Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

52 Az országgyűlés képviselőházának 1 Ez általános indokolás, műn den konkrétum nélkül. Ez az általános indokolás: merev elzárkózás minden megértéstől. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel szemben rámutassak a lengyelországi helyzetre. Az összes államoknak egyformán szükségük van a bevételre,' ennek ellenére Lengyelországban az ekault év decemberében a cukor fogyasztási adóját 43*5 zlotyról 37 zlotyra szállították le. Mit jelent ez? Egy zloty magyar pénzben 70 fillérnek felel meg. A lengyel eukoradó tehát magyar pénzre átszámítva körülbelül 30 fillér volt és még ezt a 30 fillért is leszállították 25 fillérre, ugyanakkor, amikor a 'mi pénzügyminiszterünk a, kilogrammonként 60 fillér adót sem hajlandó leszállítani egy fillérrel sem. Továbbmegyek. Egy bécsi jelentésből azt olvasom, hogy Ausztriában 1929-ben fejenként 31 kilogramm cukrot fogyasztottak és ez a mennyiség most 25 kilogrammra csökkent. A jelentés hozzáteszi, hogy azért, mert a cukorfogyasztási adót időközben lényegesen felemelték. Az egyik részen tehát áll az, amit nyilván a, pénzügyiminiszter úr is többször tapasztalt, hogy a fogyasztási adók emelésével kapcsolatban dohányban, szeszben és egyebekben mindig csökken a fogyasztás. Vegyük most ennek a fordítottját. Bizonyosra veszem, hogy ha a pénzügyminiszter úr lényegesen csökkentené a fogyasztási adókat, akkor ezzel kapcsolatban emelkednék a, fogyasztás nálunk is. Ezt látjuk különben Németországban is, ahol mérsékelt adó van és ahol ezért 10%-kai nőtt a fogyasztás. Ezt a tételt igazolja az osztrák példa is, ahol viszont 20%-os csökkenés állott elő a fogyasztásban a magas adók miatt. T. Ház! Érdekes eredményre jutunk, ha a németországi cukorárat vizsgáljuk; Németországban egy mázsa répának az ára 3 márka. Egy métermázsa cukorban 7 mázsa répa, tehát 21 márka értékű nyersanyag van. Ugyanakkor a német gyárak egy mázsa répára 21'3 márka feldolgozási költséget számítanak. A német kincstár pontosan 21'2 márka fogyasztási adót vet ki egy mázsa cukorra. Összesen 63'5 márka 100 kg cukor nagybani ára. Mi a tanulság ebből? Egy mázsa cukorban 33% értékkel szerepel a termelő, a répaszállító, 33%-kai szerepel a gyár, amely megmunkálja és 33%-kai szerepel a kincstár, amely a fogyasztásiadót húzza belőle. Ezzel szemben Magyarországon mi a helyzet? (Zaj.) Magyarországon egy mázsa répa ara 215 pengő, tehát az 1 mázsa cukorban lévő 7 mázsa répa ára 15 pengő. Ezzel szemben a gyár a 7 mázsa feldolgozásáért 28 pengőt számít, a kincstár pedig 60 pengő adót vesz a 7 mázsa répából készült egy mázsa cukor után. Ha tehát az arányt veszem, a németországi 33—33—33%-kai szemben Magyarországon azt találom, hogy a termelő kap az egy métermázsa cukorban lévő répájáért 13%-ot, ugyanakkor a feldolgozó gyáripar kap a 7 mázsa répa feldolgozásáért 35%-ot, a kincstár pedig 52%-ot foglal le a maga részére. (Egy hang jobbfelől: És mit kap a Leipziger?) Ezek mellett az aránytalanságok mellett természetes, hogy a magyarországi cukorfogyasztás csak 95 kilót tesz ki fejenként ugyanakkor, amikor Németországban 20, a szomszéd Ausztriában pedig 25 kilót tesz ki és így tovább. T. Ház! Amikor a pénzügyminiszter úr a maga rideg pénzügyi politikájához ragaszkodik, figyelem nélkül ezekre az adatokra, akkor természetesen az eredmény nem lehet más. mint amelyet itt felhoztam. Más eredmény 9. ülése ,1936 április 29-én, szerdán. nem is lehet, mert ez a legyengült magyar fogyasztóközönség ezeket a magas árakat megfizetni nem tudja. (Czirják Antal: Es a szeszkartel!) Pedig a cukortermelés rendkívül fontos. Rendkívül fontos azért, mert hiszen — éppen a németországi viszonyokkal kapcsolatban olvasom — a cukortermelésben egy takarmánytartalék lehetősége is megvan. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Horváth Ferenc: Kérek öt perc meghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatik a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Horváth Ferenc: A répatermelés fokozásában tudniillik nemcsak a szociális szempontok a fontosak, amelyek a több munkát, a több fogyasztást jelentik az olcsóbb cukor mellett, hanem mint beszédem utolsó mondatában már rámutattam, ebben takarmánytartalék-lehetőség is van. A cukorrépa ősszel érik meg és az éy folyamán mutatkozó takarmányhiány pótlására is kiválóan alkalmas. Azt olvasom, hogy négy mázsa répából egy mázsa szárított szelet lesz és ez a szárított szelet tökéletesen egyenértékű egy métermázsa árpadarával, amely bizonyos arányban minden hátrány nélkül alkalmas sertéshizlalási célokra. Méltóztassék figyelembe venni, hogy az elmúlt évben 3 millió métermázsa tengerit kellett behozni külföldről éppen a gyengébb tengeritermes^miatt A szárított szelet felhasználásával kellő előrelátás mellett pár százezer mázsa tengerinek a behozatala vált volna feleslegessé. T. Ház! Ezek a szempontok, egyrészt, a hazai mezőgazdaság támogatása, másrészt a szegényebb néposztályok ellátása, olyan fontosak, hogy ezek mellett a pénzügyminiszternek az a megjegyzése, az a felhozott adata, hogy 11 vágón cukrot biztosított a zöldkeresztákeló részére, egyáltalán nem kielégítő. Tizenegy vaigión egyenlő 110.000 kilogrammal, ami annyit jelent, hogy 110.000 gyermek fejenként egy kilogrammot kap. Ez olyan kis mennyiség, amely még annak a szociális olaj cseppnek sem felel meg, amelyet a német parlamentben már a háború előtt annyiszor emlegetted Itt nem 11 vagonról, hanem száz és többszáz vagonról lehetne szó, ami igenis szétosztható lenne a gyermekek és a szegényebb néposztályok között anélkül, hogy a kincstár ennek a hátrányát megérezné. A pénzügyminiszter úr attól fél, hotgy a szegényebbb emberek, gyermekek között szétosztott cukor illetéktelen^ kezekbe jut, és ezáltal csökken majd a normális cukorfogyasztás. Ez azonban nem áll, mert az a szegény ember örül annak, ha hozzájut ahhoz a pár deka, negyedkiló, vagy féllkiló cukorhoz és azzal igazán nem fog cserekereskedést folytatni, nem fog uzsoraüzletet kötni. T. Ház! Éppen azért, mert egyrészt nem látom a termelőkkel szemben azt a szükséges kárpótlást, amely igenis megilletné őket az elmúlt évi rossz termés következtében, másrészt nem látom kérdésem másik részre sem a megnyugtató feleletet, mely a fogyasztókkal szemben több megértésről, és méltányosságról tanúskodnék, a miniszter úr válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés balfelől. '•—• Egy hang a baloldalon: Nem is lehet!) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénz-