Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

78 Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1936 április 29-én, szerdán. nem volt szimpatikus az sem, amikor az egyik tiszteletbeli főszolgabíró, ha jól emlékszem, Boórnak hívják, a lakócsai horogkeresztesekkel együtt ült a kocsmában. Nem volt szimpatikus jelenség az sem, amikor a -nemzeti egység élharcosai között rovottmultú és állásából fegyelmi úton elbocsátott szolgabírót láttak, aki a fronton — már mint a választási fronton — a nemzeti egység pártjának agitációját vitte és vezette. Nem beszélek itt azokról a trükkökről, amelyeket el méltóztattak követni, amidőn koholt feljelentésekkel próbáltak az emberekből nyilatkozatokat kicsikarni, amely nyilatkozatokat azután teljesen elferdítve, főszolgabírói végzés formájában, de a nemzeti egység pártjának approbálásával dobálták szét ugyancsak olyan röpcédulákon, amelyeket senki sem engedélyezett. T. képviselőtársaim, ennek az agitációs hadjáratnak volt az eredménye az, hogy Szigetvár községében a gyűlölködés, a széthúzás, az ellenségeskedés; lett úrrá olyan fokban és olyan mértékben (Zaj és ellenmondás ok a jobboldalon.), amely messze van az önök programjától, amelynek alfája és ómegája, egyetlen jelszava a nemzeti egység. (Haám Artúr: A mai rendszer gazdaságpolitikája (győzött! Nem lehet a véleményeket meghamisítani!) Ez a féktelen gyűlölködő szenvedély eskedés volt az oka annak, hogy a tömegeket, mégpedig az értéktelenebb tömegeket annyira megvadították, hogy amikotr egy ellenzéki képviselő' keresztül hajtatott autóján, vagy keresztül akart menni autójával Szigetvár község központján, négy csendőr és két rendőr jelenlétében megtámadták és csak a csendőröknek köszönheti, hogy megmenekült, (Zaj.) Ez a féktelen agitáció azonban úgy latsaik, nem bizonyult elegendőnek. Úgy látszik, önök maguk is úgy érezték, hogy neun volt elegendői (Zaj és ellenmondótok a jobboldalon.), hogy ezzel a demagógiával és a szenvedélyek felkeltésével egyedül nem lehet eredményt elérni (Haám Artúr: Amit a tribünről csináltak, az volt a demagógia — Zaj a baloldalon) Most következik a választási hadjárat második eszköze. Ezért alkalmazták a terrort, ezért alkalmazták az f erőszakot, aminek első megnyilvánulásai már a választási agitáció során a népgyűlések megtartása alkalmával is jelentkeztek, amikor szervezett csoportok — még pediig: Festetics gróf táborához tartozó 10—15 tagú szervezett csoportok (vitéz CsicseryRónay István: Éppen fordítva!) iparkodtak állandóan megzavarni gyűléseinket. (Haám Artúr: Meggyőződésből zavarták meg a gyűlést! — Zaj és* derültség a baloldalon.) Aszolgabírák ezek ellen védelmet nem nyújtottak (Zaj.), ellenben, ha ugyanazon a gyűlésen a pártunkhoz tartozó valamelyik hallgató csak azt a megjegyzést merte megkockáztatni, hogy »hallgassuk a szónokot!« rögtön kivezették. (Felkiáltások jobbfelől: N<a! Na!) A terror eszközeihez tartozik az is, amikor egyes községekben szervezett csoportok — hogy ne mondjam, bandák — és tanítók által kivezényelt kis .diákok kövekkel és tojásokkal megdobálták az autókat még pedig a» ellenzéki jelölthöz tartozó autókat. (Egy hang a jobboldalon: Mennyire szereti őket a nép! — Derültség a jobboldalon. — Br. Berg Miksa: Festetics cselédsége!) Csendőri asszisztenciával es annak jelenlétében történt, annak a csendőrségnek jelenlétében, amely nem engedte meg, hogy Eckhardt Tibornak, ha egy községbe bejött, virágot adjanak, vagy megvárják, vagy magiéljenezzék őt. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ha önök ezt nem tudják, akkor rosszul vannak infommálva a történtekről. (Nánássy Imre: Ott voltunk személyesen!) Ugyanez a csendőrség nemi vett tudomást arról, hogy az ellenzéki jelöltet és a jelölthöz tartozó vagy a jelöltet támogató ellenzéki képviselőket megdobálták és fenyegették. Mindennek előre vetette árnyékát az a körülmény, hogy a szigetvári járás főszolgabíróját, Perczel Viktort, a választások előtt eltanácsolták és elküldték szabadságra (Egy hang jobbfelől: Szabadságra ment!) és helyére kiküldtek a megye központjából két szolgabírót, Sipos Bélát és Kenderesi Krizsán Perencet, akik közül az utóbbi választási vétség miatt jogerősen el vott már ítélve (Zaj

t a jobboldalon.) és csak azért van ma még állásban, mert próbaidőre felfüggesztették a büntetést. Ezek a szolgabírák erejüket az utolsó napra tartogatták, (vitéz Csicsery-Rónay István: Mert volt okuk, hogy közbelépjenek amiatt a hamis hírt terjesztő újság miatt!) Amikor ugyanis látták, hogy milyen a kerület hangulata, akkor hozzányúltak a régi és jól kipróbált módszerhez, a csendőrszuronyokhoz (Folytonos zaj a jobboldalon.) és olyan terrort alkalmaztak, amely a kerület lakosságának igen nagyrészét megfélemlítette. Konstruáltak egy vádat, (vitéz Csicsery-Rónay István: Konstruáltak?!) még pedig annak a cikknek az alapján, amelyre az előbb Pálffy-Daun képviselőtársunk utalt, amely cikk egy ellenzéki szigetvári lapocskában jelent meg és amelyben szórólszóra az foglaltatik, hogy a Gömbös-kormány meg fog bukni. (Gr. Apponyi György: Beméljük, minél előbb! — vitéz Csicsery-Rónay István: Ohó, nem így volt!) Az foglaltatik henne, hogy a Gönilbös-fcormány súlyos válságban van és valószínűleg még a költségvetési vita alatt le fog mondani. (Zaj a jobboldalon.) Ez lehet igaz, lehet nem igaz, lehet helyes, lehet nem helyes, de ez semmiképpen sem ok arra, hogy egy lapot elkobozzanak, mert ebben semmi olyan nem foglaltatik, ami a választási törvény előbb említett szakaszába ütköznék, sem pedig semmi olyan, ami rágalmazást, vagy valami sajtóvétséget foglalna magában. A választási törvény 150. §-a ugyanis arról Ibeszél, hogy vészhíreket és hamis híreket sajtó útján terjeszteni nem szabad. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ham'ls hír!) Elhiszem, t. képviselőtársaim, hogy önökre nézve és azokra a szolgabírákra nézve rettenetes vészhír az, ha a Gömbös -kormány megbukik, (Nagy zaj a jobbolralon.) de hogy az ország többsége ezt nem tekinti vészhírnek, azt méltóztassék elhinni. (Haám Artúr: Célzatosan hozták egy tábornok nevét az újságban!) Lehet, hogy valamelyik királyi ügyészség bemondásra valóban adott elkobzási utasítást, erről az elkobzási utasításról azonhan délután hat órakor, amikor az elkobzások és a csendőrségi ^atrocitások megkezdődtek, még egyik szolgabíró sem tudott, mert amikor megkérdezték tőlük, hogy milyen • alapon járnak el, azt mondották, hogy utasításra, de hogy milyen utasításra, azt nem tudták. (Zaj jobbfelől és a középen.) Nem tudom elképzelni, hogy akadj on ügyészség, amely — hacsak nem. akarja önmagát komikussá tenni — emiatt a cikk miatt eljárást indítana és ha eljárást indít, méltóztassanak majd meglátni, hogy a független magyar bíróság hogyan vélekedik erről az eljárásról. Akceptálom, hogy