Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

114 Az országgyűlés képviselőházának mániában 12*6 pengő, Lengyelországban 14'9 pengő, Csehszlovákiában 19*2 pengő, az Egye­sült Államokban 24*4 pengő, Svájcban 25*6 pengő, Olaszországban 30*9 pengő, Japánban 43*1 pengő, Angliában 44*8 pengő, illetve leg­újabban 57'3 pengő, Franciaországban 571 pengő, illetve 94*2 pengő a fejenkénti hadi teher. Ezek a számadatok azonban nagyrészt még régiek, úgyhogy tulajdonképpen ,a legtöbb idei budgetben emelkedtek ezek a számok, kivéve ná­lunk, ahol kénytelenek voltunk a tavalyi s az azt megelőző szerény keretekben maradni költ­ségvetésünkben, az általános védkötelezettség behozatala nélkül. Az általános helyzetre mindenesetre jellem­zőek ezek a rideg számok, de még aggasztóbb­nak látszik önvédelmünk szomorú állapota, ha arra gondolunk, hogy ezeket a költségvetési adatokat az egyes államok által igénybe vett, de legtöbbször a nagy nyilvánosság elé soha­sem kerülő és soha nem részletezett póthitelek is megdöbbentően duzzasztják, amelyek hova­fordításáról alig van tudomásunk s amelyek természetesen nincsenek a hivatalos statiszti­kában feldolgozva, Anglia például 1935-ben 13 millió font, 1936-ban pedig 10 millió font póthitelt vett igénybe, mely utóbbi összeget tel­jes egészében a repülőerők fejlesztésére hasz­nálta fel. Franciaország 1935-ben 1.800,000.000 frank póthitelt vett fel, melyből 1 milliárd frankot fordított a repülőerők fejlesztésére. Bi­zonyos tehát, hogy Európa fegyverkező álla­mai részéről az új fegyvernemekre fordított költségek feltűnően magas arányszámot mutat­nak, amely jelenséget semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Anglia például 1935-ben a légierőkre fordí­totta hadügyi költségvetésének 18%-át, 1936-ban pedig — a már fentebb említett póthitelt is be­leszámítva — költségvetésének 30%-át. Ugyan­ekkor hadügyi költségvetésének 5%-át fordította 1935-ben a^ hadsereg r mechanizálására, míg 1936-ban már 8%-ot szánt erre a célra. Csehszlovákia a repülőerők fejlesztésére szánta szintén 1936-ban hadügyi költségvetésé­nek 6* 5%-át, mechanizálási célokra pedig 6'7%-ot. Olaszország —- az abesszin háborút nem is számítva — 1935. évi hadügyi költség­vetésnek nem kevesebb, mint körülbelül 15 százalékát áldozta a repülés céljaira és hogy helyesen számított, azt az etiópiai háború is beigazolta. Szinte álomnak tűnik fel előttünk, hogy az get fordítanak a nagygyakorlatok céljaira, — hiszen tulajdonképpen a nagygyakorlatok mu­tatják meg a hadsereg^ átütőképességet és hasz­nálhatóságának mértékét — nekünk alig jut valami erre a célra, mert hiszen a rendelke­zésre álló keret a legelemibb katonai kiképzés céljaira és megoldására is alig elegendő. Szinte álomnak tűnik fel előttünk, hogy külföldön milyen bőkezűség nyilvánul meg e tekintetben. A legtöbb állam hadseregének még télen is módja van fegyvergyakorlatokat tartani, ná­lunk pedig még a nyári gyakorlatokra sem te­lik. Költségvetésünk — ismétlem —• az alapki­képzés céljaira és megoldására szükséges elő­irányzatot is már tökéletesen kimeríti. • Anglia az elmúlt esztendőben a nagygyakorlatok cél­jaira 120—140.000 fontot, 2'4—2*8 millió pengőt áldozott. Még ennél is sokkal többet áldozott Olaszország, mégpedig 37 millió lírát, tehát 12*73 millió pengőt. Csehszlovákia 89*3 millió csehkoronát, vagyis 12 2 /3 millió