Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

84 Az országgyűlés képviselőházának 121 ban az a helyzet, hogy ez az inségbér rendes bérré válik és félő» hogy inségmunkával végzik el a közmunkákat. Ez megint nem a nyomor tudatos, tervszerű növelése? Ha a béreket leszorítják, a fogyasztókép-« telenséget növelik, ez közgazdaságilag azt eredményezi, hogy az emberek szegényebbek lesznek, kevesebbet fogyasztanak és a gazdasági élet, úgy az ipari, mint a mezőgazdasági ter­melés egyaránt megsínyli ezt. Miért csinál a kormány ilyen egyoldalú politikát ? Miért csak éppen a nagyibirtok kap itt privilégiumot? Kaptak az iparosok, a kereskedők, a tönkre­ment középosztálybeli rétegek adósságrende­zést? Micsoda ellentét az, hogy az Oti.-nak, Mabi.-n.ak pénzét odaadják gazdaadósság-ren­dezésre? Adtak valamikor a gazdák, a nagy­birtokosok valamit a városi iparosságnak, a városi ipari munkásosztálynak 1 ? Dehogy adtak, sem kölcsönt, semmi mást, lehetőleg drágán adtak mindent. A nyomorgó, éhező kisiparo­sok, éhbérért dolgozó ipari munkások által be­fizetett összegeket adják kölcsön és azzal tör­lesztik a gazdaadósságokat. Hát micsoda rend­szer ez? Nem gondolkoztak, vagy nem gondol­koznak az urak azon, hogy ez olyan szembe­tűnő, egyoldalú osztályönzést jelent, amilyen eddig talán sohasem érvényesült még, vagy ha érvényesült, akkor most is csak úgy érvénye­sült, mint ahogyan régebben már érvényesült? Kétségtelen dolog, hogy munkások, iparosok és kereskedők fizetik be az Oti.-ba és a Mabi.-iba a járulékokat és ezekből a járulékokból a mun­kások, az iparosok és a kereskedők .semmit sem kapnak. A munkásoknak megdrágították még a betegség eseteit is, mert hiszen a recept és egyebek után kell fizetniök, .nehézzé teszik, hogy hozzájussanak a rendszeres orvosi :se­gélyhez, a gyógyellátáshoz, a betegségi segé­lyezéshez, ellenben a gazdáknak kölcsön oda­adják a pénzt. (Czirják Antal: Ne bántsa a gazdákat! A fővárost tessék bántani az Oti.-val kapcsolatban, amely minden pénzt elvesz! Öt­ven millió Oti.- és Mabi.-pénzről van szó!) Jó, mindjárt beszélek erről is. A gazdáknak adtak kölcsönöket, de hol ad­tak "az iparosoknak és a kereskedőknek? Miért? Rendezték a kereskedők és az iparosok adós­ságait, rendezték a munkások adósságait? Csak éppen a gazdákét rendezték, senki másét nem rendezték. Csak a gazdákat lehet támogatni? Senki mást nem lehet támogatni, csak a gaz­dákat? Agrárország vagyunk és a többi mind pusztuljon el? Az ezerholdak maradjanak egy­tagban, azok majd elvégeztetik a kapálást, a kaszálást, a szántást gépekkel, a paraszt pedig mehet, amerre a szél viszi, bujdoshat oda, 'ahol munkaalkalmat gondol találni, de nem talál; az ipar és a kereskedelem nem. tudja felszívni őket, nem tudnak kivándorolni sem, de mégis védelmezik azt a nagybirtokrendszert, amely itt terpeszkedik és a magyarságot a szó szoros értelmében agyonnyomja. Igenis, kellenek messzemenő beruházások, szükség volna arra, hogy tervszerű beruházá­sok történjenek. Szó volt itt tegnap egy inter­pelláció kapósán arról, hogy rossz a vasút kocsiparkja, olyan ócska harmadosztályú ko­csik vannak, úgy recsegnek-ropognak, hogy könnyen baj lehet belőle. A síneket is ki kel­lene cserélni. Állami intézményről, állami ke­zelésről van itt szó, miért nem nyúlnak hozzá, miért nem csinálnak beruházásokat% f A vas­iparnak és egy csomó iparnak munkája lenne belőle. Miért nem lehet .megcsinálni azt, hogy ülése 19S6 április 30-án, csütörtökön. Budapesten kényszerítsék a Bszkrt.