Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházának 134.. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 119 nek és kisexisztenciáknak sorsán akar segíteni, teljesen megfelel azoknak az elgondolásoknak, hogy a nemzet összes erőit egy táborba összetömörítve a nemzet újjászületését segíti elő. Ha vizsgálom a múlt parlamenti év alkotásait, kezdve a gazdaadósság rendezésén végig a birtokpolitikai javaslatokig, 'beleértve a kisemberek házadójának leszállítását, (Mozgás és zaj a baloldalon. — Kassay Károly: Hogyan? Ez a honvédelmi tárcához tartozik!) látom, hogy ezek az összes intézkedések azt a célt szolgálják, hogy a nép millióinak nyomorán segítve, a népet egy jobb és boldogabb jövő eljövetelére készítsék elő. A kormány bizalmat és kitartást kér a falu népétől, amely a földet túrja, mert tudja, hogy ez a földet túró nép lesz egykor a lövészárok népe is. (Zaj a baloldalon. — Dulin JenŐ: Megunta már a kitartást!) A túloldal állandóan támadja a nemzeti egység táborát és annak élharcosait, annak párttitkárait és képviselőit. (Felkiáltások a baloldalon: Ez a honvédelmi tárca?) Pedig a tömegek nevelésének szempontjából méltóztassék elhinni, igen nagy fontosságot tulajdonítok ezek munkájának. En elismerem, hogy pártpolitikai szempontból ez kifogás alá eshetik, de egyetemes nemzeti szempontból ezt a mozgalmat és ezt a működést csak alátámasztani tudom, mégpedig azért, mert ha a nép ügyes-bajos dolgait a helyszínén kivizsgálják, — tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, akik frontharcosok voltak, a leg-jobban tudják, mit tesz az, ha a vezetők és a tömegek között a lelki kapocs megvan, milyen fontossága van ennek az összességre nézve, (Dulin Jenő: Csak érdekkapcsok vannak, nem lelki kapcsok!) én akkor a kormányzatnak és képviselőinek ezt a működését csak üdvözölni tudom. Egyes képviselőtársaim panaszkodnak amiatt, hogy nem tudnak törvényhozói kötelességüknek eleget tenni, annyira el vannak foglalva panaszokkal. Méltóztassék elhinni, minden válasz, amely a választópolgárokhoz kimegy, a lelki kapcsok elmélyedését jelenti és bizalmat kelt a tömegek részéről a vezetőosztályokkal szemben. Erre a bizalomra pedig olyan óriási szükségünk van, különösen ha tekintetbe vesszük azt, hogy a szovjet a belföldön, Csehországban és Morvaországban katonai támpontokat teremtett, amely támpontok nemcsak katonai, politikai szempontból bírálhatók el, hanem társadalompolitikai szempontból is, sőt főleg ebből az utóbbi szempontból. Itt egy nagy nemzeti regenerációval állunk szemben, amelynek irányítója és vezére a honvédelmi miniszter és miniszterelnök úr s ezért ő a nemzet részéről nem gáncsot, hanem elismerést érdemel. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Dulin Jenő: A párt részéről!) Volna azonban a honvédelmi miniszter úr jelenlévő helyetteséhez egynéhány tiszteletteljes kérésem. (Rassay Károly: Mi az, hogy jelenlévő? Nincs jelen! — Derültség.)) Mindazok tekintetéiben, amiket a hadiözvegyek szomorú sorsáról Vázsonyi János t. képviselőtársam már felhozott, a legteljesebb mértékben csatlakozom az ő 'megállapításaihoz, mert tény az, hogy ahányszor a kerületemet járom, mindig hadiözvegyek jönnek hozzám, akik elmondják, hogy ők ebben a 20 évi munkában felőrlődtek, hogy az az 5 pengő támogatás, amelyet havonkint kapnak, kevés, és ebből nem