Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházának 13%•. ülése 1936 május 25-én, hétfon. 141 tikai álláspontok különbözősége mellett másmás konklúzióra jutottak is. Talán legélesebben mutatkozik ez az átállítottság a belügyi igazgatásnál, mint amely igazgatási ág a legszélesebben és legmélyebben nyúl bele az egyének életébe és ez az oka, hogy j amikor e tárca 1936/37. évi költségvetését sze- j rencsém lehet a t. Ház előtt ismertetni, engem is akaratlanul is ez a vezető gondolat irányít, J közelebbről azok a szempontok, melyek a köz- j igazgatásunk feladatkörét, eljárási módozatait ; a múlt időkhöz viszonyítva új irányba terelték j s az államélet minden mezejére bevitték. Minden korszaknak megvannak a maga ! uralkodó irányzatai, amelyek igyekeznek ma- | guknak utat törni az államok életében. Messze j vezetne és nem idetartozó volna ez eszmeáramlatok történelmi fázisainak a fejtegetése; ele- ' gendő a korunk történelmét alkotó világnézeti harcokra rámutatni, és ezekre is csak annyiban, amennyiben államéletünkben mélyreható transzformációkat okoztak s úgy az egyént, mint az államot új helyzet és feladatok elé állították. Politikai szempontból azért tartom fontosnak e kérdéssel foglalkozni, mert hiszen e helyzetnek mélyebbre nyúló szemlélete nyújthat csak tiszta kritikai képet annak megállaníthatására, hogy vájjon az egyes jelenséged, mint a világkrízis kihatásai jelentkeznek-e. vagy pedig mint hibákat lehet azokat a kor- ; mányzat terhére írni? Mindenesetre a legnagyobb kormányzati hiba volna ilyen áramlatokkal szemben struccpolitikát .folytatni, azaz meg nem látni az idők és viszonyok változását és elmulasztani a kormányzati teendőket ezekhez való gyors és^ sürgős alkalmazását. Szerény politikai megítélésem szerint ilyen vád ezt. a kormányzatot nem illeti és a kritika legfeljebb azon kérdés körül foroghat, hogy vájjon a haladás iránya helyes-e és a cselekvés tempója elegendő-e? Igénytelen előadásom keretében tehát ehhez alkalmazkodva, a mi államigazgatási átalakulásunk fázisait emelem ki, megmaradván természetesen a nagy komplexum ama szektoránál, amelyre feladatom szól, a belügyi igazgatás keretében. Az a nagy kataklizma, mely az egész világot megrázta, elsősorban gazdaságilag tette tönkre úgy az államokat, mint a tömegeket. Maholnap nem lesz e tekintetben különbség győző, vagy legyőzött államok között, de hazánk . helyzete ez utóbbiak között is kirívó és annyival súlyosabb, mert az ország területének szétdarabolásával a gazdasági talpraállás létfeltételeitől is megfosztatott. A trianoni korszak első idejében még sűrűn hangzott el közéletünkben annak a megállapítása, hogy hazánk gazdaságilag életképtelen és ennek a megállapításnak nagyon. gyakran külföldről is megerősítő visszhangja támadt^ Pedig abban az időben még nem szakadt reánk ennek a helyzetnek minden nyomorúsága, hiszen a nemzetek közötti nagyobb összeütközések és nagyobb ellentétek, valamint az ezek nyomán kialakult autarchiák kora csak később köszöntött be, amely pedig a legerősebb teherpróbája lett a magyar nemzet államfenntartó képességének. Egészen természetes, hogy ilyen viszonyok közpette a gazdasági kérdések kaptak a mi államéletünkben sorsdöntő^ jelentőséget és minden erőt és minden tudást ezeknek a szolgálatába kellett beállítani. Amint napjaink minden közéleti megnyilvánulása mutatja, közéletünk minden vonalán KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. ezek a kérdések vannak dominálóan előtérben és az átállítottság első fázisa az, hogy a gazdasági élet prosperitását szolgálja ma az államigazgatásnak minden orgánuma. Ilyen körülmények között, igen t. Képviselőház, a múlté lett a közigazgatásnak is az a régi fogalmi meghatározása, hogy annak feladata az állam és az állampolgárok egyes meghatározott viszonyait szabályozó hatalom gyakorlása, hiszen ha a mai közigazgatásnak, közelebbről pedig a belügyi igazgatásnak a mostani életben való szerepét nézzük, azt látjuk, hogy annak már igen mélyen be kellett hatolnia a gazdasági élet területeire is, ahol már jóval túllépi a puszta végrehajtó hatalom gyakorlását jelentő feladatkört. A gazdasági individualizmus fénykorában önként értetődőleg az államhatalomnak a gazj dasági életben való irányító és szabályozó szerepe sokkal jelentéktelenebb volt. Ezenfelül a monarchia gazdasági összetétele, ebbeni helyzetünk, az akkori világgazdasági viszonyok olyan adottságaink voltak nekünk ezen a téren, amelyek mellett az egyén gazdasági tevékenysége .sokkal kevésbbé szorult, rá az államhatalom segítségére. Következésképpen közgazdasági kérdésekkel csa.k a gazdasági, minisztériumok foglalkoztak, a belügyi adminisztrációnak kimondottan gazdasági érdekű intéz« kedései és felt ^atai nem voltak. Azok az F cezúrák azonban, amelyeket a világháborí nak már érintett következményei a mu-. . Jelen közé vontak, az a kényszerű szükség, amely államéletünket bizonyos mértékig kollektív irányba terelte, a belügyi igazgatást is kiragadták a gazdasági élettel szemben való addigi izoláltságából, s ha nem is teremtett e téren számára közvetlen feladatkört, ha nem is vált közvetlenül gazdasági tényezővé, — habár az autonómiák igazgatásában ilyenekkel is találkozunk — de a mindenkori gazdasági élet és annak követelményei, az egyes közigazgatási kérdéseknek ezekhez való alkalmazása, olyan irányadó szempontok, amelyek új tartalmat és új irányt adtak számára. A közigazgatásnak ezeket a teendőit nem írják elő írott jogszabályok, ez nem egy sui generis feladatkör, hanem folyik a belügyi igazgatásnak a többi igazgatási ághoz való korrodináltságából, amelyet csupán a generális közéleti céloknak helyes felfogása irányítja. A közigazgatásnak tehát az új helyzetben akként kell .működnie, hogy minden ténykedésénél figyelemmel kell lennie a gazdasági élet mozzanataira és a mindenkori legcélszerűbb gazdasági követelményekre is. Amikor e kérdésről 'beszélek, igen t. Képviselőház, — mint fmár hangoztattam — természetesen csak a szorosan vett belügyi vonatkozású kérdések keretében maradhatok és nem lehet szándékomban a, gazdasági élet »mélyebb részleteibe behatolni és mélyebben fekvő kérdéseket tárgyalni, de e vonatkozásban, mint ÜÄ elmondottak konklúziójára, arra mutathatok rá, hogy ma már nem csak azoknak, akiknek közelebbi hivatása gazdasági kérdésekkel foglalkozni, hanem a közigazgatás valamennyi szervének is tudatában élnek ezek a követelmények és nem jelszavak, nem is puszta kötelességérzet, hanem mélységes átérzések irányítják ebbeli tevékenységüket. r Van azonban, igen t. Képviselőház, egy másik szempont is, 'amely még szorosabban összekapcsolja a beyügyi igazgatást a gazda19