-ot arra, hogy csinálja az is újjá a kocsiparkját, ne a villamostari fát emelje, hanem adjon munkát azzal, hogy azokat a régi, ócska, kocsikat, ame­lyekből kiesnek az utasok, cserélje ki újakra. (Derültség.) Minden kormánynak, minden közgazdasági férfiúnak ez lehet a feladata és rendeltetése. Külföldön, így például Londonban, lehetséges volt az, hogy amikor a szocialista, többség el­foglalta a községtanácsot, azt mondotta, hogy lebontatja azokat a házakat, amelyek több, mint száz éve állanak fenn és ezek helyett csinálnak újakat. Ez a munkateremtés, ez te­remt rendet, ez lendíti íel a közgazdasági életet. (Friedrich István: Az egész Dob-utcát le lehetne bontani!) Bizony, a Józsefváros és a Ferencváros nagy részét is mind le lehetne bontani. Miért ne lehetne ezeket a régi épüle­teket újakkal kicserélni? De hivatkozom egy törvényünkre, amely kilátásba helyezte azt, hogy itt nagy építkezé­sek lesznek. Itt van az 1930:XI. te, amely a kormányzó úr ő főméi tósága kormányzóságá­nak tízéves évfordulóját öröktíi meg. Ennek 2. §-a egész sor munka elvégzését rendeli el. (Esz­tegályos János: A mecseki tüdőszanatórium! Vízvezeték van, de már a köveket is elhordták, amit felszállítottak az építkezés céljaira!) En­nek a törvénynek 2. §-a ezeket mondja (ol­vassa): »E történeti évfordulónak és a Kor­mányzó úr^ tízéves országlásának emlékét a törvényhozás régóta nélkülözött több országos érdekű mű és intézmény megalkotásával örö­kíti meg s ennek maradandó jeléül valaimeny­nyit »Horthy Miklós«-ról nevezi el. Ezek a müvek és intézmények a követke­zők: dunai híd Budapesten a Boráros-tér és a Lágymányos között; állami kórház Debre­cenben; rádium-intézet rákos betegek gyógyí­tására Budapesten; gyógyintézet állami tiszt­viselők és egyéb állami alkalmazottak részére Budapesten, a régi füvészkert helyén, vagy más alkalmas helyen; tüdőbeteg-gyógyintézet állami tisztviselők és osalácLtagjaik, valamint Baranya vármegye közönségéinek anyagi hoz­zájárulásával más tüdőbetegek részére is Pé­csett, a Mecseken; tüdőbeteg-gyógyintézet Gyöngyös felett, a Mátrában; kertes családi­ház-telep 1000 házzal, tisztviselők és munkások részére, az 1908:XXIX. te. végrehajtásaképpen Budapesten, a X. kerületben, az ú. n. Öhegyen, az állam tulajdonában lévő területen; hadirok­kant-otthon a nemhivatalos állományhoz tar­tozó hadirokkantak részére Budapesten, erre alkalmas helyen; katonai rokkant-otthon stb.« Ez a törvény igen sok murikát rendel el, miért nem végzik el tehát ezeket a, munkákat, miért nem hajtja végre a kormány ezt a tör­vényt, amelyet 1930-ban hoztak, miért nem gon­doskodnak arról, hogy a közmunkákat, ame­lyeket a törvény rendel el, és amelyek hozzá­fűződnek a kormányzó úr 10 éves jubileumá­hoz, végrehajtsák? A kormány munkájában nincs tervszerűség a közgazdasági élet fellen­dítésére, úgyhogy azt kell mondanom, hogy a kormánynak ez a javaslata nem elégít ki ben­nünket, ez kevés, ez semimi, tessék tehát a t. kormánynak más téren a közgazdasági élet fellendítésén úgy dolgozni, hogy itt élet le­gyen. Annak idején az volt a jelszó, hogy munka­nélküli segély nincs, de munka lesz. Magyar­ország egyedül áll e tekintetben egész Európá­ban, mert nálunk munkanélküli segély nincs, de munka sincs. Egyedül állunk, mert nálunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom