet, hogy a mi népünk^ egy ilyen közigazgatásra igazán rá is szolgál, mert valóban elismerésre r

é# bámulatra méltó ^ az a fegyelem, az a türelem és az a nélkülözést elviselni tudás, amelyet tanúsított a legutóbbi nehéz gazdasági viszonyok között. (Ügy ván! Ügy van!) Es ahol ilyen a közigazgatás, ott merem állítani, hogy a sokszor anynyira szükséges befolyás nem az erőszaknak és nem a terrornak következménye, mint ahogyan a t. túloldal néha (Felkiáltások jobbfelöl: Mindig!) azt állítani szokta, hanem annak a patriarkális viszonynak, amely kifejlődik a közigazgatási tisztviselő és az igazgatására bízott lakosság között. A másik előfeltétel olyan törvények alkotása és olyan rendeletek kibocsátása, amelyek alkalmasak a közigazgatási tisztviselői kar továbbképzésére, f nevelésére, a lakosság szociális, kulturális és egészségügyi követelményeinek megfelelő szolgálatára, és végül a harmadik: szükség esetén a belső rendnek a legteljesebb szigorral és eréllyel való biztosítása. Szükséges a belső rend biztosítása jxemcsak a saját ; 'magunk nyugalma szempontjából, de szükséges azért, mert a belső rend emeli tekintélyünket és becsületünket a külföld előtt. (Ügy van! Ügy van!) Büszkén hivatkozhatunk rá, hogy a belső rend nálunk talán nagyobb, mint a kontinens bármely államában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Becsüljük ezt meg,^ t. Ház, s ezért mindenkinek, aki a néppel érintkezik és elsősorban nekünk, törvényhozóknak, — üljünk bármelyik 13 U. ülése 1936 május 25:

ên, hétfőn. oldalán a Háznak — kötelességünk, hogy kicsinyes párt- és személyi tekintetekből demagógiával, hiú ábrándképek keltésével és ábrándképek festésével ne mételyezzük meg a közhangulatot és ezáltal ne veszélyeztessük ezt a belső rendet. (Élénk taps a jobboldalon és a középen.) Ha az igen t. miniszter úrnak rövid miniszterségét nézem, teljes objektivitással merem azt állítani, hogy a miniszter úrnak nemcsak az érzéke van meg e problémák iránt, de megvan nála a jószándék és az ezek megvalósítására irányuló törekvés is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Legalább is erről tanúskodtak eddig előterjesztett törvényjavaslatai, az eddig tett intézkedései, és erről tanúskodik a most előttünk fekvő költségvetés is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha a tett intézkedéseiről szólok, igazán különös örömömre szolgál a közigazgatási továbbképző tanfolyam felállítása, illetőleg annak újra életrekeltése, mert azt látom, hogy ez előnyösen fogja éreztetni jótékony hatását a közigazgatási tisztviselői karunkra, — amelyről különben eddig is csak a legteljesebb elismeréssel nyilatkozhatunk — mert szélesebbé fogja tenni látókörét, fogékonyabbá fogja tenni a haladó kor eszméi iránt s ezáltal előmozdítója lesz a miniszter úrnak ez az intézkedése egy még jobb és modernebb közigazgatásnak, amely nemcsak a körülöttünk levő elmaradottabb államok közigazgatását fogja fokozottabb mértékben felülmúlni, de vetekedni fog a legmodernebb államok közigazgatásával is. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Ház! A belső rend mellett közigazgatásunk kulturális fölénye az a másik erős és hatalmas fegyver a kezünkben, amely alkalmas igazságunk kivívására és nagy nemzeti céljaink megvalósítására. (Taps a jobboldalon és a középen.) És ha az előttünk fekvő költségvetést nézem, az teljes mértékben reálisnak mondható, mert szigorúan szem előtt tartja a takarékosságot s a személyi kiadásoknál mindenütt csökkentést visz keresztül. Igaz ugyan, hogy a dologi kiadásoknál a múlt évi költségvetéssel szemben körülbelül 1,800.000 pengővel többet irányoz elő, de ezek a többletkiadások olyan célokat szolgálnak, amely célok szolgálata nemzeti érdek. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) Éppen azért azt hiszem, hogy a t. Ház minden oldalról megnyugvással veszi ezeket a többletkiadásokat és örömmel szavazza is meg azokat. Ha nézem akár a vármegyei • s a városi tisztifőorvosok és orvosok államosításával járó kiadásokat, akár az orvosok • továbbképzését, az orvosi intézmények létesítését, az ápolónőés bábaképzést, a fertőző és nemi betegségek meggátlását, akár á községek ivóvízzel való ellátására szolgáló többletkiadásokat, vagy a gyermekvédelemre, avagy a háború károsultjainak az elemi csapások és a rossz gazdasági viszonyok által szenvedetteknek támogatására felvett kiadásokat, ezek a kiadások mind közegészségügyünk fejlesztését szolgálják, a közjótékonyság gyakorlását mozdítják elő és a gyermekvédelem intenzívebb felkarolását célozzák, tehát olyan nemzeti érdekeket szolgálnak, amelyek szolgálata igazán elsőrangú kötelesség. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, hogy ha valamit a költségvetésnél kifogásolhatok, az csak egy lehet, hogy az ezekre a célokra beállított összegek cseké-