képesek a hátramaradott családtagokat fenntartani. Az a kérésem is volna, amit itt már előttem említett Eckhardt Tibor képviselőtársam is a rokkanttörvénnyel kapcsolatosan. T. i. én is meghajtom zászlómat a honvédelmi minisztérium hadigondozó osztálya előtt, amely a legteljesebb megértéssel kezeli ezt a kécrdést és elismerem, hogy a költségvetésbe felvett 18 milliónyi összeg az államra nagy megterhelést jelent, de felhívom mégis a honvédelmi miniszter úr figyelmét arra, hogy sokan vannak és sokan jelentkeznek nálam olyan rokkantak, akik^ annakidején nem kérték rokkantságuk megállapítását, mert annakidején jobb anyagi viszonyok [között voltak, most pedig a felülvizsgálat nem hajtható végre. (Drózdy, Győző: TJj felülvizsgálat kellene számukra!) Bátor vagyok a honvédelmi miniszter úr figyelmét felhívni a frontharcosok kívánalmaira is. A frontharcosok szövetsége kécri, hogy mint érdekképviseleti szerv kezeltessék, hogy helyet kapjon a törvényhozásban, a községi, megyei, városi képviseletekben. Különösen sérelmesnek tartják azt, hogy azok, akik a fronton voltak, erkölcsi vagy anyagi károsodásban részesülnek. yégül legyen szabad még visszatérnem egy témára, amely tulajdonképpen nem tartozik a honvédelmi tárca hatáskörébe és ez a hadviseltek, az úgynevezett Ofb. földesek kérdése. Mindannyian tudjuk, hogy itt több, mint 400.000 család sorsáról van szó, akiket 1930-ban háborús érdemeikért 1—2 hold földhöz juttattunk. (Drozdy Győző: Drágábban kapták, mintha szabadkézből vették volna!) Ezeknek a földeknek ára olyan magas volt, hogy az esetben, ha szabad kézből vették volna ezeket a földeket, bizony sokkal jutányosadban jutottak volna azokhoz. Most tehát, amikor a telepítési törvényjavaslatban 50.000 család kap állami támogatást, hogy meg tudja alapozni jövőjét, ugyanakkor ez a 400.000 család, amelynek háborús érdemei vannak, teljes nyomorban marad. (Ügy van! Ügy van!))) T.

r Ház! Ezek volnának azok a tiszteletteljes kéréseim, amelyeket a honvédelmi miniszter úrhoz kívántam intézni. Ki akarom még emelni és fel akarom a Ház figyelmét hívni arra, hogy nekünk, kis nemzetnek, különösen kell méltányolnunk azokat az áldozatokat, amelyeket hazánk fiai a nemzet érdekében hoztak. (Ügy van! Ügy van!) Mivel szívem teljes melegével a honvédelmi miniszter úr mögött állok, a költségvetést^ elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Gseh-Szombathy László képviselő urat illeti a szó. Cseh-Szombathy László: Mélyen t. Képviselőház! A honvédelmi tárca költségvetésének a tárgyalásával kapcsolatosan a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, közös néven hadij gondozottak kérdésével óhajtanék egy kissé foglalkozni. Mielőtt azonban e kérdés részleteinek a tárgyalásába bocsátkoznék, engedtessék meg nekem, hogy rövid visszapillantást vessek arra a világkatasztrófára, amely ennek a kérdésnek a kifejlődéséhez vezetett. T. Ház! Az a nagy küzdelem, amely 1914-ben kezdődött meg és amelyről kezdetben mindenki azt hitte, hogy csak pár hónapig tart, négy esztendőnél tovább tartó világháborúhoz vezetett. Ez a 'küzdelem óriási embertömegeket mozgatott meg és állított csatasorba. Hiszen már 1914-ben közel 10 millió ember állott egymással szemben künn a harctereken, ha pedig az 53 hónapon keresztül tartó és mind fokozottabb erővel dúló világháborúban résztvett összes ka16*