Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

60 Az országgyűlés képviselőházának 1 nála a bicskát. A Bszkrt. igazgatósága is szívesebben fogad egy csökkent forgalmat, mert az kevesebb felelősséget, kevesebb fejtörést, kevesebb nyugtalanságot okoz az ő számára. Ez a város az utóbbi néhány esztendő alatt megnőtt, valóiban világvárosi forgalom kezd benne kialakulni, az apparátus, a felszerelés azonban még mindig a század eleji maradt és Pató Pálok ülnek az igazgatóságban, akik szinte irtóznak attól, hogy a vállalat kiszélesedjék és túljusson azokon az arányokon, amelyekben a mai szellemmel ez az intézmény még igazgatható és vezethető. Csak arról feledkeznek meg, hogy az intézmény jelentőségének és aránysainak csökkentése törvényszerű következmény gyanánt oda fog vezetni, hogy ha a rászorulók számára megfizethetetlenné teszik, a vállalat megszűnik jövedelemforrás lenni nemcsak a fővárosnak, hanem azoknak az igazgató uraknak a számára is, akik ilyen egyszerűen és könnyen próbálják ezt a kényes dolgot elintézni. Az a semmivel sem indokolható adóztatás, a fővárosnak fizetendő területhasználati díj és közlekedési adó, aminek mindnek semmiféle jogalapja nincs, megcsappan és eltűnik, akkor ha a tarifadrágítás következtében a főváros népe kimondja a közlekedési sztrájkot, még pedig kimondja megszervezetlenül, irányítás nélkül. (Esztergályos János: Ez lesz még az enyhébbik rész.) kimondja a legfelsőbb parancsnak, az üres zsebnek a kényszerítő ereje következtében. (Esztergályos János: Majd ha a villamoskerekek az ég felé fognak fordulni, akkor meggondolják, hogy emeljenek-e?) T. Képviselőház!^ Ezek az urak, akik a villamosdrágítást előkészítik, nem tudják, fogalmuk sincs arról, hogy a munkás a város esyik részéből a másikba jár munkába, legtöbbször nincs állandó munkája és így nem alkalmazkodhatik a lakóhelyével a munkahelyéhez, sha pedig ezek az urak ismerik ezt a sorsot, és ennek ellenére akkora lelki ismeretlenség van bennük, hogy mégis ezt a sorsot szánják a munkásoknak, akkor megérdemlik, hogy más eszközzel távolítsák el őket a helyükről. Ügylátszik, nem tudják, hogy a főváros dolarozó népének élelemre, ruhára és lakásra sem kerül már. amikor ezt a néhány hatost még külön le akarják csipni a fizetéséből. A Bszkrt. pénzügyi helyzetével, a leromlott kocsiparkkal, leromlott felszereléssel próbálják indokolni ezt a változtatást (Az elnöki széket Kornis Gyula foglaija el.) Valóban ez így van, nem hiszem, hogy bárhol a világon is volna vállalat ilyen rozoga kocsikkal, tönkrement felszereléssel, (Propper . Sándor: Főleg a külvárosokban!) amely mind csak arra jó, hogy a kocsikísérő személyzet és az utasok idegeit tegyék tönkre. Nem hiszem azt, hogy bárhol a világon eltűrnék, hogy a közönsíég számára ilyen közlekedési eszközöket adjanak. De ha a főváros lemond arról, hogy a közlekedési adónak és a területhasználati díjnak fizetése árán tartsa egyensúlyban a maga költségvetését, ha a felesleges kiadások terén csak addig nyújtózik a főváros, ameddig a legszegényebb polgárának takarója ér, akkor nem lesz szükség arra a tarifára, amellyel ilyen módon szanálják a főváros legszegényebb népét. ' Rendkívül különösnek tartom azt is, és a nagy nyilvánosság figyelmét különösen megérdemli az, hogy arra az ankétra, amelyet eb?0. ülése 1936 április 29-én, szerdán. ben a kérdésben tartottak a héten, nem hívták meg az ellenzéki pártokat. Különösnek tartom ezt, de helyesnek is azért, mert ezzel elismerik azt, hogy csak ezeknek a pártoknak van Szükségük arra, hogy a főváros népének ilyen megrablásával állítsák helyre a költségvetési egyensúlyt. Mi semmiféleképpen nem járulhatunk hozzá ahhoz, nem azért, mert kisebbségi párt vagyunk és mert kívánságunknak nines szankciója, hanem éppen azért, mert valóban a többséget képviseljük, (Ügy van! Ügy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) mert a fővárosi egész népét, a villamost igénybevevő, a villamost fenntartó közönséget képviseljük, tehát a felemelt tarifát megfizetni nem tudó közönség nevében tiltakozunk a felemelés ellen. Az a meggyőződésem, hogy a Beszkrt, ügyei, igenis, rendbehozhatók anélkül, hogy a főváros közlekedését tönkretnnnék és az igénybevételt a minimálisra leszorítanák. Nekem az a meggyőződésem, hogy a polgármester úrnak törvényes diktatórikus hatalma dacára sincs joga ahhoz, hogy a főváros lakossága többségének életérdekeibe vágó ezt az intézkedést megtegye, mert sem a munkabérek, sem a folyton emelkedő élelmiszerárak nem hagytak annyi pénzt a főváros dolgozó népének zsebében, hogy ezt a szükségtelen, azonkívül az állítólagos — állítólagos! — 2-4 milliós hiányt körülbelül 7 millióval túlhaladó érvágásit végrehajtsa. Éppen azért nekem az a felfogásom, hogy a miniszter úrnak, mint legfőbb felügyeleti hatóságnak kötelessége ezt a döntést megakadályozni, megakadályozni azt a készülő szörnyűséget. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólani. Winclikler István kereskedelem- és közledésügyi miniszter: T. Ház! A főváros költségvetése az 1934:XIL törvénycikk alapján felülvizsgálat alatt áll. Ez a felülvizsgálat természetesen kiterjed a főváros üzemeire, köztük a vasútüzemekre is. A tárgyalások azonban még távolról sem haladtak annyira előre, hogy látni lehetne, vájjon a vasútüzemeik anyagi rendezéséhez egyáltalában szükséges-e a tarifaemelés, vagy sem. Nekem csak akkor lesz módomban és egyáltalában csak akkor lesz lehetséges ebben a kérdésben bármilyen állást foglalni, amikor egy konkrét tarifaemelési kérés terjesztetik fel hozzám. Akkor fogok állást foglalni. (Helyeslés jobbfelől és a középen. — Zaj a bal- és a. szélsőbaloldalon.) Elnök: Interpelláló képviselőtársunk a viszonválasz jogával kíván élni. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Azt hiszem, mindenkit meglep a miniszter úrnak ez a bejelentése, Hetek óta beharangozták a fővárosban nemcsak az újságok, — amelyeket esetleg lehet, felelőtleneknek mondani, bár értesüléseiket I azok is felelős tényezőktől kapták — hanem hivatalos nyilatkozatok is a tiarifaemeilést, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) beharangozták azzal, hogy a tarifaemelés igenis szükséges és elkerülhetetlen és most a miniszter úr egyszerűen kijelenti, hogy még nincs is megállapítva, hogy valóban elkerülhetetlen és valóban szükséges-e a tarifaemelés. (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nincs!) Számomra ez nagyon nagy megnyugtatást jelent, mert mi akkor a miniszter úr saját kijelentésével tudunk majd harcolni azok ellen a fővárosi szervek és urak ellen, ákika tarifaemelést, mint elkerülhetetlen ós elháríthatatlan szükségességet konferálták be az utóbbi hetekben. Ha tehát a miniszter úr kije-