Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Az országgyűlés képviselőházának U sége.« Ez az, amit én elmondtam a családvédelem és a gyermekvédelem terén. Mint méltóztattak^ látni, teljesen egyetértéssel találkozik véleményem az állami gyermekvédelmet vezető osztályfőnök véleményével és talán a legszebb eredménye ez lenne a családvédelem gyakorlati megalapozásának. Legyen szabad az igen t. belügyi kormányzatnak, amelynek kezébe nagyon sok ilyen fiatalkorú kerül, — akikkel hétszámra nem tud az ember mit csinálni, mert anyagi erők nem állanak rendelkezésére — figyelmébe ajánlom, hogy van itt Budapesten budapesti fiatalkorúakkal és veszélyeztetett gyermekekkel foglalkozó rendőrhatóság és bi-. róság, az úgynevezett dunautcai kapitányság, amelynek területéhez és munkaprogrammjához azonban nemcsak a gyermekvédelmi és a fiatalkor úakra vonatkozó dolgok tartoznak, hanem hozzátartoznak a Duna mindkét partján felállított rendőrhatóságok intézkedései is, nekem az lenne az igen tiszteletteljes kérésem, hogy^ vájjon a gyermekvédelemmel kapcsolatosan és a fiatalkornak mentésével kapcsolatban ez a dunai kapitányság nem volna-e kiépíthető egy valóságos gyermekvédelmi, fiatalkorúakat védő hivatallá. Az 1913 : VII. te. erre vonatkozólag már intézkedett és megadta a lehetőséget, hogy ezek a gyermekvédelemmel foglalkozó hatóságok a legmesszebbmenő módon intézkedhessenek fiatalkorúak sorsának intézésénél. Nekem tehát az lenne az igen tiszteletteljes kérésem, hogy ez a hatóság mentesüljön a Duna mindkét partján, a Duna területén, a Margitszigeten, a Szunyogszigeten felmerülő rendőrhatósági tevékenységek alól és kizárólag csak gyermekvédelemmel foglalkozzék, gyermekmentési és a fiatalkorúakra vonatkozó problémák megoldásával. Azt hiszem, ez igen nagy eredmény lenne, különösen akkor, ha & miniszteri osztályfőnök úr előbb említett kívánsága életbelép. Az egész egyesíthető lenne olyanmódon, hogy egy külön erre a célra szolgáló szervi alapon álljon és akkor ezek a veszélyek, amelyek fennállanak főleg Budapest területén a fiatalkorúakat illetőleg, legalább is 50%-ban csökkenni fognak. Igen t. Ház! A munkanélküliség problémájával foglalkozva, felvetem azt a gondolatot, hogy vájjon miért van az, hogy a munkanélküliség megoldására a munkások sorsának javítására és a kapitalista rendszer szerencsétlenségeinek megszüntetésével kimondottan mindig csak a kommunisták hivatkoznak. Ugyan manapság van egy másik irányzat is Európában, az úgynevezett fascista-rendszer, amely nem annyira elméletben, mint inkább a gyakorlatban ezeknél a problémáknál igen nagy segítséget és igen nagy reménységet hozott de, — mint méltóztatnak látni — a fascista rendszer ellen és a fascista államok ellen is nagyon sok panasz hangzik el. Panasz hangzik el a kommunista rendszer ellen is és azt hallottuk már, láttuk már, tapasztaltuk talán és a statisztikát ismerjük, hogy a kommunista berendezkedés nem igen, 50—70%-ban nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket ehhez a rendszerhez a szegény nép hozzáfűz. A szegény nép igazi sorsának javulása, a szegény nép testi-lelki kultúrájának emelkedése, azt hiszem, az általunk ismert szovjetrendszerben nem valmi fényesen oldódott meg, A fascista rendszerek ellen is nagyon sok panaszt hallunk, részben vallási, részben erkölcsi téren, jóllehet, a statisztikai adatok azt mutatják, hogy úgy Olaszországban, mint Németországban ilyen téren igen sok jót tettek. Felmerült tehát az a kérdés, hogy mit . ülése 19$6 május 18-án, hétfőn. 