Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházának 13 U. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 115 egyébként annyira hajlamos összes erőit! A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobbfelöl. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Eckhardt Tibor képviselő urat illeti a szó! Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ügy érzem, a honvédelemügyi tárca tárgyalása fokozott jelentőséget nyer a mai időkben és különösen a nmlt esztendő óta még fokozódott ennek a tárcának jelentősége, mert hiszen azok a veszedelmek, amelyek az országot jelenlegi lefegyverzettsége folytán érhetik, azok a veszedelmek, amelyek más országok katonai felfegyverkezéséből folyhatnak. még fokozódtak, még erősebben kihangsúlyozódtak az elmúlt év folyamán. Számos okot látok, amely mind azt mutatja, hogy a honvédelem jelentősége lényegesen nőtt még az elmúlt esztendőhöz képest is. Ezek közül csak a legfontosabbakra szándékokom rámutatni. így mindjárt hivatkozhatom előttem szólott Karafiáth Jenő t. képviselőtársam adataira, aki rámutatott arra, hogy a felfegyverkezés milyen őrületes tempóban, milyen szédületes pénzáldozatok árán folyik szerte az egész világon, de különösképpen egész Európában és Európában is különösen az úgynevezett győztes hatalmak csoportjában. Ha ezeket az adatokat szemügyre vesszük, akkor egy rövid és nagyon sajnálatos ténymegállapítást kell tennünk és ez az, hogy a leszerelés gondolata, sajnos, teljesen csődött mondott és hogy a leszerelés gondolata egyoldalúlag ma imár úgyszólván csak velünk szemben lévén végrehajtva, a magyar nemzetet fenyegető veszedelmek még megnőttek az erők aránytalansága folytán, amelyek ma itt Európában egymás mellett élnek, de esetleg egymással szembe is kerülhetnek. A lefegyverzés csődjén kívül azt látom, hogy a mellé a nagy és sajnos permanenssé vált ellentét mellé, amely az európai kontinens békéjét megbontja, még pedig a francia-német ellentét mellé, az elmúlt esztendőben anélkül, hogy a régi ellentétek applanálása, megjavítása terén akármilyen kedvező momentum merült volna fel, — mert ha lehetséges^ a régi ellentétek még jobban fokozódtak — új ellentétek, magyar szempontból egyáltalában nem kívánatos ellentétek is keletkeztek a nagy hatalmak között. És itt elsősorban az angol-olasz ellentétre kell utalnom, amelyet mi magyarok igen fájdalmasnak és a mi magyar politikánk szempontjából rendkívül hátrányosnak érzünk. mert itt két olyan nagyhatalom került szembe, amelyek mindegyikéhez minket a tisztelet, a, megbecsülés, a rokonszenv és a szimpátia szálai fűznek. Ismétlem tehát, igen t. Ház: a régi ellentétek megmaradtak és új, hatalmas ellentétek keletkeztek. De ezenkívül utalnom kell arra is, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a békeszerződések által teremtett gazdasági helyzet azáltal, hogy ezt a jogi helyzetet nem az igazságosság alapjain építették fel, tarthatatlanná vált. Annak a jognak az uralma, amely nem az igazság pillérein épült fel, előbbrutóbb bizonytalanná válik. A Népszövetség nagyon sajnálatos, de tényleg fennálló jelenlegi súlyos válságának. okát ebben a tényben kell látnunk, (Ügy van! balfelől) hogy a jog igazság nélkül tartósan fenn nem tartható és a jog uralmának egyre bizonytalanabbá válása automatikusan maga után hozza az erőszak uralmának esetleges felülkerekedését, automatikusan magával hozza azt a veszedelmet, hogy a világ egy kiegyensúlyozott állapotból visszatér, visszacsúszik — ezt kell mondanom — a világháború előtti állapotba, amikor egy állig felfegyverkezett szövetség és ellenszövetség rendszere két szembenálló táborra bontotta Európát, amikor csaik a véletlen dolga az, igen t. Ház, hogy mikor sülnek el a fegyverek. Mert ha a fegyverek meg vannak töltve, akkor a béke sorsa már csak az "Úristen kezében van, mert bármilyen véletlen esemény — lett légyen az annakidején Szarajevó, vagy ki tudja, miféle más esemény — elindíthatja a háborúnak a fúriáit, amit — meg vagyok győződve — ma a világnak egyetlenegy nemzete sem akar. Nincs nemzet ma a világon, amely akarná a háborút, de úgyszólván minden ország úgy él és úgy cselekszik, mintha a háborút múlhatatlanul fel akarná idézni. Ebben a szerencsétlen összevisszaságban bennünket magyarokat különösen élénken és hátrányosan érint a szövetségi rendszernek ide, a Duna völgyébe való — mondjuk — beszüremlése is, annak a rendszernek a beszüremlése, amely a csehszlovák—orosz-szovjet katonai szerződésben, ebben az egyelőre még nem ratifikált, de sajnos, azt kell hinnem, rövid időn belül ratifikálandó szerződésben jut kifejezésre, amely szerződést én a Duna-völgye népeinek szempontjából — nemcsak a mi magyar nemzetünk szempontjából, hanem valamennyi itt élő kis nép szempontjából is — halálos veszedelemnek és szörnyű katasztrófának érzek. Mert ha itt, a Duna-völgyében, valaha még virágzó és fejlődő kultúrképes népek fognak élni, ennek az életnek más alapja, mint a Dunavölgyének becsületes kompromisszumokon felépülő kooperációs rendszere, el nem képzelhető. Minden olyan gondolat, amely itt, a Duna-völgyében, bármilyen nagyhatalmi érdeket akar egyoldalúan bevonultatni, amely bármilyen nagyhatalmat akar a dunavölgyi népek patrónusává, katonai ellenőrévé vagy esetleg fogházőrévé megtenni: minden ilyen politika, t. Ház, csak katasztrófákon, gazdasági tönkremenéseken és háborúkon keresztül érheti el célját, amikor is itt, az egykor virágzó Duna-Tisza völgye felvonuló ellentétes nagyhatalmak hadseregeinek csatatere lesz, de amikor a magunk autonóm fejlődési vonalát tovább folytatni nem leszünk képesek. T. Ház! En ezzel az orosz szerződéssel kapcsolatban, amelyet sajnos, a külső körülmények mint a közeli évek nagy katonai, realitását mutatnak itt a Duna-völgyében, arra vagyok kénytelen utalni, hogy nekünk mindent

r meg^ kell tennünk, hogy ezt az országot védképessé tegyük (Helyeslés balfelől.) és mindent meg kell adnunk, ami ennek az országnak a védképességét fokozza. En a magam és pártom nevében ünnepélyesen kijelentem, hogy ebben a kérdésben nem ismerünk politikát. A nemzet védképességének fejlesztése mmden becsületes pártnak elsőrendű kötelessége és mi minden áldozatra készek vagyunk e védképesség fejlesztése és fokozása érdekében. (Helyeslés.) Ebből a szempontból, anélkül, hogy katonai kérdéseket érinteni akarnék, — mert hiszen katonai kérdésekhez csak teljes kompetenciával szabad hozzászólni, vagyis a tények teljes ismeretében, ezeket a katonai természetű kérdéseket tehát itt érinteni nem akarom — bizonyos jelenségeket, a mi védelmi rendszerünknek bizonyos elmaradottságát mégis konstatálnom kell azért, hogy ennek fejleszté-