Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

604 Az országgyűlés képviselőházának országban, Franciaországban a választások alkalmával a főváros, Párizs 60 képviselője közül, 32 kommunista került be a parlament házába. Ez a kommunista veszedelem tehát itt van és ez nem csak világprobléma, hanem magyar probléma is. Hiszen tudjuk, hogy az Ipoly partján nem messze építik a hangárokat és a b arakokat a szovjet ellenséges repülői és katonái részére, de ha így van, akkor talán védekezzünk a szovjet ellen erős keresztény evangéliumi szellemmel és morállal. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha sokaknak kifogásuk vau a fasiszta rendszer ellen és sokak nem találják eléggé kereszténynek és evangéliuminak, álljon elő a kereszténység világmegváltó erejével, hassa át és szentelje meg ezt a fasiszta rendszert. Egy tragikusan elhunyt paptársam, akivel együtt voltam Balassagyarmaton és együtt végeztük az egész papi tevékenységünket, valamikor azt mondotta: Nem félünk mi a kommunizmustól, a kereszténység és a krisztusi evangélium ereje hozzásegít ahhoz, hogy azt is megkereszteljük és krisztusivá tegyük. Az a nagy követelésem, hogy a krisztusi morált az ország minden törvényes intézményében, társadalmi megnyilvánulásában száz százalékban ültessék jogaiba. A keerszténység hivatalosan mindenütt szerepel, mindenki anyakönyvezve van valamelyik vallásfelekezetnél, mindenki el van látva szentségekkel, hát lássuk ennek a kereszténységnek erejét. Minden faluban két, három iskola és templom van, a kereszténység elveire, a bibliára tanítják az embereket, tehát a keresztény erkölcsöket szeretném már valóra váltva látni. A kereszténység vonuljon be az életbe, szentelje meg és alakítsa át az embereket azzal az erővel, amelyet kizárólag az evangélium adhat és ezt csak a keresztény szellem, az evangélium ereje és a krisztusi életpélda hozza meg. Az foglaltatik az evangélium lapjain, hogy aki keresztény hitet vall és hisz, azt a következő jelek kísérik: Ha mérget iszik, nem árt neki; ha kígyót fog, nem árt neki. ha a betegekre ráteszi a kezét, meggyógyulnak és a halott föltámad. Ez az igazi kereszténység, a száz százalékos krisztusi hit ereje és hatalma. Manapság a világon igen sok méreg van, amit az emberek poharába öntenek, igen sok kígyó van, amely nemzeti és társadalmi vonatkozásban bujkál és tekereg az emberek között és igen sok halott és beteg van testileg, lelkileg és fizikailag is, jöjjön tehát ide a kereszténység igazi ereje és lássuk meg a kereszténység valódi erejét, hogyha emberei kígyót fognak, nem árt nekik, ha mérget isznak, nem árt meg nekik. A kereszténységnek alapparancsa és törvénye a szeretet parancsa: arról ismernek meg benneteket, hogy keresztények vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt. Ennek a szeretetnek parancsát alig találhatjuk meg a mi földünkön. A kereszténységnek ezt a formáját a közéletünkben hasztalan keressük, mert a közélet tele van gyűlölettel és nem szeretettel; látjuk, hogy hajtóvadászatot rendeznek emberekre, ami a gyűlölet minden fegyverével és hatalmával elárasztja a nemzetet és az országot. Ez nem kereszténység, ebből sem igazi társadalmi vagy gazdasági rendszer, sem lelki rendszer, sem igazi kultúra nem lehet. Tessék a szeretet parancsát törvénybe iktatni, amely az emberrel szemben a gyűlöletet kizárja. Lehetnek elvi ellentétek, de ne legyenek gyakorlati ellentétek és ne legyen gyűlölet és mérgezett közélet. Eszembe jut iskolás koromból a nagy költőnek egy mondása, amely éppen ráillik a mai közéletre, nemzeti problémáinkra és bajainkra is, amely azt mondja: »Nehogy ki távol sír e 131. ülése 1936 május 18-án, heítfőn. nemzeten...« — hiszen vannak, akik távol sírnak a nemzeten, azok a leszakított, csonka testek, akik ettől a nemzettől vigasztalást, reményt és bátorítást, várnak és talán sokszor nekik kell könnyezni, tehát: »Nehogy ki távol sír e nemzeten, azt megutálni is kénytelen le^ gyen.« Minthogy a kormányzat multévi működésében, a szegényember sorának javításában, a földmívesek, a szegény iparos sorsának javításában, a, telepítés problémájában, az adócsökkentésben, az egy szobakonyhás lakások adómentességében, ^ a kamatteher csökkentésében, a székházépítkezések megkönnyítésében látom a kormányzat igen nagy jóindulatát és látom azokat a nagy erőfeszítéseket, hogy a szegényember sorsa valóban megjavíttass ék, hogy ne álljon száz százalékban országunkra az a régi igazságtalan közmondás, hogy a, szegény embert, még az ág is húzza, hanem e helyett álljon az a mondás, hogy a szegény embert még az ág is támogatja, minthogy továbbá látom a kormányzat múlt esztendei ilyen irányú hősi tevékenységét és tudom, hogy programmjában és a költségvetés tételeiben benne foglaltatnak az ilyen irányú törekvések a következő esztendőre is, a költségvetést, bizalommal és örömmel üdvözlöm. (Éljenzés és taps jobbfelöl.) Elnök; Szólásra következik Klein Antal képviselő úr. A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik Czermann Antal képviselő úr. A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik báró Vay Miklós képviselő úr. A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Kíván-e még valaki szólani*? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Visszapillantva a költségvetés általános vitájára, örömmel állapítom meg, hogy eltekintve egyes felszólalásoktól,^ amelyekkel szemben a későbbiekben még állást fogok foglalni, a vita résztvevői, az előadó úr magvas beszédével kezdve, egészben véve abból a gondolatból kiindulva foglalkoztak a pénzügyi és gazdasági kérdésekkel, hogy azoknak lelkiismeretes előbbrevitele partikuláris érdekeken felül álló nemzeti szükségesség. Fokozottan szükségünk van a pénzügyi és gazdasági kérdéseknek ilyen komoly és tárgyilagos kezelésére ma, amikor a helyzet alakulása folytán bizonyos mértékig talán inkább, mint eddig, van . kezünkben a nehézségek fokozott leküzdése és ezen keresztül a jövő kedvezőbb alakítása. A gazdasági életben aigyanis miként külföldön, úgy nálunk is bizonyos megélénkülés tapasztalató. Ez korántsem jelenti azt, mintha most már minden rendben volna, a helyzet azonban határozott javulási irányt mutat (Ügy van! Úgy van! jobb felől.) és most arról van szó, hogy ezt a javulási tendenciát a gazdasági élet ellenkező irányban haltó faktoraival szemben megerősítsük és győzelemre segítsük. Ez