Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. a szociális nyomorúság 'mindinkább nagyobb lesz, •állandóan növekszik, amint kimutattam, annyira növekszik, hogy még a középosztályt is ellepi már egészen a nyomorúság s így azután természetes dolog, hogy a gazdasági élet pang és nyomorúságban szenved, vergődik és lassan-lassan tönkremegy egész gazdasági életünk, így nem lehet az ország gazdasági életét fellendíteni. Halljuk, hogy a kormány egyes tagjai hizonyos szociális jelszavakat hangoztatnak, halljuk ezeket a jelszavakat, tettek is bizonyos intézkedéseket, de ezek elmúlnak, elvesznek a bürokrácia berkeiben, nincs értékük, mert nincs olyan tervszerű és céltudatos általános közgazdasági politika, amely a gazdasági életet fellendítené. Mindent odaadnak a gazdáiknak, a szegény proli által befizetett öszszegeket az eladósodott gazda kapja meg, de a proli nem kapja aneg; az, ha nyomorúságban van, ha éhezik, ba Pest utcáin felfordul is, legfeljebb Sipőcz-levest kap, semmi mást, ezért is kell neki söpörnie és dolgoznia. A főkérdés az, hogy a közmunkákat ne inségmunka keretében és ne in s égm unka-bérekkel tessék elvgeztetni. Most Győrben - például sztrájkolnak a textilmunkások, hogy f adják meg nekik a kért pár fillér munkabért i és sztrájkolnak különböző (helyeken, de a minisztériumok nem intézkednek a bérmegállapodások tekintetében, amelyeket a munkások és munkáltatók együtt kölcsönösen 'megcsinálnának; minden marad a régiben, nem történik semmi, vergődünk, pusztulunk, a kormánynak nincs céltudatos politikája, amellyel ezt a szociális nyomorúságot enyhítené, amellyel a gazdasági élet fellendülését legalább látszatra iparkodnék élénkíteni. Arról van szó, hogy munkát kell adni, tisztességes béreket kell adni, mert csak ezzel a módszerrel lehet küzdeni a nagy nyomorúsággal, a gazdasági válsággal, az Ínséggel és ia bekövetkező' katasztrófákkal szemben. Kérem a t. Házat, hogy ezt a kérdést úgy fogják fel, mint amely egyedül alkalmas arra, hogy a közgazdasági élet fellendíttessék. A munkaalkalmak teremtése olyan elemi és elsőrendű feladat, amely mellett mindennek el kell törpülnie, ezt az egyetlen kérdést volna szabad előtérbe tolni és ezen keresztül kellene megmutatni azt, hogy ki akarunk ebből a nyomorúságból evickélni és merünk valanú lépést tenni előre a közgazdasági élet fellendítésére. (Helyeslés a széUőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Grecsák Kiohárd képviselő úr! Grecsák Richárd: T. Képviselőház! Farkas István igen t. képviselőtársam beszédének lényege tulajdonképpen az, hogy ő szükségesnek találj 'et cl közmunkák inaugurálását, de egyrészt kevésnek találja az erre a célra szánt öszszeget, másrészt azt állítja, hogy ezek a munkálatok, amelyeket a kormány ebiből az összegből végrehajtani óhajt, nem produktívak, (Farkas István: Ezt nem mondtam! — Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt nem mondotta!) nem céltudatos, szerves programnion keresztül történnek. Engedje meg igen t. képv'selőtársam^hogy beszédének egyes részeire később' még rátérhessek. (Farkas István: Helyes! — Halljuk! Halljuk! bal felől.) Az a 13*6 millió pengő abból a 27 millióiból, amelyet a külföldi hitelek pénztárából óhajt felvenni a pénzügyminiszter úr, igenis olyan munkálatoknak^ olyan szerves munkaprogramomnak végrehajtására fordíttatik, amely évek bosszú során át a mezŐgazdaülése 1936 április 30-án, csütörtökön. 