Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának 13 ben az irányban nyilatkozni. (Csoór Lajos: Aki bűnös, annak üssék le a fejét!) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! A Kajniss Ferenc képviselő úr által bejegyzett interpelláció első pontja a következőképpen hangzik, (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az úgynevezett első számú fotókópia két hónapon át az ő asztalfiókjában hevert?« Az interpellációnak erre a kérdésére csak azt tudom felelni, hogy hatéves korom óta van asztalfiókom és azóta mindig tudom, hogy mi van benne. Bizonyos élt látok ebben a kérdésben, amely élt az az egész gestio, amelyet én ebb en ^ az ügyben tanúsítottam, per absolute nem érdemel meg. A második kérdésre fogok válaszolni éis akkor az is ki fog derülni, hogy miért és hogyan került az én asztalfiókomba a fotókópia és miért kezeltem azt úgy, ahogyan kezeltem. A második kérdés az, hogy hajlandó vagyok-e nyilatkozni arról, hogy kitől és miért vettem, át ezt a fotókópiát. En ezen a téren semmi néven nevezendő újat mondani nem tudok, mert ami történt, azt Zsilinszky Endre a lapjában megírta. En a sajtóban nyilatkoztam, hogy a Zsilinszky lapjában megírottak valóság tekintetében fedik azt a gestiót, amelyet én gyakoroltam ebben az ügyben éis ezt a gestiót röviden, pár nappal ezelőtt, a sajtó képviselői előtt meg is indokoltam. Méltányolva azonban azokat az emberi okokat, amelyekből Kajniss Ferenc igen t. képviselőtársam sürgeti ennek az ügynek az elintézését, rá fogok térni itt a Ház színe előtt arra, hogy miért tanúsítottam azt a, magatartást, amelyet tanúsítottam és amelyet véleményem szerint, — most is állítom. — tanúsítanom kellett. Hozzám Zsilinszky Endre elhozott egy fotókópiát, diszkréciót kérve tőlem. Előreboesátottam, hogy csak akkor közöljön velem valamit, ha az olyan jellegű, amelyben én a diszkréciót megtarthatom, és természetes, hogy a diszkréció fogalmába nem tartozik bele a miniszterelnök úr. Akkor átadta nekem a fotókópiát. Azt elolvastam és megállapítottam, hogy fotókópiáról lévén szó, az bizonyítéknak semmiféle vonatkozásiban nem tekinthető, mert fotókópiáról, legalább áss. én véleményem szerint, egy aláírás valódiságát megállapítani nem lehet addig, amíg a levél eredetije elő nem kerül. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Kétségtelenül előrelátható volt, hogy ha Zsilinszky Endre megvalósítja azt a szándékát, hogy ezt az ügyet nyilvánosságra hozza, ebből politikailag kellemetlen helyzet származik, származik az, ami előállott most, amikor de facto nyilvánosságra hozta. En tehát ezt a dolgot, a kérdésnek ezt a publikálását meg akartam akadályozni. Meg akartam akadályozni még pedig azért, mert ha ennek az ügynek valamilyen magja van, — amit én nem tételeztem fel — még akkor is nem, olyan ügy, amelyet a nyilvánosság előtt kell elintézni, hanem olyan ügy> amely a nyilvánosság nélkül is elintézhető. DB másodsorban én érintkezésbe léptem, mint ahogy ki is jelentettem, a külügyminiszter úrral. A külügyminiszter úrnak a publicitás tekintetében^ teljesen azonos véleménye volt, mint nekem és természetes, hogy az egész ügyet bejelentettem a miniszterelnök úrnak is. •. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 107 r Es azután, hogy miért feküdt olyan sokáig a fiókomban? Azért, mert én Zsilinszky Endrét vissza akartam tartani és le akartam beszélni arról, hogy ezt a fotókópiát publikálja. Ha nekem meg lett volna a felhatalmazásom arra, — mint ahogy nem volt, mert hiszen tőlem diszkréciót kértek — hogy ebben az ügyben a képviselő úrhoz fordulhassak, akkor ez lett volna az első dolgom. De egy belügyminiszternek nagyon sok mindent hoznak a tudomására, amit abszolút diszkréció mellett kell kezelni és az én révemen ebből az ügyből kifolyólag senki az előbb említett miniszterelnök és külügyminiszter urakon kívül semmit nem hallott, hanem, igenis arra szorítkoztam, hogy megtudjam, ki az a Nagy István és az egyetlen nyomozás, .amelyet én ebben a tekintetben végeztem, az volt, hogy megállapítottam, ki az, akitől Zsilinszky Endre a levelet kapta. Miután pedig megállapítottam, hogy ez egy többszörösen rovottmultú, betörésekkel foglalkozó sötét t alak, erről Zsilinszky Endrét értesítettem és a továbbiakban hangsúlyoztam, hogy tudomása legyen arról és kértem, hogy ettől a tervétől álljon el, ami egyébként nem újság, mert ő ezt a lapjában szintén megírta. En őt visszatartani attól, hogy a fotókópiát publikálja, nem tudtam, felhatalmazást arra, hogy felhasználhassam, nem kaptam, ennek következtében még egy módom volt, az utolsó napokban a publikálás előtt összehoztam őt Kánya külügyminiszter úrral, hogy tőle is hallja meg a véleményét. Ez meg is történt, a külügyminiszter úrnak is ugyanaz volt a véleménye. Ez a hiteles története az ügynek. Mármost befejezésül még a következőket kívánom megjegyezni. Én nem vagyok, mint belügyminiszter, abban a helyzetben, hogy bármiféle magánvéleményt nyilváníthassak egy ügyről, amely jelenleg rendőri vizsgálat alatt van, mert a rendőrhatóság az én felügyeletem alatt áll és bármi néven nevezendő nyilatkozar torn felhasználható, vagy legalább beállítható volna úgy, mintha én azzal a rendőrséget akartam volna befolyásolni, vagy ha nem is akartam volna, de tényleg befolyásoltam. En tökéletesen értem az igen t. képviselőtársamnak azt a nyugtalanságát, hogy ezt a kérdést és ezt az ügyet tisztázni akarja minél előbb és dűlőre akarja vinni, hogy tulajdonképpen mi van. ö fentjárt nálam és mindezeket, amiket itt a Ház színe előtt elmondtam, elmondtam neki és a magam részéről csak egyet tettem a vizsgálat érdekében, éppen azt, amit az igen t. képiviselő úr tőlem kívánt és kért, hogy én azt siettessem, ennek következtében igenis a bűnügyi osztály vezetőjét magamhoz kérettem es azt mondtam: kérem, egy országgyűlési képviselő ügyéről van szó, kérem a lehető leggyorsabb vizsgálatot. Távol áll tőlem, hogy akár ide, akár oda beavatkozzam, a rendőrség kötelessége a ténymegállapítás, a többi pedig az ügyészség ós a bíróság dolga. Azokra vonatkozólag, amiket igen t. képviselőtársam felhozott, hogy az üggyel kapcsolatban a sajtóban itt-ott mi jelent meg, nem vagyok kompetens, hogy bármit is tehessek, ez bírói kérdés és ha sérelem történt, az rágalmazás vagy becsületsértés, vagy nem tudom, minek minősítsem, üe kétségtelen, hogy nekem mint (belügyminiszternek ebbe beleszólásom nincs. Én megnyugtathatom az igen t. képviselő urat arról, hogy a vizsgálatot semmi néven nevezendő momentum az igazság kiderítésében nem fogja megakadályozni, nincs is ilyen ten-