Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

56 Az országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1936 április 29-én, szerdó.n. a bizonyos egyharmadrész megvan, amit májusban szoktak értékesíteni, hogy arra most 2 pengővel kevesebb árat kapnak. Ezt magában nem tartanám még tragédiának, ellenben én azért intéztem ezt az interpellációt a mélyen t. kormányihoz, mert igen könnyen lehet attól tartani, hogy ez azt jelenti, hogy ... (Meisler Karola belép a terembe. — Br. Berg Miksa: Éljen Meisler! — Zaj. — Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Már egyszer éljeneztek! — Br. Berg Miksa: En is megéljenezhetem!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Éber Antal: ... most már az októberi terminusnak és egyáltalában a gabonaidő határüzlet beszüntetéséről lehet szó és ez ellen úgy a gazdák érdekei szempontjából, mint a kereskedelem és a malomipar érdekei szempontjából a leghatározottabban óvást kell emelnem még abban az esetben is, ha ez a legnagyobb sajnálatomra Mecsér igen t. képviselő úr véleményével nem találkozik. Igen t. Ház! En nem segíthetek azon, hogy a valódi igazság az, amit Tisza István kifejtett, (vitéz Mecsér András: A magyar gazda érdeke a döntő! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Kiéheztetni a városi népet? Azt leheti — Gr. Festetics Domonkos: Maga ehhez nem ért! — Farkas István: Kirabolják az országot! — Gr. Festetics Domonkos: Talán a galiciánereket akarja etetni a mi gabonánkból?) Festetics képviselő urat kérem, maradjon csendben. Éber Antal: Ha nem tesszük lehetővé azt, hogy a kereskedő és a imalom ősszel, amikor nagy tömegekben kerül a búza piacra, felvehesse azt a nélkül a rizikó nélkül, hogy ár tekintetében spekulációba kellene mennie, vagyis a nélkül a lehetőség nélkül, hogy egyidejűleg a határidőüzletíben a kontraüizietet megköthesse, akkor elvesszük a termelőtől a vevőt szeptemberben, októberben, a legveszélyesebb hónapokban és meg méltóztatnak majd látni, hogy a gabonabatáridőüzlet elmaradása azt fogja jelenteni, hogy elsősorban a gazdák fogják annak árát megfizetni. De a sokat szenvedő malomiparunk szempontjából is nélkülözhetetlen instrumentum a gabonahatáridőüzlet, mert hiszen az előre való liszteladás teljesen lehetetlenné válik akkor, ha viszont a malom nem tudja magát búzának előre való biztosításával a határidőüzletben fedezni. A gabonakereskedelmet, szerény vélekedésem szerint, ez teljesen lehetetlenné teszi. Ne méltóztassék azt hinni, hogy egy magyar specialitás a gabonahatáridőüzlet, (vitéz Mecsér András: Az bizonyos, hogy nem magyar!) megvan az a nagy világpiacon, ahol a búzakereskedelem, a gabonakereskedelem lejátszódik; ott a készáruüzletnek természetes kiegészítése a határidőüzlet, amely nélkül kiegyenlítés, egészséges gabonaüzlet el sem képzelhető. Igen t. Ház! Most, hogy fennáll az a lehetőség, hogy októbertben sem engedélyezik a határidőüzletet, illetőleg a kormány jogszabályt fog alkotni, amellyel a (határi dőüzl etet októberre esetleg megszünteti, az a helyzet állt elő, hogy igen sok földbirtokos, látva a nagy terméskilátásokat, (vitéz Mecsér András: Hol látta? — Felkiáltások jobbfelől: Hol lehet látni?) ...tény az. hogy nagyon sokan ^ látják és nagyon sokan vannak, akik el akarják adni búzájuk egy részét azért, hogy azt az árat, amely