85 ságnak a többtermelés terén való előrehaladását fogja jelenteni, a másik 13"4 millió pengőt pedig majdnem teljes egészében utak építésére fordítják és ez a kereskedelemügyi és közlekedésügyi miniszternek majdnem teljes közlekedésügyi programmját öleli fel és adja meg annak pénzügyi alátámasztását. Örvendetes bizonyítéka ugyanis ez a törvényjavaslat annak, amire egyébként az igen t. pénzügyminiszter úr költségvetési beszédében már rámutatott, hogy túlvagyunk a mélyponton, túlvagyunk a leépítésnek korszakán és hozzáfoghatunk végre mindazoknak a 'beruházási javaslatoknak az elintézéséhez, amelyeket programúiba vettünk. A mezőgazdaságnak, a kereskedelemnek és az iparnak egyaránt fontos, hogy a falu bekötő utakkal rendelkezzék, egyrészt, hogy a falusi nép eladhassa terményeit a kereskedelmi és ipari gócpontokban, másrészt, hogy fordítva, az a kereskedő meglátogathassa és elvihesse áruit a távolabbi vidékekre is. Ha azt nézzük, hogy a kormány az elmúlt években milyen Összegeket tudott a költségvetésen kívül beruházásokra fordítani, azt látjuk, hogy az 1932/33. és az 1933/34. költségvetési években ilyen (beruházási hitelműveletekre évenkint 15—15 millió pengő erejéig foganatosítottak közmunkákat. 1934/35-ben 10 milliót, az 1935/36-os folyó költségvetési évben pedig ismét 15 milliót. (Esztergályos János: Ez mind kevés!) Ez összesen 55 millió a legutóbhi négy évben. Szembeállítva most ezt az egyévi 27 milliót, látjuk azt az előrehaladást, amelyet a kormány ezen a téren is elért. Engedje meg az igen t. Ház, hogy kifejtsem, hogy az említett közgazdasági szempontok mellett miért van különösen szükség erre a törvényjavaslatra és mi ennek a jelentősége. Farkas István igen t. képviselőtársam is rámutatott^ arra, hogy az ország lakosságának fogyasztóképessége mennyire csökkent. (Esztergályos János: De mennyire!) Ha most a statisztika alapján párhuzamot vonok a lakosság fogyasztóképességének fejenkénti csökkenése tekintetében az 1928-as évvel, akkor azt látjuk, hogy búzából és rozsból a fejadag összezsugorodása folytán a belső felvevőképesség 1'6 millió métermázsával kevesebb, a húsnál 50%-os volt a visszaesés, mert csak 8 kilogramm a fejenkénti átlag (Esztergályos János: Ezt mondjuk állandóan ! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és még kedvezőtlenebb a tej fogyasztási statisztika, de a burgonyánál, a sörnél és a dohánynál is csökkenéssel találkozunk, ami népegészségügyi szempontból is kedvezőtlen tünet. (Friedrich István: A dohány fogyasztás csökkenése nem kedvezőtlen! Be is tiltanám azt a büdös bagót. — Derültség.) De ez emellett a mezőgazdaság számára biztosított piac összezsugorodását is jelenti és arra kényszeríti a mezőgazdaságot, hogy a bizonytalanabb külföld felé vigye árufeleslegét. T. Ház! Nem töltenek el vérmes remények a tekintetben, hogy ennek^ a törvényjavaslatnek kapcsán a gazdasági élet vérkeringésébe kerülő 27 millió pengő ezt a fogyasztóképességet lényegesen emelni fogja, de remélem, hogy az a javulás, amelyet a Magyar Gazdaságkutató Intézet az utóbbi esztendőben is megállapított és amely hála Istennek örvendetesen megindult, tovább folytatódik majd a közmunkák lendületesebb inaugurálásával, mert nemcsak ez a 27 millió pengő lesz az, amit a költségvetés keretén kívül közmunkákra fordítha-