603 kellene akkor kitalálni. Látjuk, hogy a világ kétfelé orientálódik, részben a kommunista irányzat felé, részben pedig a fascista államrendszer felé. Az a kérdés, hogy vájjon, ha egyik sem jó és a másik sem jó, akkor mi lenne a jó. (Patacsi Dénes: A keresztény erkölcs!) Mint igen t. képviselőtársam mondja, van még egy harmadik is, amelyről beszédem elején beszéltem is. mint legelső alapféltételről, a keresztény morál alapján történő megújhodásról. Ha a keresztény morál bevonul a családvédelmi törvény révén, a családvédelmi intézkedések révén, előállna az a helyzet, amelyet külföldön látunk, hogy a sokgyermekes családok kedvezményben részesülnek. A 'sokgyermekes családok ma a társadalom számkivetettjei. Méltóztassanak megnézni egy pályázatot, egy lakáskeresést, egy lakáshirdetést, egy házmesteri állást vagy bármiféle ilyen álláslehetőséget, mindig megkérdik, hány gyermeke van az illetőnek. Ahol sok gyerek van, az átok. Az egyik kerületben egy ember pályázott egy szolgai állásra, hat gyermeke van. A szolgai állást megkapta egy fiatalember, akinek jó hangja van, mert a dalárdában szükség volt rá. Ez az a bizonyos farizeizmus, játék a szavakkal, a keresztény elveket hirdetik és hangoztatják, a gyakorlatban azonban a keresztény morál és a keresztény elvek ellen cselekednek. (Ügy van! a jobboldalon.) Milyen nagyhatású intézkedés lenne, ha az igen t. pénzügyi kormány párját ritkító szép aktusához és cselekedetéhez méltóan, ahogy az egyszobás házak adóját most elengedte, a szegény népnek igen nagy megkönynyebbülést hozott, vagy 600.000 embernek. Ugyanilyen címen valahogyan be lehet iktatni az adóügyi rendelkezésekbe, hogy a családok a gyermekek száma arányában mentesíttessenek adóktól, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy lássa a családapa, hogy nemcsak papiroson segítenek rajta azért, mert ad gyermekeket, reménységet a hazának, hanem látja is, hogy az egész parlamentaz országgyűlés, a törvényhozás, a közintézmények mind összefutnak és összeszaladnak azért, hogy kimutassák, hogy a legdrágább értéke nemcsak az embernek, de a nemzetnek is a gyermek és a hazának legnagyobb érdeke, hogy a gyermekeket polgáraivá tudja nevelni. Itt kerülhet szóba a nemzeti öntudat problémája. Sokat hangoztatták, hogy a szegény munkásember vájjon miért nem mutatja magát a nemzeti öntudat olyan kiváló hordozójának mint ahogyan várnák tőle. Bajos ezt követelni a legszegényebb embertől, amikor valamiképpen nincs elismerve társadalmilag a nemzet olyan értékes elemének, amely elismerés őt Isten és Haza eszméjénél fogva valóban megilletné és amelyet ő valóban kiérdemel. Szükség van a munkának és a munkásnak megbecsülésére és nemcsak a munkavállalási lehetőségének, hanem a munka kötelességének is valamiképpen nemcsak a társadalmi, hanem a törvényes keretekbe való beiktatására is. Az idő eljárt. Legyen szabad befejezésül" még a következőket megemlítenem. A keresztény morálnak, az evangélium szellemének életbeléptetését kérjük az egész vonalon és nemcsak törvénybe Iktatását, hanem a gyakorlatban való százszázalékos végrehajtását is. Ha rossz a kommunista, a fasiszta rendszer, amint mondják, utalok arra, hogy a világ lelki vezetője, a pápa őszentsége legutóbbi allokációjában hivatkozott éppen azokra a borzalmas veszedelmekre, amelyekkel a kommunizmus fenyeget bennünket. Látjuk, hogy egy külföldi 85*