a ma jegyzett árhoz képest arányosan októberre kiszámítható, biztosítsák. Ezek ma abban a helyzetben vannak, hogy egy újonnan keletkezett zugpiacon eszközlik ezeket az eladásaikat, miután legális határi dőüzl et nincsen és így áldozataivá válhatnak annak, hogy ezt a teljesen természetes törekvésüket — hogy tudniillik gabonatermésük egy kisebb vagy nagyobb részét az ár tekintetében már most biztosítani akarják — nem végezhetik el a legális piacon, hanem a zugkereskedelem útján kell ezt elérniök. Kérdezem, vájjon érdekében áll-c a gazdáknak — az, hogy vájjon helyes-e az, hogy akarják, vagy az-e a helyes, ha nem akarják, ide nem tartozik — amikor az eddig mutatkozó termés — ami némely helyen igen jelentékeny — egy részének árát előre biztosítani akarják, akkor a kormány ezt mesterségesen, különféle intézkedésekkel meghiúsítsa? Kérdezem, vájjon érdekében áll-e a gazdának az, hogy szeptemberben vagy októberben, amikor nagy munkával van elfoglalva, amikor a szállítás neki nehézségeket okoz, az akkor jelentkező kedvező árat esetleg ki akarja használni? Vájjon érdekében áll-e a gazdának, hogy akkor, a nélkül, hogy fogatait, igáit, amelyek más munkával vannak elfoglalva, foglalkoztassa, a határidőpiacon magának azokat az árakat biztosítsa, amelyek ott biztosíthatók? Nem értem egyáltalában ezt a dolgot, mert tegyük fel, egyáltalában, hogy az a szörnyű bűncselekmény, amelyet sokan imputálnak a kereskedelemmel szemben, (vitéz Mecsér András: Nem a kereskedelemről beszélünk.) hogy spekulációból vettek búzát, ez a szörnyű vád valóban helytáll. Elnök: A t. képviselő úr beszédideje lejárt. Éber Antal: Kérem, méltóztassanak beszédidőmet tíz perccel meghosszabbítani, annál is inkább, mert a közbeszólások amúgy is igénybevették beszédidőm nagy részét. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Méltóztassék folytatni. Éber Antal: Kérdem, igen t. Képviselőház, vájjon olyan rendkívül nagy büncselekmény-e az, ha egy kereskedő, aki egy-két vagy három hónap múlva abban a helyzetben lehet, hogy külföldre búzát kell exportálnia, előre gondoskodik erről a búzakészletéről, azt előre megveszi, és vagy spekulációba megy bele az által, hogy a határidőüzletben nem fedezi magát, vagy a spekulációt is kizárja azzal, hogy a határidőüzletben az ellenkező üzletet köti meg? Lehet-e ebből a kereskedelemmel szemben vádat kovácsolni? (vitéz Mecsér András: A fedezetről van szó!) Kérem, igen t. képviselőtársam, az 1930. évi XXII. te. óta a fedezet és a fedezetlenség kérdése már nem szerepel. Méltóztatnak tudni, hogy azóta a határidőüzletben résztvevők köre a háborúelőtti agráriusok óhajtásához képest törvényesen limitáltatott és a játék lehetőségét, amennyire az lehetséges, ez a törvényalkotás kizárta, (vitéz Mecsér András: Ma is mindenki játszhatik.) Bocsánatot kérek, de tudom, hogy Rajniss képviselő úr ... (Rajniss Ferenc: Egy szót sem szóltam! — Derültség. — Zaj. Elnök csenget.) — én a képviselő úrnak egy előbbi közbeszólására válaszolok — ... mindent, ami 1935 előtt történt, rendkívül nagy lenézéssel szokott kezelni, de mégis ajánlom, méltóztassék itt figyelembe venni azt az érvelést, amelyet ebben a Házban nem kisebb államférfi, nem kisebb közgazdász és agrárius, mint Tisza István hangoztatott, akinek a felszólalása tulajdonképpen esak annak dokumentálását ce-