pengőt, Fran­zi $4. ülése 19S6 május 25-én, hétfőn. ciaország pedig 66*7 millió frankot, vagyis 15*73 millió pengőt. Az államok felfegyverkezési láza azonban nemcsak a modern harci eszközök gyarapításá­ban és a harcikészség tökéletesítésében nyilvá­nult meg, hanem a fegyverben tartott haderő létszámában is. Ez az elgondolás késztette a nemzeteket a tényleges szolgálati idő meghosz­szabbítására. Franciaország éppen a legutóbbi időkben, 1935 április elsejétől kezdődően az egy­éves általános védkötelezettségi időt másfél évre és 1939-ig bezáróan a később bevonulók idejét pedig két esztendőre emelte fel. Cseh­szlovákiában 1934 decemberében a 14 hónapi szolgálati időt ugyancsak két esztendőre emel­ték fel. A Pesti Hirlap nemrégiben igen részlete­sen ismertette a hirhedtté vált csehszlovák államvédelmi javaslatot, amellyel csak azért foglalkozom, — a felsőházban interpelláltak is erről a kérdésről — mert az állam állítólagos védelme érdekében Csehszlovákia törvényes alapot szeretne nyújtani arra, miként lehet a békeszerződések rendelkezéseivel szemben, a tulajdon és szerzett jogokra fittyet hányva, minden élő és holt anyagot, valamint minden energiaforrást leplezetlen, nyilt erőszakkal bir­tokba venni. Ezekkel a radikális eszközökkel, eme ha­talmas arányú költekezésekkel szemben áll — mint méltóztatnak tudni — a mi 38"8 millió pengőnk, amit a tárca keretében dologi kiadá­sokra fordíthatunk. Ezek az elszédítő és a mi polgári lelki nyugalmunkat szinte fenyegető számoszlopok, amelyek a szabad külföld költ­ségvetéseiből merednek mifelénk intő jelként, kell, hogy figyelmeztessenek minket arra, hogy magunkba szálljunk és mindent elkövessünk abban a tekintetben, hogy kötelességeinket két­szeres lelkiismeretességgel teljesítsük. Hiába vagyunk nemzeti értékeink tudatában, hiába hirdetjük a túlerőkkel szemben Henrik angol király szavaival élve: We are enough for glory, vagyis hogy kevesen is elegendően vagyunk a dicsőségre; a korszerű kívánalmakkal számol­nunk és honvédségünket a költségvetés gyar­lóan szűk keretei között is állandóan tökélete­sítenünk kell! Le Bon írja valahol, hogy az élők lelkeit a holtak lelkei formálják. Nekem nagyon sokszor tér vissza emlékezetembe Kaulbach híres német festő berlini falfestményeinek az a megrázó jelenete, amikor a katalaunuimi síkon a monda szerint az elhalt hunok és nyugati gótok lelkei három nappal a véres ütközet után is folytat­ták még egymás ellen ádáz küzdelmüket. Ne­kem az az érzésem, hogy a magyar végeken, a messze idegen harcmezőkön, a szeplőtelen nem­zeti becsületért elhalt derék magyar honvédek lelkei nemcsak három napig, de még ma is és éppen ilyen elkeseredettséggel küzdenek, vias­kodnak és harcolnak az egyidőre leáldozott nagy magyar igazságért és ebben a kitartó küzdelemben megnyugvást mai napig sem ta­lálva ebben az örök háborgásukban szüntele­nül formálják és átformálják a védtelenül ha­gyott szerencsétlen csonka magyar földön élők olykor-olykor kétkedő lelkeit! Valahogy úgy ér­zem, t. Ház, hogy eme elkeseredett, átformáló munka nemes eredményeként a hősök lelkei nemzeti vonatkozásban a mi legféltettebb nem­zeti intézményeink rajongó szeretetében és az értük való áldozatkészségben máris megbont­hatatlan egységbe kovácsolták össze a turáni magyarságnak — fájdalom — széthúzásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom