Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-134
Az országgyűlés képviselőházának 1, ter úr — beszédem elején idézett — ama gondolatának, amely a kis magyarok megvédését és felnevelését szolgálja. Ez intézmény fejlesztésére szolgál a költségvetésnek egy másik rovata alatt látható új tétel, az ápolónő- és védőnő-intézet kibővítésére előirányzott 130.000 pengő, amelye lehetővé teszi a hallgatók létszámának 80-ról 120-ra való felemelését, mellékesen pedig, ami szintén igen fontos, néhány diplomás nőnek elhelyezését is. Ha értesülésem helyes, tervbevette a 'belügyminiszter úr a különböző kórházak anyagi helyzete közötti kirívó differenciák kiegyenlítését is, amelyek szintén megoldásra váró hiányosságát képezték egészségügyi berendezéseinknek, mert egyes kisebb kórházak elsorvadására vezethettek volna. Ha ez így van, — nem tudom — engedje meg az igen t. 'belügyminiszter úr, hogy miután multévi költségvetési beszédemben mint kérést én is felvetettem és felihoztam ezt, ezért innen, erről a helyről szerény személyem részéről is hálás köszönetet mondjak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Külön kell hangsúlyoznom, t. Ház, hogy a falusi egészségvédelmi körzetek, a gödöllői szülőotthon, valamint a pécsi gyermekklinikái fertőző-osztály állami támogatása, a nemi 'betegségek gyógyítására létesült intézetek segélyezése, a hosszabb idő óta szolgáló házi cselédek jutalmazása» a múlt évi költségvetésben még új »tételek voltak, melyek e költségvetésben nemcsak meghagyattak, de részben bővíttettek is, hasonlóképpen számos ilyen célokat szolgáló már felsorolt emelt összegű kiadásokban. T. Ház! Külön fejezetet kellene szentelnem a tárca egy rendkívül fontos ágazatának, a társadalombiztosítás kérdésének. (Halljuk! Hálljuk! a szélsőbaloldalon.) Sajnos, hogy az v a nagy anyag, mely előadásom keretébe tartozik, nem teszi lehetővé, nogy erről olyan kiterjedésében beszélhessek, minit azt a kérdés hordereje megérdemelné. A kritikának italán egy közintézmény sem volt annyira kitéve,, mint a társadalombiztosítás szervezetei: az Oti. és a Mabi. De minden kritikai szemponton felülemelkedve, amikor ezekről beszélünk, amikor beismerjük, hogy vannak organikus hibáik, ne mulasszuk el, t. Ház, megállapítani azt sem, hogy a társadalombiztosítás, illetőleg ennek szervei a szociális bajok óriás tömegét vezették és vezetik le, hogy ezek a modern szociálpolitikának igen fontos, sőt nélkülözhetetlen pillérei. (Ügy van! Ügy van! a jobbóldalon.) A válság okozta megrázkódtatást természetesen ezek az intézmények sem kerülhették ki, s a közvélemény pár év előtt még komoly pénzügyi zavaroktól félthette őket. Ma már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy hála a belügyminiszter úr és elődei intézkedéseinek, (Farkas István: Leszállították a segélyeket!) az Oti.-nál a deficit megszűnt, sőt a nagyobbrészt kitevő általános biztosítási ágazatánál megtakarítás is mutatkozik, amelynek további emelkedő tendenciája várható. Ezzel szemben elenyésző az a 'kedvezőtlenebb helyzet, mely a jóval kisebb forgalmú ágazatnál, a háztartási alkalmazottak biztosításánál mutatkozik. A baleseti biztosításnál az előző évi szükséglet összege vettetvén ki, ez ágnál deficitveszély nincs. A rokkantsági és öregség esetére való biztosítási ágazat ezidőszerint még jórészbeu a '4. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 147 tőkegyűjtés stádiumában van. Az itt felhangzó azon kifogásokra, hogy a tőkebefektetések értékállóság és mobilitás szempontjából aggályosak, annyit említek meg, hogy a befolyó jövedelmeknek 40%-a az, amely ingatlan vagyonba, vagy más immobil értékekbe fektettetik, 60%-ának mindenkori mobilitása biztosítva van; a befektetések és kihelyezések pedig a legóvatosabb szempontok szerint történnek. Sok szó esik még a kinnlevőségek, a hátralékok nagy összegéről, amelyek az Oti.-nál cirka 75 millió pengőt tesznek ki, amely összeg a 6500. számú rendelet végrehajtásával mintegy 20 millióval csökkenni fog. Ez a hátralék hosszú éveken át gyűlt fel, s bár nagy összeg, de százalékosan nem haladja meg a más közjövedelmeknél mutatkozó kiesés arányait. Az Oti. biztosítási ágazatai közül legroszszabb a helyzet a bányaalkalmazottak öregség elleni biztosításánál, mely körülménynek okai a múltba nyúlnak vissza, amikor ez a biztosítási ágazat még a bányapénztárak kezelésében volt s a vagyonát képező értékek devalválódtak. Ennek az ágnak az általános biztosítás körébe való beolvasztása kívánatos, de^ éppen a mondott okok miatt nem volt mostanáig megvalósítható. A Mabi.-nál a helyzet valamivel kedvezőtlenebb, mint az Oti.-nál, itt ugyanis még némi deficit mutatkozott, de itt sem olyan méretű, hogy bizonyos intézkedések mellett a javulásra számítani ne lehetne. Tájékozásul megjegyzem, hogy a járulékok az átlagbérjövedelmek után a Mabi.-nál 5*14, az Oti.-nál 6%-ban vannak megállapítva. Ellenérvül szolgál ez azon kifogásokkal szemben, amelyek a Mabi.-járulékok csökkentését célozzák. r Azokkal a hibákkal szemben, amelyek ezen intézeteknél mutatkoznak és amelyekről az idő rövidsége miatt most nem beszélhetek, a kritika állandó reformokat követel. Azt hiszem, minthogy e kívánság jogosult, a reform rövid idő kérdése, mint ahogy az minden vonalon, ahol annak szüksége mutatkozik, — mint az események igazolják — bekövetkezett. T. Ház! Azon célok mellett, amelyeket az igen t. belügyminiszter úr egészségügyi és szociális téren maga elé kitűzött s amelyek megvalósítása tekintetében egy év alatt kiváló munkatársai segítségével ilyen előrehaladást tett, párhuzamosan fejlesztette az általános közigazgatás nívóját is. (Ügy van! Ügy van!) E téren is hatalmas feladatok várnak megoldásra, azzal a különbséggel, hogy itt még az intéző apparátus leépítése, a személyzeti kiadások csökkentése is mint követelmény mutatkozik és nehezíti a miniszter úr munkáját. Ez a beszédem elején említett racionalizálás problémája magyarul kifejezve: kevesebb tisztviselővel jobban és gyorsabban dolgozni. Maga a tétel paradoxonnak látszik, de megvalósítható, mint ahogyan az eddig e tekintetben tett intézkedések is haladó lépéseket mutatnak. Ennek megoldási módjára (beszédem elején már rámutattam, és itt ezt már nem ismétlem meg, pusztán mint előzményt hoztam fel újra, annak a számszerű tételnek kimutatására, hogy a kétségbevonhatatlanul megnagyobbodott munkatöbblettel szemben a személyi járandóságok 0'29, a szintén személyi járandóságokat jelentő hozzájárulások pedig 0*54% -kai apasztatták,
