Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházának 134.. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 119 nek és kisexisztenciáknak sorsán akar segíteni, teljesen megfelel azoknak az elgondolásoknak, hogy a nemzet összes erőit egy táborba össze­tömörítve a nemzet újjászületését segíti elő. Ha vizsgálom a múlt parlamenti év alkotásait, kezdve a gazdaadósság rendezésén végig a bir­tokpolitikai javaslatokig, 'beleértve a kisembe­rek házadójának leszállítását, (Mozgás és zaj a baloldalon. — Kassay Károly: Hogyan? Ez a honvédelmi tárcához tartozik!) látom, hogy ezek az összes intézkedések azt a célt szol­gálják, hogy a nép millióinak nyomorán se­gítve, a népet egy jobb és boldogabb jövő el­jövetelére készítsék elő. A kormány bizalmat és kitartást kér a falu népétől, amely a földet túrja, mert tudja, hogy ez a földet túró nép lesz egykor a lövészárok népe is. (Zaj a bal­oldalon. — Dulin JenŐ: Megunta már a kitar­tást!) A túloldal állandóan támadja a nemzeti egység táborát és annak élharcosait, annak párttitkárait és képviselőit. (Felkiáltások a baloldalon: Ez a honvédelmi tárca?) Pedig a tömegek nevelésének szempontjából méltóztas­sék elhinni, igen nagy fontosságot tulajdoní­tok ezek munkájának. En elismerem, hogy pártpolitikai szempontból ez kifogás alá es­hetik, de egyetemes nemzeti szempontból ezt a mozgalmat és ezt a működést csak alátámasz­tani tudom, mégpedig azért, mert ha a nép ügyes-bajos dolgait a helyszínén kivizsgálják, — tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, akik frontharcosok voltak, a leg-jobban tudják, mit tesz az, ha a vezetők és a tömegek között a lelki kapocs megvan, milyen fontossága van ennek az összességre nézve, (Dulin Jenő: Csak érdekkapcsok vannak, nem lelki kapcsok!) én akkor a kormányzatnak és képviselőinek ezt a működését csak üdvözölni tudom. Egyes képviselőtársaim panaszkodnak amiatt, hogy nem tudnak törvényhozói köteles­ségüknek eleget tenni, annyira el vannak fog­lalva panaszokkal. Méltóztassék elhinni, min­den válasz, amely a választópolgárokhoz ki­megy, a lelki kapcsok elmélyedését jelenti és bizalmat kelt a tömegek részéről a vezetőosztá­lyokkal szemben. Erre a bizalomra pedig olyan óriási szükségünk van, különösen ha tekintetbe vesszük azt, hogy a szovjet a belföldön, Cseh­országban és Morvaországban katonai támpon­tokat teremtett, amely támpontok nemcsak ka­tonai, politikai szempontból bírálhatók el, ha­nem társadalompolitikai szempontból is, sőt főleg ebből az utóbbi szempontból. Itt egy nagy nemzeti regenerációval állunk szemben, amelynek irányítója és vezére a hon­védelmi miniszter és miniszterelnök úr s ezért ő a nemzet részéről nem gáncsot, hanem el­ismerést érdemel. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Dulin Jenő: A párt részéről!) Volna azonban a honvédelmi miniszter úr je­lenlévő helyetteséhez egynéhány tiszteletteljes kérésem. (Rassay Károly: Mi az, hogy jelen­lévő? Nincs jelen! — Derültség.)) Mindazok tekintetéiben, amiket a hadiözvegyek szomorú sorsáról Vázsonyi János t. képviselőtársam már felhozott, a legteljesebb mértékben csat­lakozom az ő 'megállapításaihoz, mert tény az, hogy ahányszor a kerületemet járom, mindig hadiözvegyek jönnek hozzám, akik elmondják, hogy ők ebben a 20 évi munkában felőrlődtek, hogy az az 5 pengő támogatás, amelyet havon­kint kapnak, kevés, és ebből nem képesek a