Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

126 Az országgyűlés képviselőházának 1 val, már 50% előleget élvez. Lehetetlenség egy intézménynek ilyen előnyt biztosítani. Ez egyenlőtlen verseny. Az összes gyermekmenhely i ruhák szállítását minden pályázat nélkül kapja meg, sőt ő maga hirdet pályázatot az iparosság között, hogy ki vállalkozik arra, hogy ezeket a ruhákat elkészítse — alvállalatban. (Zaj a baloldalon és a középen.) De ezeket mindig ő számlázza. (Zaj.) Hiszen sem az Országos Ruházati Intézet, mint olyan, sem a magas katonatiszt urak nem, varrhatnak és ne!mi imíaguk készíthetik el a ruhákat, hanem kiadják alvállalatba. (Farkas István: Fizetnek 10 filléres órabért!) TJgy van! Nem tartom megengedhetőnek, hogy nemcsak imaga a munka., hanem még a vállalkozási lehetőség is kikerüljön az adófizetéssel sújtott iparosság kezéből. Ebben az ügyben már beadvánnyal is fordultak a hatóságokhoz, hogyha imáar közszállításbau részt is vesz -az intézet, rendelési szabadságot ne folytasson. Erre kaptunk hivatalos igéiretet, de — sajnos — ezt nemcsak nem váltották be, hanem továbbra is folyik a (rendelési szabóság, aimi több száz .mondhatnám többezer szabó kisiparosnak sérelme. Ez az Országos Ruházati Intézet ugyancsak könnyen tud hitelezni, mert követeléseit hivatalból vonják le. Magától értetődik, hogy nagyon könnyű neki, amikor ő egyszerűen a [rendeléseket felveszi, lebonyolítja, egy fillér károsodás nem éri, mert hivatalból levonják a részleteket az illető megrendelőktől, viszont az az adókkal terhelt kisiparos nem mehet oda, sőt a hivatalba sem teheti be a lábát, amit különben helyesnek tartok. Nem tartom azonban helyesnek azt, hogy amíg -a kisiparosok nem mehetnek be a hivatalokba azért, hogy rendeléseket vegyenek fel* addig az Ori.-emberek^ bemehetnek mindenhová, felvehetik a rendeléseket, előleget is kapnak, vagy ha azt nem kapnak, kapnak részleteket, amelyeket hosszú időn át hivatalból levonnak, szóval a követeléseiket száz százalékban megkapják. Természetesen ez nem egyenlő verseny és ha a miniszter úr annak idején azt mondta is, hogy ez a kérdés egy örökös görbe, amely minden költségvetésnél viszszatér, amíg engem az Isten éltet és a Ház munkájában résztvehetek, ezt a kérdést, mindig szóváteszem mindaddig, míg ez az igazságtalan állapot meg nem szűnik. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársamnak úgy a rokkantak ügyével kapcsolatban, mint az Országos Ruházati Intézettel kapcsolatban tett megjegyzéseivel teljesen egyetértek. Az utóbbira vonatkozólag csak annyi megjegyzésem van, hogy bár a közérdek is szükségessé teszi, hogy katonai jellegű ruhákat ez az intézet készítsen, mégis szükéiges volna kikötni egy minimális munkabért a kiadott ruhák varrásáért, mert el kell ismerni, hogy London legsötétebb részeiben hébe-hóba található Swetshop-okat is megszégyenítő alacsony munkaibérek mellett dolgoztat ez az intézet. Már pedig nem lehet kö'zerdeik sem az iparosoknak, sem a munkásoknak a kizsákmányolása. Ez az intézet éppen eleget keres a katonai személyektől kapott megrendeléseken ahhoz, hogy olyan »munkabéreket fizessen, amelyekből úgy az az iparos, aki munkát vállal, mint pedig a munkás meg tudjon élni. Rátérek a honvédelmi tárca költségvetésére. E tárca azok közé a tárcák közé tartozik, amelyeknél mi, szociáldemokraták szükséSU. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. gesnek tartjuk elvi álláspontunkat kihangsúlyozni. Mi szociáldemokraták Európa minden parlamentjében a gyakran félrevezetett és a háborús uszítók áltál megtévesztett közvélemény ellenére is állást foglalunk a béke mellett, a leszerelés amellett és a háborús készülődéseik ellen. (Gr. Festetics Sándor: Miért szerel fel akkor Szovjet-Oroszország?) Nekünk, t.. képviselőtársam, ehhez semmi közünk sincs. Mi nem vagyunk a parancsuralom hívei, mint a t. képviselő úr, aki tehát lelkileg sokkal közelebb áll Szovjet-Oroszországhoz, mint mi, és nekem az a meggyőződésem, hogy ha a szovjet fegyveres erejével ide bejönne, engem előbb akasztanának fel, mint a képviselő urat. (Derültség és zaj.) Ezen elvi álláspontunknak megfelelően, mi szociáldemokraták egyetlen országban sem fogadjuk el a hadügyi kiadásokat» s tesszük ezt nem gyáva pacifizmusból, hanem abból az elgondolásból, hogy egyszer meg kell kezdeni már az európai népek megbékülését, ímeg kell kezdeni az egyetemes lefegyverzést és meg kell egyszer kezdeni a béke érdekéiben szükséges lépéseket. Minthogy pedig mi, amint már mondottam, sehol egyetlen egy állam parlamentjében sem fogadjuk el a hadi kiadásokat, így nem vagyunk abban a helyzetben, már elvi állásfoglalásunknál sem, hogy a honvédelmi tárca költségvetését elfogadjuk. T. Ház! Mi szociáldemokraták mély megdöbbenéssel nézzük, hogy világszerte minden államban milyen féktelen fegyverkezés folyik. (Ügy van! Ügy van!) Nagy és gazdag nemzetek sokmilliárdos költséggel fejlesztik hadseregüket, légi és vizi flottájukat s olyan óriási összegeket költenek el erre a célra, amelyeket, ha hasznos beruházásokra fordítanának, századokra boldoggá tehetnék népüket. Szegény és kis nemzetek népük kulturális és szociális igényeiknek az elhanyagolásával fegyverkeznek és ezzel még jobban elszegényednek, aminek folytán függőhelyzetbe kerülnek a nagy nemzetekkel szemben, úgyhogy azt kell moni dánom egy egyszerű paraszti példával, hogy egyik ék hajtja a másikat, egyik nemzet hajtja, bele a másik nemzetet a fegyverkezésbe, ami végeredményében a háborúhoz vezet. Ma már olyan feszült légkör van Európában, hogy bizony óriási erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy a háború elkerülhető legyen. Sokmillió munkanélküli nyomorog Európában, minden országban a leszegényedett és proletarizált középosztály forradalmat készül csinálni. A legbékésebb államok egyikében, Belgiumban is. azt tapasztaljuk, hogy a szegénység, a betegség, a nyomorúság kiváltja az emberekből a békés együttéléssel szemben az ellenérzést és olyan pártok kerülnek uralomra, amelynek első szavuk a,z akasztófa, a nyaktiló és a fokozottabb fegyverkezés. Ha Európa népei a fegyverkezésre szánt milliárdokat kulturális célokra és hasznos beruházásokra fordítanák, akkor megmentenék Európát a fokozatos elszegényedéstől, a szociális és kulturális süllyedéstől, amire ma bizony elég sűrűn ad Európa példát. Ha kutatom a, fokozott fegyverkezés okait, akkor ezeket az okokat nemcsak azokban a körülményekben látom, amelyeket Eckhardt igen t. képviselőtársam itt kihangsúlyozott, hanem abban is és ez szerintem a főoka a fegyverkezésnek, hogy a hadfelszerelési ipar magánkezekben van. (Ügy van! Ügy van! a széisőbaloldalon.) Ha az ömlber olvassa a kapitalista közgazdasági lapokat, akkor 'ci I I ci cl- megdob-