Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-134
120 Az országgyűlés képviselőházának tonák számadatait vesszük tekintetbe, kiderül, hogy a központi hatalmak részéről 25 millió, az entente részéről pedig 44 millió, összesen tehát 69 millió ember vett részt a világháborúban. Ennek az embertömegnek egy nagyrésze elpusztult. A statisztikai kimutatások szerint ugyanis ebből a €9 millió emberből körülbelül 10 millió esett el és 20 millió sebesült meg. A hadiszerék fejlettsége következtében ezek az adatok még sokkal nagyobbak volnának, az. emberanyag pusztulása az orvostudomány megfelelő beavatkozása és nagyszerű eredményei nélkül sokkal hatalmasabb lett volna. Hiszen az orvosok munkájának köszönhető, hogy a sebesülteknek körülbelül 60%-a meggyógyult és ugyancsak ezek munkájának eredménye az, hogy a járványos betegségek a háború alatt nem öltöttek nagyobb arányokat. A magyar nemzet. kivette becsülettel a maga részét ebből a háborúból és óriási áldozatokat hozott a világháború alatt. Ha tudniillik a volt Osztrák-Magyar Monarchia lakosainak számát kereken 51 millióra tesszük, akkor azt látjuk, hogy a világháború körülbelül 8 millió embert szólított ^ fegyverbe, ami az összlakosság kerek : . 18%-ának felel meg. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy milyen számarányban szerepel Magyarország lakossága, akkor megállapítjuk, hogy míg az a monarchia összlakosságának csak 41%-át tette ki, ugyanakkor a hadbavonultak száma Magyarország, lakosaiból 44%-ra emelkedett, ami azt jelenti, hogy míg Ausztriában ezer ember közül 146, addig Magyarországon ezer ember közül 164 vonult be katonának. Ha pedig az elesettek statisztikáját nézzük, amely szerint az Osztrák Magyar Monarchiában 1,096.300-ra becsülik a harctéren elesettek számát, azt látjuk, hogy ebből a számból Magyarországra 531.965 hősi halott jutott, tehát lényegesen több, mint amennyi akár a népesség számaránya, akár pedig a hadbavonultak számaránya szerint jogosan várható lett volna. Ezek az adatok azután már világosan bizonyítják azt, hogy a magyarság mindig ott volt azokon a csatamezőkön, ahol a legnehezebb és legvéresebb küzdelmek folytak. '. •' Mélyen t. Ház! A világháború azonban nemcsak óriási emberveszteségekbe, hanem óriási anyagi áldozatokba is került. Talán nem egészen érdektelen, ha felemlítem, hogy német statisztikusok megállapítása szerint az egész világháború 208.305,851.222 dollárba került. (Müller Antal: Még kimondani is sok!) Megdöbbenve állunk meg ennek a fantasztikus számnak hallatára, különösen ha elgondoljuk, hogy milyen hatalmas lépéssel jutott volna előre az emberiség, ha ezt a tengernyi pénzt nem az emberek pusztítására, hanem a kultúra fejlesztésére, (Egy hang jobb felől: Nem mi akartuk a háborút!) a tudományok és művészetek ápolására, azonkívül szociális célok megvalósítására fordították volna. A világháború szerencsétlen befejezésbe után, amelyről kénytelen vagyok megállapítani, hogy nem a hadseregünk vesztette el a háborút, (Ügy van! Ügy van! jobb felől) aimely hadsereg mindig ellenséges csatamezőkön állott, hanem elvesztettük a háborút az. idehaza folyó destrukció kapcsán, (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) mondom, a világháború szerencsétlen befejezése után a imagyar államnak két nagy kötelezettsége állott fenn állampolgáraival szemben. A kötelezettségek egyike anyagi, másika pedig erkölcsi természetű. Az anyagi kötelezettséget képezték a hadikölcsönkötvények, 13 A. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. a,z erkölcsi kötelezettséget pedig a háborúiban szerencsétlenül járt katonák és hozzátartozóik ügyének tisztességes rendezése. Rendezni kellett volna tehát a hadikölcsönkötvények ügyét, hiszen a háború alatt felelős állásban lévő államférfiak vállaltak ezekért a nemzet nevében garanciát. De nemcsak a, nemzeti becsület kívánta meg ennek a kérdésnek rendezését, hanem megkívánta ezt az államférfiúi belátás is, hogy ha ennek az államnak mégegyszer szüksége lesz az állampolgárok anyagi támogatására, akkor nyugodt lélekkel fordulhasson hozzájuk. Igaz, elvesztettük a világháborút", megcsonkították szeretett hazánkat, elszegényedett, szinte tönkrement az állam. Nem kívánta volna tehát senki sem, hogy ezek a hadikölcsönkötvények százszázalékig valorizáltassanak, joggal elvárhatta azonban mindenki, hogy legalább a szándék mutatkozzék meg a hadikölcsönkötvények kérdésének valamilyen formában történő rendezése érdekében. De teltek az évek, jött a konjunktúra ideje, amikor a,z államháztartás óriási feleslegeket produkált és ahelyett, hogy ezt a becsületbeli tartozást egyenlítették volna ki, vagy ebben az irányban komoly lépések történtek volna, olyan más célokra fordították ezeket az r összegeket, amelyek sokszor feleslegeseknek és helyteleneknek bizonyultak. . .... ;."":'.'.' Ezek a tartozások tehát ma is változatla,nul fennállanak és a mai világgazdasági helyzet .kapcsán tönkrement állapotokban a hadiköles önkérdést becsülettel megoldani lehetetlen, ezeknek a hadikölcsöntkötvényeknek valorizálására ma gondolni sem lehet. Ma tényleg nem tudunk mást tenni, csak arra törekedhetünk, hogy segélyeket adjunk ott,^ ahol azokra a segélyekre szükség van. Es én itt arra kérem a jelenlévő belügyminiszter urat, hogy — ; amennyire csak lehetséges — iparkodjék minél nagyobb összeget fordítani erre a célra, legalább annyit, hogy az a fennálló szükségletek kielégítésére elégnek bizonyuljon. Szeretném, ha ezzel a kérdéssel kapcsolatban legalább megnyugtató kijelentést kapnék a kormányzattól abban az értelemben, hogy nem^ tekinti ezt a kérdést véglegesen rendezettnek és mihelyst módja és alkalma kínálkozik rá, iparkodni fog azt a lehető legjobban és legbecsületesebben megoldani. A másik kérdés, amely a háború után rendezetlenül állt, és megoldásra várt, a, hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák kétrdése volt. Ennek megoldása nem anyagi, hanem erkölcsi okoknál fogva vált szükségessé, mert azokat a fájdalmakat és .szenvedéseket, ^amelyeken ez a hősi tábor keresztülment, pénzzel megfizetni nemi lehet. Erkölcsi kötelessége volt azonban az államnak gondoskodni árról, hogy azok, akik a legsúlyosabb áldozatot^ hozták a magyar föld védelmében, ne ^maradjanak egészen kenyér nélkül és .ne kényszerüljenek ki az utcára koldulásból fenntartani életüket. Joggal várhatta el az a csonka, béna hős, hogy vagy olyan munkaalkalmat adjanak neki, amilyent testi fogyatkozása ellenére is el tud végezni, vagy pedig olyan járadékot^ folyósítsanak neki, amelyből magát és családját^ szerényen el tudja tartani. Joggal várhatták el a hadiözvegyek, hogy a kereső férj ; szerepét bizonyos értelemben az állam vegye át és joggal várhatták a hadiárvák is, hogy az elvesztett édesapa helyett az állam fog gondoskodni jövőjükről. Az állam maga is átérezte, hogy a háborúnak ezeken a szerencsétlen áldozatain