hátramaradott családtagokat fenntartani. Az a kérésem is volna, amit itt már előt­tem említett Eckhardt Tibor képviselőtársam is a rokkanttörvénnyel kapcsolatosan. T. i. én is meghajtom zászlómat a honvédelmi minisz­térium hadigondozó osztálya előtt, amely a legteljesebb megértéssel kezeli ezt a kécrdést és elismerem, hogy a költségvetésbe felvett 18 milliónyi összeg az államra nagy megterhelést jelent, de felhívom mégis a honvédelmi minisz­ter úr figyelmét arra, hogy sokan vannak és sokan jelentkeznek nálam olyan rokkantak, akik^ annakidején nem kérték rokkantságuk megállapítását, mert annakidején jobb anyagi viszonyok [között voltak, most pedig a felül­vizsgálat nem hajtható végre. (Drózdy, Győző: TJj felülvizsgálat kellene számukra!) Bátor vagyok a honvédelmi miniszter úr figyelmét felhívni a frontharcosok kívánal­maira is. A frontharcosok szövetsége kécri, hogy mint érdekképviseleti szerv kezeltessék, hogy helyet kapjon a törvényhozásban, a köz­ségi, megyei, városi képviseletekben. Különö­sen sérelmesnek tartják azt, hogy azok, akik a fronton voltak, erkölcsi vagy anyagi károso­dásban részesülnek. yégül legyen szabad még visszatérnem egy témára, amely tulajdonképpen nem tartozik a honvédelmi tárca hatáskörébe és ez a hadvisel­tek, az úgynevezett Ofb. földesek kérdése. Mindannyian tudjuk, hogy itt több, mint 400.000 család sorsáról van szó, akiket 1930-ban háborús érdemeikért 1—2 hold földhöz juttat­tunk. (Drozdy Győző: Drágábban kapták, mintha szabadkézből vették volna!) Ezeknek a földeknek ára olyan magas volt, hogy az eset­ben, ha szabad kézből vették volna ezeket a földeket, bizony sokkal jutányosadban jutot­tak volna azokhoz. Most tehát, amikor a tele­pítési törvényjavaslatban 50.000 család kap ál­lami támogatást, hogy meg tudja alapozni jö­vőjét, ugyanakkor ez a 400.000 család, amely­nek háborús érdemei vannak, teljes nyomorban marad. (Ügy van! Ügy van!))) T. r Ház! Ezek volnának azok a tisztelettel­jes kéréseim, amelyeket a honvédelmi minisz­ter úrhoz kívántam intézni. Ki akarom még emelni és fel akarom a Ház figyelmét hívni arra, hogy nekünk, kis nemzetnek, különösen kell méltányolnunk azo­kat az áldozatokat, amelyeket hazánk fiai a nemzet érdekében hoztak. (Ügy van! Ügy van!) Mivel szívem teljes melegével a honvédelmi miniszter úr mögött állok, a költségvetést^ el­fogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Gseh-Szombathy László képviselő urat illeti a szó. Cseh-Szombathy László: Mélyen t. Képvi­selőház! A honvédelmi tárca költségvetésének a tárgyalásával kapcsolatosan a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, közös néven hadij gondozottak kérdésével óhajtanék egy kissé foglalkozni. Mielőtt azonban e kérdés részle­teinek a tárgyalásába bocsátkoznék, engedtessék meg nekem, hogy rövid visszapillantást vessek arra a világkatasztrófára, amely ennek a kér­désnek a kifejlődéséhez vezetett. T. Ház! Az a nagy küzdelem, amely 1914-ben kezdődött meg és amelyről kezdetben mindenki azt hitte, hogy csak pár hónapig tart, négy esztendőnél tovább tartó világháborúhoz veze­tett. Ez a 'küzdelem óriási embertömegeket moz­gatott meg és állított csatasorba. Hiszen már 1914-ben közel 10 millió ember állott egymással szemben künn a harctereken, ha pedig az 53 hónapon keresztül tartó és mind fokozottabb erővel dúló világháborúban résztvett összes ka­16*

Next

/
Oldalképek
Tartalom