Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

140 Âz országgyűlés képviselőházának 1 olvastam el, de ez se nem szakszerűség, se nem politikum kérdése. (Egy hang a jobboldalon: Bár ilyen szakszerű "miniszterünk lett volna azelőtt! örülhetett volna az ország! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Örömmel vettem tudomásul azt a sürgetést, amely a légvédelmi törvény határoamányainak keresztülvitelére intézetett hozzám, mint a .honvédelmi miniszter űr helyetteséhez. Erre tulajdoniképpen már válaszoltam az előbb, hogy a dolgok folyamatban vannak. • Ami a Malasits Géza igen t. képviselőtársam által felemlített fegyverhaszaiálati jogot illeti, én a honvédtörvényszék ítéletével szemben, — megengedik t. képviselőtársaim — még itt a képviselőházban sem vagyok hajlandó véleményt gyakorolni és ezt nem is lehet. (Helyeslés jobbfelől.) Az egyik törvényszék éppen olyan, mint a másik és annak ítéletét mindig megnyugvással kell fogadnunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ami a szolgálati balesetekért járó kárpótlás kérdését és a családi segélyt illeti, én hajlandó vagyok nagyon szívesen utánanézni ennek a kérdésnek, pedig egészen kizárt dolognak tartom a felhozott esetet. Itt legfeljebb arról lehetne szó, hogy bizonyos megállapítások vannak a dologban, de én egészen kizártnak tartom a felhozott esetet is, valamint azt is, hogy a családi segélyek elmaradtak volna. A jelen költségvetési évben kb. 600.000 pengő folyósíttatott családtagok segélyezésére, tehát ha egy vagy két ilyen eset elő is fordult, ez egészen biztosan speciális okokból történt. Czirják képviselő úr, ha jól értettem, beszédében azt is mondotta, hogy kintjárt a hadirokkantaknál, és ott ezeknek a százszázalékos, a legszerencsétlenebbül járt, végtagoknélküli embereknek társaságában széjjelnézett, s ő azt mondotta, — ha jól emlékszem — hogy ezeket megfelelő módon olyképpen kellene fizetni, hogy meg tudjanak élni és családjukhoz visszakerülve munkát adjanak nekik. (Czirják Antal: De nem százszázalékos rokkantaknak, hanem azoknak a rokkantaknak, akiknek egy lábuk van és iparosok!) Én csak azt akarom ehhez hozzátenni, hogy ezeknél a nagyon súlyos rokkantaknál kialakul — talán ezt a kifejezést használom — egy sokkal kevésbbé keserves, zártan együttélő társadalom, amely nem tud összehasonlítást tenni az egészséges és a teljesen tönkretett ember között. (Ügy van!) Szerintem jobb, ha ezek ottmaradnak azon a zárt helyen s ott kapnak egyébként a képviselő úr által is elismerten igen megfelelő ellátást és ápolást. (Élénk helyeslés.) Ami Kő József igen t. képviselőtársamnak a Ludovika Akadémiára felvételi kérdésével kapcsolatos felszólalását illeti, ott természetesen — láttam a statisztikát — ma is elsősorban a tisztek gyermekeit veszik fel, azonban nem kizárólagosan. Ez nem is volna helyes, mert bizonyos fokú keveredésre szükség van. Miután azonban a felvételi lehetőség kevés, a jelentkezők száma pedig igen nagy, ennek következtében a Ludovika Akadémia felvételi vizsgáin nagyon erős rostálás folyik, de a protekció nem érvényesül, úgy annyira, hogy a tanár még a vizsgázó gyermek nevét sem tudja, mert a vizsgázók sorszámmal vannak ellátva. (Élénk helyeslés.) Báró Berg Miksa igen t. képviselőtársam a lovasság és gyalogság kérdését említette fel. Engedje meg nekem igen t. képviselőtársam, hogy én, mint volt lovastiszt és képviselőtár3Jt. ülése 19 S 6 május 25-én, hétfőn. samnak hadosztálybajtársa, azt feleljem az általa felhozottakra, hogy a megkülönböztetés, ami van, határozottan nem azért történt, mintha itt bárki is azt akarná számítgatni, hogy a háborúban az életveszély, az elesési és a sebesülési sánsz mennyi volt az egyik és a másik fegyvernemnél. Ez a különbség, ha én jól tudom a dolgot, a békeszolgálatnak és a kiképzésnek a minőségére való tekintettel történik, amelynél azt hallottam, — erre nem én vagyok hivatott véglegesen a választ megadni ,— hogy a lovasságnál sportszerűbb, mindenesetre könynyebb, a másiknál pedig nehezebb és ezért történik az a megkülönböztetés. (Br. Berg Miksa: Nem szabad különbséget tenni!) T. Ház! A tárca egyes részletkérdéseire adott válaszom után megismétlem azt, amit 1920 óta ebben a Házban minden honvédelmi miniszter nem szokásszerüleg, hanem meggyőződésből mondott el: megismétlem a köszönetet, a Ház minden oldalához és minden egyes tagjához, hogy ennek a tárcának ügyét minden oldalról és pártkülönbség nélkül úgy kezelték és úgy fogták fel, mint ahogyan felfogták és amint ennek az elhangzott beszédekben is kifejezést adtak. És megismétlem minden volt honvédelmi miniszternek nemcsak a maga nevében, hanem minden magyar ember nevében kifejezésre juttatott azt a köszönetét is, amely kijár minden egyes tisztnek, altisztnek és a legénységnek, a mi egész honvédségünknek, (Élénk éljenzés és taps.) amely intézmény az egész országnak, a magyarságnak szemefénye. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés a Ház •minden oldalán.) Az elmondottak után kérem a t. Házat, méltóztassék a honvédelmi tárca költségvetését elfogadni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kívkn, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, niéltóztati,k-e a honvédelmi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a honvédelmi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Következik a honvédelmi tárca költségvetésének részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az első címet felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa az 1—5. címeket, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a honvédelmi tárca költségvetését részleteiben is letárgyalta. Napirendünk szerint következik a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Molnár Imre előadó urat illeti a szó ! Molnár Imre előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha végigmegyek a költségvetés általános vitájából kiemelkedő gondolatokon, a megnyilvánult kifogásokon és kívánalmakon, azt a megállapítást kell leszűrnöm, hogy ezek mindenben igazolták a pénzügyminiszter úr expozéjában, nemkülönben a költségvetés főelőadójának beszédében kifejezésre juttatott azon indokolást, amely az államigazgatás új irányban való átállítottságát jelölte meg az 1936/37. évi költségvetés tengelyéül, mert végeredményben az elhangzott beszédek ugyané kérdés körül forogtak, ha a pártpoli-