Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

Az országgyűlés képviselőházának 120 diktatórikus hatalmát arra használja föl, hogy sem a bérek mai színvonalával, sem az élelmi­szerárak egyre tartó emelkedésével arányban nem álló újabb terhet zúdítson a székesfőváros közönségére? — Kéthly Anna s. k.« Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat il­leti a szó. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az a fejet­lenség, amely a kapitalisztikus gazdálkodást úgy világviszonylatban, mint az egyes orszá­gokban, g) azok ldsebb közületeiben tett intéz­kedéseket is jellemzi, a mi számunkra egészen különös élességgel megfigyelhetővé válik azok­ban az eseményekben, amelyek a fővárosnak úgynevezett szanálása körül lejátszódnak. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! HalljuJű a bal- és szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Mi az? Csak a kukorica érdekli magukat?) El kell tüntetni a deficitet, — ez a harci jelszó zúg körülöttünk — azt a deficitet, amely­nek legnagyobb részét az én meggyőződésem szerint mesterségesen idézték elő éppen pánik­keltés céljából, a többi részében pedig meg­szüntethető volna úgy, hogy a főváros költség­vetéséből azokat a tételeket törölnék, amelyek nem a főváros lakosságának, hanem az ural­kodó pártoknak érdekeit szolgálják. Erre vo­natkozólag elég arra rámutatnom, hogy pár­tomnak városházi frakciója már számtalan erre vonatkozó előterjesztést tett, sajnos, ered­ménytelenül, mert amennyire fejetlenek és amennyire anarchisztikusak ezek az intézkedé­sek, amelyek a főváros működésében érvénye­sülnek, éppen annyira céltudatosak abban, hogy a fővárosnak minden terhét a főváros legszegényebb lakosságának vállaira zúdítják rá. A főváros költségvetési egyensúlyának helyreállítása tehát magyarra lefordítva any­nyit jelent, hogy a főváros legszegényebb né­pének a kenyeréből törnek le újból, hogy a leg­szegényebb emberek kenyerének a megcsorbítá­sával akarják ezt a deficitet kiküszöbölni, ille­tőleg érik el ennek a deficitnek a kiküszöbö­lését. Pedig ma nemcsak a proletárasszony, ha­nem a kispolgári as&zony is meggondolja, hogy merjen-e egy ebédhez egy fél kiló krump­lival többet vásárolni. Teszik ezt akkor, ami­kor ebben az agrárországban a szó szoros ér­telmében éheznek a dolgozó emberek, nem is beszélve a munkanélküliekről és nem is be­szélve arról, hogy minden lelkiismeretes ember meggondolása szerint a legkisebb emelés és minden ilyen irányú emelés ma ezeknek az embereknek felborítja a költségvetését. Ez te­hát ma a legnagyobb lelkiismeretlenség, a leg­nagyobb visszaélés. T. Ház! A dolgozó emberekről beszélek. A munkanélküliekről szinte szólnom nem kell, azokról a munkanélküliekről, akiknek éppen mostanában fölözik le az ínséglevesét, és akiknek éppen mostanában veszik el kenyér­adagjából azt a néhány dekát, amely az egyre emelkedő drágulás mellett az illetékesek be­jelentése szerint ezeknek az ínségkonyháknak az előirányzatát felborította. Amikor tehát ők is bevall ják és intézkedéseikkel aláhúzzák, hogy a drágaság olyan mértékű, hogy nem lehet vele lépést tartani, akkor mégis komoly tényezők arról tanácskoznak, hogy \a villamos­közlekedést megdrágítsák, komoly tényezők mernek beszélni arról, hogy felemeljék a mun­kába igyekvő dolgozó emberek villamosjegyé­nek árát és ezen a címen elvegyenek a dolgo­zók fizetésiéből olyan összeget, amely összeg a mai szégyenbérek mellett elviselhetetlen terhet jelent a dolgozók számára, akiknek a fizetésé­', ülése 19S6 április 29-én, szerdán. 59 ben ezek a fillérek is rendkívül sokat jelente­nek. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ez nem érdekli a tisztelt »Nep«-et! — Esztergályos János: Máshol már kiverték volna ezt a bandát a város közgyűlési terméből! — Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen.) Nem akarok ezúttal egyébről beszélni, csak a Beszkár tarifaemelésével kell foglalkoznom. Az 1934 :XII. t.-cikkben gyökerező diktátori ha­talma alapján ugyanis, tudomásom szerint, a főpolgármester olyan tarifareformot akar vég­rehajtani a székesfővárosban, amely az eddi­giekkel szemben, 25 százalékos emelést jelent. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban mindenekelőtt azt kellene tisztáznom, éppen a kereskedelmi miniszter úrral, hogy mi a Beszkrt? Minthogy a kereskedelmi miniszter úr Beszkrt. legfőbb fel­ügyeleti hatósága, ő tudná talán a legjobban megmondani, hogy mi ez az intézmény? Egy közlekedési eszköz-e, vagy egy kirakatdarab azért, hogy az ideérkező idegenek lássák, hogy nekünk: ilyen is van, vagy pedig jövedelemfor­rás a főváros részére, hogy megfejve az utazó közönséget, a főváros egyéb okokból származó deficitjét eltüntesse. Ha ez a drágítás életbe lép, akkor ez az intézmény csak kirakatdarab lesz és nem lesz sem közlekedési eszköz, sem jöve­delmi forrás. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbal oldalon.) A nagyvárosok külső képéhez elen­gedhetetlenül hozzátartozik, hogy villamosko­csik járjanak az utcán, de ezzel a drágítással a villamos nem lesz közlekedési eszköz, mert az elviselhetetlen tarifa leparancsolja a villamos­kocsikról azokat, akik ezeket eddig igénybe vet­ték. És nem lesz jövedelemforrás sem, mert a megcsappant forgalom következtében üresen járnak a kocsik és az így elmaradt jövedelem csak jobban növeli azt a hiányt, amelynek fe­dezésére ma nem találnak más módot, mint a legszegényebb emberek megnyúzását. T. Ház! Nem lesz közlekedési eszköz a villa­mos, mert a 3 pengő 50 fillérre emelt hetijegy és a 32 fillérre emelt átszállójegy nem forga­lomemelő tényezők. Aki egy hónapban csak 50 átszállójegyet vált, az egy hónapban körülbelül 4 pengővel adózik többet a Beszkártnak, mint eddig, aki egy hónapban 4 és fél hetijegyet vált, az 3 pengővel többet adózik. Amikor ezt a 3 és •í pengőt látjuk, azt kell kérdeznünk, hogy hol élnek azok az urak, akik ezzel a tervvel foglal­koznak, merre járnak a kényelmes autóikkal, hogy nem tudják elképzelni, hogy mit jelent egy munkásháztartásban ez a 3 és 4 pengő ha­vonta. Ez a 4 pengő több mint egy egész heti­jegy ára és 14 kiló félbarnakenyérnek az árával egyenlő, 4 pengő sok nőmunkásnak az egész heti keresete. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) tehát rettentő bizonyossággal megál­lapítható az, hogy minden emelés az igénybe­vétel csökkentésével fog járni. A szociáldemokrata községi csoport a vá­rosházán külön véleményt fejezett ki a drágí­tással kapcsolatban és kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy minden javulás, a BeiS'zikrt. defi­citének az eltüntetése csak a forgalom emelke­désétől várható, (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) de az a makacs ellenszegülés, amely ezt az egészen kézenfekvő és egyszerű igazságot, fogadta, arra enged következtetni, hogy a Beszkrt, dolgát sem intézik több böl­csességgel, mint az a bizonyos szegedi halbics­kás üzletember, akiről Mikszáth megírta azt a ragyogó novelláját, hogy nem volt hajlandó egy százezres rendelést elvállalni, mondván, elég ha tízével vagy egyesével rendelik meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom