Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

Az országgyűlés képviselőházának 12\ 1935. évben a szándékoltnál kevesebb termett. Ebben az irányban az^ érdekeltek egymás között és a két minisztériummal le is tárgyalták a kérdést és ezek a tárgyalások eredményre is vezettek. A két érdekeltség ugyanis abban állapodott meg, hogy az elkövetkező két év, tehát az 1936. és 1937. évek mindegyikében éyenkint 400.000 q-val több cukorrépa termelésére fognak szerződést kötni, mint amennyire az 1935. évben termelési szerződést kötni kötelesek voltak. Ez éppen kiegyenlíti a mérleget, amennyiben az 1935. évben cukorgyártási célokra kereken 750.000 q-val kevesebb cukorrépát szállítottak be a cukorgyárakba, mint amennyi tervezve volt. Ez a megoldás az összes érdekelt tényezőket kielégíti, mert a nagyobb répatermelési lehetőség nemcsak a répa termelésére jogosult gazdákat juttatja előnyhöz azáltal, hogy nagyobb mértékben űzhetik ezt a rentábilis mezőgazdasági termelési ágat, de a mezőgazdasági munkásoknak a szempontjaiból is kedvező, mert >a nagyobb répatermelés, mint egyik legmunkaigényesebb mezőgazdasági termelési ág, a munkaalkalmakat is szaporítja. Végül ez a megoldás a cukorgyárak szempontjából is elfogadható, mert, bár a tervbevett többtermelés kétségtelenül veszteséges és körülbelül egészben felemészti azt a hasznot, ami a cukorgyáraknak az 1935. évi abnormis répatermés következtében jutott, mégis a gyárak nagyobb foglalkoztatását jelenti és ezúton a gyárak munkásainak is több munkalehetőséget biztosít. Az interpelláló képviselő úr interpellációjának második részében a belföldi cukorfogyasztás emelésére és a veszteséges cukorexport kiküszöbölésére vonatkozólag tesz javaslatokat. Ezeknek a javaslatoknak a lényege a szociális szempont, vagyis az, hogy az olcsó áron való export helyett inkább az arra rászoruló belföldi rétegeket kellene olcsó cukorhoz juttatni. Ez a probléma rendkívül nehéz és azzal már sokat foglalkoztam. Minden olyan kísérj let, amely egy időben két különböző áru, olcsó és drágább cukrot akar forgalomba hozni, kudarccal kell hogy járjon, mert nincs olyan tökéletes ellenőrzés, amely mellett meg lehetne akadályozni, hogy a nagyobb tömegben kiosztott olcsóbb cukor jogosulatlanok kezébe ne kerüljön. A cukorár általános leszállítása sem járható út, mert ez éppen általánosságánál fogva olyan mérvű nem lehet, hogy azoknak a szempontjából, akik cukrot azért nem tudnak venni, mert nincs rá pénzük, a helyzetet lényegesen változtassa és így tapasztalat szerint is közel sem nő a cukorár leszállítása következtében a fogyasztás olyan mértékben, hogy a nagyobb fogyasztás ellensúlyozni tudná az adó- és árleszállítás révén jelentkező bevételi hiányt. Mindezek dacára ott, ahol tényleg szükség van, igyekszem segíteni és hogy ha tényleg szükség van, tudok is segíteni, mutatja, hogy az idén is sikerült 11 vágó a cukrot teljesen ingyen biztosítanom a Zöld kereszt akció számára és ezáltal elérnem, hogy százezer gyermek a tél folyamán a szükséges cukorral el legyen látva. A szociális szempontot tehát ki tudtam elégíteni. Az elmondottakkal a választ a földmívelésügyi miniszter úr helyett is, vele egyetértőleg adtam meg. Kérem, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1936. évi március hó 31-én. Dr. Fabinyi Tihamér s. k., m. kir. '. ütése 1936 április 29-én, szerdán. 51 pénzügyminiszter.« (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. ~ Esztergályos János: Milliókat vágnak zsebre a cukorgyárak!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Horváth Ferenc: T. Képviselőház! A miniszteri válaszból épúgy, mint az interpellációmból is megállapítható, hogy az 1935. év őszén termett cukorrépa mennyiségileg gyenge volt, a minőség azonban jó volt. Ez a menynyiségi kevesblet a miniszter úr válasza szerint 750.000 q-át tett ki, vagyis a rendes évi cukorrépatermelésnek 10%-át. Megállapítottam már interpellációmban, hogy ez a 10%-kal kevesebb cukorrépamennyiség ugyanannyi cukrot eredményezett, mint az elmúlt évek nagyobb termése. A magam részéről azt a konzekvenciát vontam le ebből, hogyha a kevesebb répamennyiség ugyanazt a cukormenynyiséget eredményezte, akkor ez a 750.000 q kevesblet, amelynek pénzbeli értéke 1,600.000 pengőt tesz ki, azoknak a répatermelőknek a kártalanítására volna fordítandó, akiknek a termése nem 10, hanem sok helyen 20—30— 40%-kai volt kevesebb, mint a normális években szokott lenni. Éppen abból a tényből, hogy az országos átlagban 10%-kal volt kevesebb a termés, kell megállapítanom azt, hogy sokhelyen a termés elérte a normális mennyiséget, sokhelyen pedig a 10% átlagon lényegesen alulmaradt. A cukorgyáraknak a termett cukorrépa minőségének a jóságából eredő különhaszna azonban nemcsak 1,600.000 pengő volt, hanem ennél jóval nagyobb, mert a gyárak megtakarították még azt a gyártási költséget is, amelyet ennek a 750.000 métermázsa cukorrépának a feldolgozása jelentett volna. Minthogy pedig egy métermázsa répa feldolgozása körülbelül 4 pengőbe kerül, a cukorgyáraknak ezen a címen, ha a teljes költséget vennők, 3 millió pengőt, ha pedig csak a felét veszem a költségnek, akkor is legalább másfél millió pengőt kellett megtakarítaniuk. A cukorgyáraknak tehát legalább 3 millió pengő különhasznuk volt egyrészt a kevesebb répaátvétel folytán, másrészt pedig a kisebb feldolgozási költség folytán. És a cukorgyárak mindezzel szemben azt az engedményt tették a miniszter úr válasza szerint, hogy az elkövetkező két esztendőben, 1936-ban és 1937-ben, 400.000— 400.000 métermázsával többet termelhetnek a termelők és a gyárak kötelezik magukat ennek a többletnek az átvételére. A cukorgyáraknak ezt az áldozatát egyáltalán nem találom arányban állónak azzal az előnnyel, azzal a haszonnal, amelyet az elmúlt évi termésből élveztek. Ez a 400.000 métermázsa többlet a cukorrépatermés 5%-a. Ezt az 5%-os többletet Csehszlovákiában is, Németországban is koncedálták, nyilván azért, mert úgy látták, hogy egyrészt a cukorfogyasztás terén, másrészt a cukor európai értékesítése terén jobb kilátások, jobb lehetőségek várhatók. Ezt az 5%-ot tehát a magunk részéről, magyar részről, nem tekinthetjük egyenértéknek azzal a veszteséggel, azzal a hátránnyal, amelyet az elmúlt évben szenvedtek a gazdák. Kérdésem második része a cukor értékesítésére vonatkozott. A miniszter úr válaszában azt mondotta (olvassa) : »Az általános árleszállítás nézetem .szerint azért nem vihető ^keresztül, mert a tapasztalás szerint nem nő a fogyasztás olyan arányban, hogy ellensúlyozná az adó- és árleszállítás révén jelentkező bevételi hiányt.«