Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-134
146 Az országgyűlés képviselőházának 13A. ülése 1936 május 25Aén, hétfőn. bereknél a gyermekek száma rendszerint igen nagy, nem ritkán 8—10, akik közül, amelyiknek sikerül is elérnie a felnőtt kort, satnya e/gyeddé lesz, f s ezen az úton az ia szomorú jövő nézne elénk, thogy egész nemzedékek degenerálódnak. A szociális előfeltételek megalapozása, amely a gazdasági válság enyhülése nélkül alig remélhető, meghaladja a belügyi igazgatás hivatását, nem is tartozik a belügyi igazgatás körébe, maga a gyógyítás, a nyomorenyhítő akció, stb. mind csak tüneti kezelés, de nem a baj 1 ' okozójának a megszüntetése. Kétségtelen azonban, hogy ezen a téren ezekkel is sok bajt lehet enyhíteni, és mindenesetre örvendetes jelenség, a pauperdzmus szempontjából is az, hogy ezekben a kérdésekben ilyen örvendetes előhaladás mutatkozik. Igen t. Ház! Az előbb említettem az inségenyhítő akciót, amely a költségvetésnek is egy tételét képezi, és szükség esetén az összeg még rendkívüli hitelből is emeltetik, s amelynek lebonyolítása ma már jórészben a belügyi tárca hatáskörébe tartozik. Sajnos körülmény, hogy az előbb vázolt okokból e tétel a költségvetésben már kezd állandósulni. Sok gondolat felvetődött már a közvéleményben, elsősorban itt a Házban is ennek az akciónak minél reálisabb, minél inkább célhoz vezető intézményes megszervezésére, amely gondolatok megfontolás tárgyává tétetvén, a jövőben bizonyára konkrét formákat öltve jelennek meg a belügyminiszter úr intézkedéseiben. Mindenesetre szükséges lesz az ellátásra szorulóknak a kategorizálása, nemkülönben az önhibájukon kívül munkához nem jutók részére a munkaalkalmaknak intézményes megszervezése is. E felvetődött gondolatokat itt bővebben fejtegetni nem kívánom, csak mint a jövőnek egy kérdését említettem meg, de szükségesnek tartom kiemelni azt, hogy azon közmegelégedés alapján, mely az inségakció ezévi fedezetének az arányos és igazságos felhasználása nyomán a közvéleményben megnyilvánult, a költségvetésnek e pontjánál is meg kell találnunk az adminisztrációnak egy kiemelkedő tényét. Miként az előbb említettem, a rossz gazdasági helyzetnek egészségügyi vonatkozásban mutatkoznak legkirívóbban a szociális hátrányai, amelyeken a jövő megoldásra váló feladatai között első helyen kell segíteni. Legelsősorban ilyennek említem meg a szegény emberek kórházi ápolásának a kérdését. Ma etekintetben a helyzet az, hogy csak a teljesen vagyontalan ember kaphat olyan szegénységi bizonyítványt, amelynek alapján az ápolási költségeit az Országos Betegápolási Alap viseli, míg ha a legkisebb értékű ingatlannal rendelkezik is, nemcsak ő, de a fel- vagy lemenő egyenes ági hozzátartozója már tartozik viselni a kórházi költségeket, azt az ingatlan vagyonkára bekebelezik és legkésőbb a tulajdonváltozáskor a követelést érvényesítik is. Ennek természetes következménye az, hogy egy néhány hétig tartó kórházi ápolása valamelyik családtagnak — nem is beszélve az elmebetegeknek hosszú ideig tartó ápolásáról — az illetők vagyonát teljesen felemészti, egy ilyen kórházi ápolás után az illető esetleg hosszú éveken keresztül gyűjtött vagyonát teljesen elveszti. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennek másik következménye az, hogy az ilyen egyének azután rendszerint tartózkodnak akár saját magukat, akár hozzátartozóikat kórházban ápoltatni. El kell azonban mindjárt ismernem, hogy a hatóságok a fennálló jogszabályok keretein belül rendkívül méltányosan kezelik ezt a kérdést, de még az ilyen belátó és méltányos eljárás mellett is nap-nap után mutatkoznak kirívó esetek, ami azt bizonyítja, hogy eme békeviszonyokra készült törvényes rendelkezések a mai gazdasági viszonyok között tovább fenn nem tarthatók és módosításra szorulnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A belügyminiszter úr e költségvetésben is tekintélyes összeget,_ 10,393.000 pengőt irányzott elő erre a célra; sajnos, ez az adott viszonyok mellett nem teszi lehetővé az ápolási .keretek jelentős kiterjesztését. A magam részéről is tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, hogy méltóztassék a jövő egészségügyi politikájának a tengelyévé tenni ezt a kérdést — hiszen tudom, hogy a belügyminiszter úr ezzel a kérdéssel foglalkozik is — olyan intézkedés inaugurálásával, amely enyhíti ezt a helyzetet, hogy egy magasabb vagyoni értékhatár állapíttassák meg a fizetésre kötelezhetőség szempontjából. Olyan fontosnak tartom ezt a kérdést az óriási szegénységgel viaskodó lakosság szempontjából, hogy e kérdésnek megoldását még a tárca kiadásainak tekintélyesebb emelésével is megvalósítandónak vélem. (Helyeslés a jobboldalon.) Figyelembe veendő az is, hogy az ilyen követelések amúgyis immobil jövedelmet jelentenek a kórházak számára, hiszen ezek vagy egyáltalában nem, vagy csak részben és csak t később, évek múlva folynak be. Ennek azután káros következménye az, hogy maguk a kórházak is igen sok esetben igyekeznek az ilyen betegeik felvétele elől, amennyire lehet, kitérni. Itt állanak, igen t. Képviselőház, mint a jövő intézkedésre váró súlyos és fontos kérdései: a szegényügy végleges és gyökeres rendezése, az erkölcsrendészet kérdése és ennek megreformálása, a, prostitúció újabb szabályozása, amelyekre vonatkozólag értesülésem szerint már folynak az előkészítő munkálatok a belügyminisztériumban, és úgy hiszem, nincs messze az az idő, amikor az ezekre vonatkozó javaslatokkal módjában lesz a, t, képviselőháznak foglalkozhatni. A múlt évi költségvetési beszédemben kitértem, mint közóhajra, a hatósági orvosi kar képesítési színvonalának emelésére. Amint már a mostani beszédem elején megemlítettem, ez a kérdés nem egészen egy év letelte alatt generálisan rendeztetett az itt nemrtág letárgyalt törvényjavaslattá,]., nemkülönben az orvosi továbbképzésre vonatkozó intézkedésekkel, amelyeknek megfelelő kiadási tételei a költségvetésben már szerepelnek is % A bábaképzés tekintetében is történt egy racionalizáló intézkedés, amely egyben a költségvetési kiadásokat is apasztotta 9000 pengővei, azáltal, hogy a szülészeti ügyek a miniszteri biztosság megszüntetésével a minisztérium központi irányítása alá helyeztettek. Külön ki kell emelnem a fertőző- és népbetegségek elleni védekezés terén a költségvetésben mutatkozó két igen nagyjelentőségű intézkedését a belügyminiszter úrnak. Az egyik a már említett és annyira bevált falusi egészségvédelmi körzetek számának 60-ról 110-re történt felemelésében mutatkozik, amely lépéssel immár 700.000 falusi lakos érdekébea lehet az anya- és csecsemővé delem szempontjából az iskolaegészségügy szolgálatában és a tuberkulózis f elleni küzdelem céljából eredményes működést és munkát kifejteni. Ez az intézmény is egyik inkarnációja a belügyminisz-
